Kiss J. László: Merkel, az alternatíva nélküli vesztes
A Corvinus Egyetem tanára az MTI-nek adott interjújában a vasárnapi berlini tartományi választásokat értékelve hangsúlyozta, hogy bár az önálló tartománynak számító fővárosban folytatódott az eddigi trend, a nagy néppártok, köztük a konzervatív CDU térvesztése, és a tőle jobbra elhelyezkedő, bevándorlásellenes, Alternatíva Németországnak (AfD) nevű párt előretörése, a kancellárnak jelenleg még sincs alternatívája. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kényszerülne menekültpolitikájának módosítására.
A szakértő szerint minden néppárt veszített Berlinben. A szociáldemokrata SPD ugyan megőrizte vezető szerepét, ám a legnagyobb vesztes is, mert csaknem 6 százalékot veszített. A választások másik nagy vesztese - akárcsak a korábbi választásokon - a CDU, amely több mint ötszázalékos veszteségével történelmileg eddigi legrosszabb eredményét érte el. Az AfD ezúttal is sikeresnek bizonyult, és "helyből" 12,9 százalékos eredményével a tizenhat német tartomány közül immáron a tizedikben hódította meg a parlamentet. A hagyományos nagy pártok számára már most fontos stratégiai kérdés, hogy miként viszonyuljanak a már néppárti nagyságrendet elért, de még sok tekintetben a protestpárt jellegét magán viselő AfD-hez, illetve melyiket válasszák az elutasítás , a kirekesztés és a kritikus dialógus opciói közül.
A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a CDU-nak a tartományi választásokon elszenvedett sorozatos veszteségei hatással vannak a merkeli menekültpolitikára. Egyrészt nyilvánvalóak a szigorításokon alapuló, már meghozott intézkedések. Elegendő rámutatni a két elfogadott menedékpolitikai csomagra és az integrációs törvényre és ezek részeként olyan intézkedések sorára, miszerint a menekültek nem választhatják meg lakhelyüket, az integrációs kurzusokon való távolmaradásuk esetén csökkentik szociális támogatásukat. Emellett kibővítették a biztonságosnak tekintett országok számát, továbbá kilátásba helyezték a kitoloncolások meggyorsítását.
A sokat vitatott "felső határ" kérdésében Kiss J. László szerint nem várható, hogy Merkel szembefordulna eddigi politikájával. Először is a Németországba érkezett menekültek száma jelentősen csökkent, jóllehet ez elsősorban Ausztria és a nyugat-balkáni országok nemzeti intézkedéseinek regionális összehangolásán alapul, és valójában a nyugat-balkáni menekültút - merkeli menekültpolitikával ellentétes - lezárásának következménye. Másodszor a berlini politika hiányossága, hogy Németországnak - annak ellenére, hogy de facto bevándorlási célpont - nincs bevándorlási törvénye, amely Kanadához, az Egyesült Államokhoz és Ausztráliához hasonlóan évente számszerű kontingens keretében meghatározná a gazdasági szükségleteinek megfelelő bevándorlók számát és minőségét. Végül célszerű emlékeztetni arra, hogy a merkeli befogadási politika alapja az alkotmánynak az a pontja, amely kizárólagosan a humanitárius szempontok alapján a politikai és háborús menekültek korlát nélküli befogadására irányul.
A Merkelre nehezedő nyomás ebben a kérdésben ugyanakkor változatlan, és ezt a CDU/CSU-val fennálló vitája jól szemlélteti. Horst Seehofer, a bajor CSU vezetője az évi 200 ezer menekültes felső határról nem kíván lemondani. Merkel ezt azonban éppen úgy elutasítja, mint a 2015 szeptember eleji döntését ért bírálatokat. Kritikusai ezt a döntést "történelmi hibának" nevezik, mivel ez nyitotta meg az utat a szír menekültek korlátlan bevándorlásához, és ez a döntés vált egy meghívólevéllel egyenértékű üzenetté. Saját politikai jövője miatt az sem várható, hogy Merkel önkritikus legyen abban a tekintetben, hogy a döntést az európai szövetségesek és a német tartományok vezetőinek megkérdezése nélkül hozták, és ez a nagy horderejű döntés nem került a német törvényhozás, a Bundestag napirendjére.
