2017. május 1., 16:53

Komáromi véres május 1-je.: “Csak az ősi magyar nemzeti önszervező erő segíthet“

KOMÁROM. Az 1919. május elsejei komáromi áttörés 98. évfordulója alkalmából az Egy Jobb Komáromért polgári társulás a dél-komáromi Endresz Csoport Egyesülettel együtt koszorúzással egybekötött megemlékezést rendezett a hajdani véres vasárnap magyar áldozatainak észak-komáromi katolikus temetőben található tömegsírjánál.
201705011652460.0000000000000000000000000000001a_kn_18_jobb_.JPG
Galéria
+3 kép a galériában

Az előző években is megszokottnál nagyobb érdeklődés közepette zajlott rendezvényen Zetényi Csukás Ferenc író, a Horthy Miklós Társaság elnöke mondott beszédet. Délután a közös főhajtás a dél-komáromi Áttörés-emlékműnél folytatódott.

1919. január 9-én a csehszlovák hadsereg két legionárius százada bevonult a bal parti Komáromba, és ezzel a várost és Komárom vármegyét is kettéosztotta. A város katonai közigazgatás alá került, éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el. Május 1-jén kora hajnalban azonban a magyarországi munkás milicisták megpróbálták visszafoglalni a várost. Monostorral szemben átkeltek a Dunán az Erzsébet-szigetre, megrohamozták a vasúti hidat, majd a vasútállomás felé nyomultak előre. Az újszőnyi állomáson négy mozdony füstjével borították homályba a várost. Egidio Macaluso olasz ezredes kérésére Érsekújvárból Komáromba rendelték a 34. csehszlovák gyalogezredet, amely elzárta a visszavonulási útvonalakat. A magyar egységek az Erzsébet-szigetre szorultak vissza, ahol a legionáriusok lemészárolták az életben maradottakat. A városban statáriumot és kijárási tilalmat hirdettek ki, a legionisták mindenkit lelőttek, akit az utcán találtak, köztük egy 12 éves gyereket is. Az elesett 121 munkás és katona zömét, 102 embert három nappal később közös sírba temették el a katolikus temetőben. A csehszlovák hadsereg mintegy két tucat embert vesztett a harcokban. Ez a nap véres május elseje  néven vonult be a város történetébe.

A Himnusz közös eléneklése után Knirs Imre alpolgármester, az Egy Jobb Komáromért polgári társulás elnöke üdvözölte a jelenlevőket, és megelégedéssel állapította meg, hogy minden rosszindulat ellenére is évről évre egyre többen tartják fontosnak részvételüket a rendezvényen. Az általa irányított társulás az említett dél-komáromi baráti csoporttal együtt 2011-ben nagyon fontosnak tartotta az észak-komáromi katolikus temetőben elhanyagolt állapotban levő síremlék felújítását. Azokét a nagyszerű magyar emberekét, akik önzetlen módon a legtöbbet: életüket áldozták Komárom egységének a megtartásáét.

A bevezető után Zetényi Csukás Ferenc író, a Horthy Miklós Társaság elnöke továbbgondolásra érdemes beszéde hangzott el „a Trianont felrajzoló komáromi vérfürdő - az 1919. május 1-jén mártírhalált halt s az azt követő megtorlások áldozatainak emlékéért“.

„Nem az egyes személy a fontos, hanem a személyek által vitt sorsok. Erről és ebben a szellemben fogok beszélni - itt, a városban, ahol a rokonságom megmaradt - s én évszázadok után is itthon vagyok otthon. Komárom. Felvidék… Valamikor régen, volt egy kor Magyarországon, amikor a magyar érdek és szellem fontosabb volt az idegennél. Amikor a honi érdekek voltak irányadóak, és mindent felülírt az összetartozás. Amikor Európa öt esztendőt jósolt csupán a bűnös módon szétszabdalt maradék-országnak, de a véreink bebizonyították azt, hogy a fajtánkon nem fog ki sem turáni-átok, sem idegenből jövő veszedelem... Bizony, azt a május elsejét nem felejtik el a komáromiak! …sok a sebesült, sok a halott… Kinek a halottai ők? Az internacionalizmus oltárán a Tanácskormánynak? A szabadságnak? A magyar-magyar összetartozásnak?...és még hol van Trianon, és az azt 18 évvel követő I. Bécsi döntés…“ – fogalmazott megemlékezése elején a szónok.