A szakértő utalt arra is, hogy az elmúlt napokban Merkel több nyilatkozatában a menekültpolitikai intézkedések szigorításáról beszélt, sőt arról is, hogy 2015 nem ismétlődhet meg, és éppen egy nappal a mostani választások előtt egy interjújában a "Wir schaffen das" ("Sikerülni fog") kijelentésétől is elhatárolta magát, illetve relativizálta azt. Arról beszélt, hogy egy évvel ezelőtt ezt a narratívát ösztönzőnek tartotta, mára azonban a sok ismétlés következtében az csaknem üres formulává vált. Ezzel együtt a kancellár az év utolsó tartományi választása után is alternatíva nélküli. Nagy valószínűséggel a CDU decemberi kongresszusán újra elnökké választják, amely az eddig gyakorlat szerint azt jelenti, hogy a kancellárjelölt is ő lesz.
A pozsonyi uniós csúcs után Merkel optimistán nyilatkozott, és olyan feladatokról beszélt, mint a külső és belső biztonság javítása, az illegális migráció és menekülés okainak a felszámolása, további a védelmi politika területén folytatandó intenzívebb együttműködés. Figyelemre méltó, hogy a külső határok védelmének fontosságát minden résztvevő hangsúlyozta, és a közép-európai V-4 államok nyomására az unió 108 millió eurós támogatást nyújt Bulgária délkeleti határainak védelmére. Ez közvetve annak beismerése is, hogy az EU-Törökország megállapodás nem bizonyult a Merkel által sokat hangoztatott hatékony "összeurópai megoldásnak".
Kiss J. László szerint a V-4 országok és Németország közötti ellentétek sem oldódtak meg. A jövő hetekre marad annak a kérdésnek az eldöntése, vajon a visegrádi országok javaslata a "kvóta helyett flexibilis szolidaritás" kezdeményezése egy kompromisszum alapjául szolgálhat-e. A német politika számára bizonyára hosszabb időt igényel annak felismerése, hogy a V-4 csoportosulás nem egyszerűen egy geopolitikai imázs, hanem aktív politikai szereplők együttese - fogalmazott a szakértő.
A menekültpolitika is meghatározta a berlini választás eredményét a német sajtó szerint
Helyi ügyek mellett a szövetségi kormány menekültügyi politikája is a berlini tartományi választás eredményét meghatározó tényezők között volt a német sajtóban hétfőn megjelent elemzések és kommentárok szerint.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című konzervatív lap az Angela Merkel kancellár vezette Kereszténydemokrata Unió (CDU) szereplésével kapcsolatban A CDU berlini szervezete hibás a választási katasztrófájáért, nem pedig a kancellár címmel közölt elemzésében a választók motivációit vizsgáló kutatások eredményeit ismertetve kiemelte: a két héttel ezelőtti mecklenburg-elő-pomerániai tartományi választással ellentétben a berlini választás "nem Angela Merkel menekültpolitikájáról szóló szavazás volt". Ezt jelzi a többi között, hogy a fővárosiak 50 százaléka elégedett a kancellár munkájával, és a menekültpolitikánál fontosabbnak tartottak helyi ügyeket, köztük a lakbérek, a munkahelyek, az iskolarendszer és a közbiztonság témáját. De a menekültpolitikának is volt szerepe eredményben, főleg az erre a témára összpontosító Alternatíva Németországnak (AfD) esetében; szavazóinak 98 százaléka mondta azt, hogy a menekültek témájának fontos szerepe volt döntésükben.
A FAZ a Berlini megaláztatások című kommentárjában is a helyi jellegzetességek szerepét emelte ki, és a CDU-val kapcsolatban megállapította: a párt számára a megaláztatás "kétszeresen fájdalmas", mert a berlini pártszervezetben nemcsak nem találtak ellenszert arra, hogy az eddigi koalíciós társ szociáldemokraták (SPD) mindig őket tették meg bűnbaknak a városvezetés mulasztásaiért, hanem azt is "tehetetlenül végig kell nézniük", hogy Berlinben továbbra sem lehet az SPD ellenében kormányozni.
A baloldali Frankfurter Rundschau Németország jobbra tolódik című kommentárjában kiemelte: a választási eredményt meghatározó mértékben befolyásolhatta "a menekültek gyakran hisztérikusan tárgyalt kérdése", azonban a többi téma, köztük a társadalmi igazságosság és az oktatásügy fontossága azt mutatja, hogy az AfD most sem csak a káros hatásúnak érzett idegen kultúrák túlsúlyba kerülésének veszélyétől való félelmekből táplálkozott, hanem a pártrendszer régi szereplőinek tevékenységével való "fundamentális elégedetlenségből" is. Hozzátették: Berlin "legfontosabb üzenete", hogy a "demokratikus Németországnak szembe kell néznie a jobboldali populizmussal", és a legjobb az lenne, ha nem úgy tenné, mint a CDU. A pártot - és elnökét, Angela Merkelt is - vasárnap ismét azért "ruházták meg", mert nem bír választani a "jobbra igazodás és a liberális, világra nyitott hozzáállás" között.
Különösen ironikus, hogy a kancellárt éppen azért az "állítólagosan menekültbarát politikájáért büntették meg, amellyel valójában már régen szakított", de ugyanígy kudarcosnak tekinthető az uniópártok - a CDU és a bajor testvérpárt, a Keresztényszociális Unió (CSU) szövetségének - kísérlete az alkalmazkodásra az AfD "bezárkózási fantáziáihoz" - írta a Frankfurter Rundschau, hangsúlyozva: legfőbb ideje, hogy a "demokraták" megtöltsék tartalommal a +sikerülni fog, megoldjuk+ (wir schaffen das) "üres ígéretét".
A liberális Süddeutsche Zeitung Az új (tartományi) kormánynak komolyan kell vennie a berlinieket című elemzésében kiemelte: az SPD és a CDU rossz szereplése nemcsak az AfD megjelenésének tulajdonítható, hanem annak is, hogy "elhanyagolták a robbanásszerűen fejlődő főváros növekedési fájdalmainak enyhítését".
A lap az Ideges demokrácia címmel közölt kommentárjában kiemelte: az AfD sikerének az az üzenete, hogy nem természetes, nem magától értetődő, hogy "a társadalom liberális, és az is marad", nem magától értetődő, hogy "a kisebbségeket - és itt nemcsak a menekültekről van szó - tisztelik, és továbbra is tisztelik majd", és az sem magától értetődő, hogy "a demokráciát mindenki szereti, és továbbra is szereti majd".
Azonban az AfD megjelenésével Németország nem lett kevésbé demokratikus, és az utóbbi időszak belpolitikai fejleményeinek kedvező hatása is lehet: a berlini választás után elindulhat egy folyamat, amelynek révén a két néppárt, az SPD és a CDU ismét jobban megkülönböztethető lesz egymástól, az SPD az arculatának baloldali, a CDU pedig a jobboldali elemeit emeli ki, ami "nem árthat a demokráciának".
A vasárnapi berlini képviselőházi választáson az SPD története leggyengébb fővárosi eredményével, a szavazatok 21,6 százalékával végzett az első helyen. Történelmi mélypontra, 17,6 százalékra zuhant az eddigi koalíciós társ, a CDU választói támogatottsága is, és a párt ellenzékbe szorulhat. A választás nagy nyertese az SPD-től balra álló Baloldal, amely a 2011-ben tartott képviselőházi választáson elért 11,7 százalék után a szavazatok 15,6 százalékát szerezte meg, és a CDU-tól jobbra álló Alternatíva Németországnak (AfD), amely 14,2 százalékos eredménnyel jutott be a tartományi parlamentbe.