Azután feltette a gyakorta felmerülő kérdést, hogy bár „szépek az írások, érzelmekben dúskálnak a beszédek, méltóságteljesek a történelmi megemlékezések, de mi a feladat, mit tegyünk?“. Azt gondolja, hogy legalább egyet tehetünk: „A hasonlóan gondolkodókat, tenni akarókat kell egy kévébe gyűjteni, minden tisztességes, becsületes embert a sorainkba várni, aki a közös nézetet elfogadja és magáévá teszi a tanítást. Meg kell kezdeni az önszerveződést az összefogás hiánya ellenére is, ami nem a képesség hiánya ám! Annyi mindent kellene, veled közösen tennünk, Felvidék! …a nemzetek közötti toleranciát az elfogadás szintjére kell emelni, a nemzeti szuverenitást védeni, szakembereket a megfelelő helyekre, a közjót keresve. A hagyományos értékrendet visszaállítva és példának hozni az Isten, Haza, Család-fogalmát. A valós történelmet tanítani és a hamisságokat azonnal cáfolni, visszautasítani… Mennyire jó lenne az építő párbeszéd az árokásások helyett… Milyen jó lenne kimondani az igazságokat és tovább lépni… Milyen jó lenne, ha minden más kapcsán egy irányba húzna ez a papírokon megrajzolt határokkal széjjelválasztott csodálatos nemzet… …és ez az egész, csak rajtunk áll!“.

Majd az egykor Komárom felvirágoztatásáért munkálkodó dr. Zetényi Csukás István főjegyző és polgármester-helyettes által 1938-ban mondottakat idézte: „Komárom város a magyar nemzet évszázadokon át tartó különböző harcaiból mindig kivette a maga részét, ezért kellőképpen tudja értékelni a harci erényeket...“.  Az ő orvos édesapja maga látta el az 1919. májusában megmaradott sebesültek sebeit.

Visszaemlékezésében az 1919-es évi áldatlan komáromi állapotot is felidézte: „Akkor májusban nem volt törvény, s ha volt is, az a törvény nem volt igazságos. IV. Károly lemondott, Tisza Istvánt lemondatták…1919-ben, Komáromban csehszlovák megszálló csapatok voltak, és a város felszabadítására érkeztek a magyar fiatalok, a haza védelmében. Hogy vörösök voltak? Hogy ne adj Isten volt közöttük néhány kommunista? Lelkük rajta! A nagytöbbség csak magyar volt!“

Zárszóként Zetényi Csukás Ferenc leszögezte: „Nekünk csak az ősi magyar nemzeti önszervező erő segíthet; a hit, a hagyomány tisztelete, a tevékeny munka. Csak végre tegyünk, csak végre… mi magyarok… mások által megrajzolt határokon innen és túl…hogy megegyezzünk…“. Majd a jelenlevőket alázattal arra kérte, hogy „hajtsuk meg fejünket az 1919. május 1-jén mártírhalált halt, és az azt követő megtorlások áldozatainak emlékéért! Isten és a város őrizze meg az övéi emlékét“.

Azután Kiss Róbert tb. Kanonok, a Nagyszombati Főegyházmegye magyar katolikus híveinek pasztorációjával megbízott püspöki helynökként mondott imádságot az elesett hősökért, a megáldotta emlékművüket.

Majd a kettészelt Komárom és Dunaalmás városatyái, hazai, illetve magyarországi politikai pártok és polgári társulások képviselői helyezték el koszorúikat a 102 hős tetemét rejtő tömegsírnál, amely mellett a Komáromi Szekeresgazdák képviselői álltak díszőrséget. A tömegsírban fekvő egyik áldozat, Török János hozzátartozója pedig virágcsokorral rótta le tiszteletét a hősi halált halt elődje emléke előtt.

Zetényi Csukás Ferenc ajándékkal köszönte meg a két főszervező társulás elnökének a tömegsír rendbetételét és a megemlékezések rendszeres megszervezését, továbbá az általa 2011. IX. 11-én özv. Horthy Istvánnétól kapott Fehér amulett elnevezésű nyaklánc másolatával ajándékozta meg a somorjai Szamák Zsuzsannát a Horthy Miklós Társasággal folytatott aktív együttműködéséért. Végül a jelenlevők közösen énekelték el a Szózatot.

A megemlékezés 14 órától a túlparti koppánymonostori vasúti híd déli hídfőjénél levő Áttörés-emlékműnél folytatódott, ahol Waszlavik Gazember László előadóművész harmonikázott és katonadalokat énekelt.

201705011652460.0000000000000000000000000000001a_kn_18_jobb_.JPG
Galéria
+3 kép a galériában
Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.