Kettős jubileum jegyében Selye-emlékkiállítás nyílt Komáromban

Előbb Csütörtöki József komáromi múzeumigazgató köszöntötte a jelenlevőket, köztük dr. Szabó Katalint, a kiállítás kurátorát, a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeum munkatársát, valamint Daniela Ježovát, a Szlovák Tudományos Akadémia Biogyógyászati Központja Endokrinológiai Kutatóintézetének professzorát, dr. Számadó Emesét, a dél-komáromi Klapka György Múzeum igazgatóját, továbbá a helyi Selye János Egyetem és Selye János Gimnázium, illetve a dél-komáromi Selye János Kórház vezetőit.

A megnyitó beszédet Szabó Katalin kurátor tartotta. A professzorasszony elöljáróban hangsúlyozta: „Selye János, akiről itt ma születésének 110. és halálának 35. évfordulója okán megemlékezünk, s akinek a tiszteletére készült ez a kiállítás, egy különös egyénisége Komárom múltjának, de a jelenének is. Személyével Komárom – ha közvetve is –, de belekerült a világ tudományos forgatagába, hiszen Selye munkásságához kötődik a XX. század egyik legnagyobb hatású felfedezése: a stressz“.

Azután az 1907. január 26-án Bécsben osztrák édesanyától és magyar édesapától született, majd Komáromban nevelkedett, Prágában orvosi diplomát szerzett és vegyészetből is doktorált, valamint Rómában és Párizsban is többször megfordult, s 1982. október 15-én a kanadai Montréalban elhunyt osztrák-magyar származású belgyógyász, endokrinológus, vegyész, kutató életútját foglalta össze.

Selye János 1929-1932 között a prágai egyetemen oktatott, 1932-től pedig a kanadai McGill Egyetemen volt kutató. 1945-1976 között Montréalban egyetemi tanárként dolgozott. Ugyanakkor az amerikai hadsereg általános sebészeti tanácsadójaként működött.

„Legnagyobb és legismertebb felfedezése a stressz tünetegyüttesének leírása volt, melyet Montréalban, a McGill Egyetem kutatójaként 1936-ban publikált a Nature című tudományos szaklap hasábjain. A stressz mellett legnagyobb sikerét a hormonok kutatásában tette. A mellékvese kéreghormonjait klasszifikálta, írta le és kialakította nomenklatúrájukat is” – hangzott el a hihetetlen munkabírású kutatóorvosról, aki „napi 12 órát dolgozott, s azt az év 365 napján tette”.

Bár munkáját számos országban elismerték, temérdek publikációt jegyzett, négy nyelven anyanyelvi szinten beszélt és tíz nyelven tartott előadásokat, ám élete nagy csalódása volt, hogy a Nobel-díjat, amire tízszer is jelölték, nem nyerhette el.

„A kettős évforduló most alkalom arra is, hogy Selye nevét újra összekössük a stresszel, hiszen a stressz korunk egyik meghatározó fogalma, betegségforrása, kutatási területe, mégis egyre kevesebben tudják azt, hogy a stressz felfedezése Selye János nevéhez kötődik... Hogyan tudjuk a rettegett stresszt javunkra fordítani? Talán úgy, ahogyan a mester, Selye tette: élvezzük az egész élet stresszét, és ne gondoljuk, hogy ez intellektuális erőfeszítés nélkül sikerülhet!” – folytatta eszmefuttatását a kiállítás kurátora. Hozzátette: a Selye életművét átfogó kiállítás külön érdeme az, hogy „a komáromi éveket kiemeli a feledés homályából, olyan adatokat felhozva a felszínre, amelyek eddig ismeretlenek voltak”.

Selye az Életünk és a stressz című könyve 1964-ben jelent meg magyar nyelven. Élete során összesen 40 könyvet írt és hozzávetőleg 1700 tudományos tanulmányt publikált. Több művét további nyelvekre is lefordították.

„Manapság sokan gondolják úgy, hogy a magyar nyelv akadálya lehet a boldogulásnak, hiszen csupán egy kicsiny sziget a nagy óceánban. Erre rácáfolva itt áll előttünk Selye János, a komáromi diák, aki úgy vált világhírű tudóssá, hogy magyar nyelven szerezte meg a tudás alapjait, s a nyelv számára erős kötődést adott ahhoz a közösséghez, amelyből származott. Nem vált kárára, hanem építkezni tudott belőle, innen építette magát világviszonylatban ismert és elismert kutatóvá” – zárta beszédét dr. Szabó Katalin.

Azután Csütörtöki József múzeumigazgató szlovák nyelven ismertette Selye életútjának és munkásságának legjelentősebb momentumait, valamint felhívta a figyelmet a 11 témakörből álló emlékkiállítás látnivalóira. A történelmi bevezető a XX. század eleji Komáromot mutatja be a látogatóknak, a további panelek pedig a Selye család életébe és a komáromi diákévekbe nyújtanak betekintést. Érthető módon a legtöbb panel a kutatóorvos tudományos-kutató tevékenységével, kitüntetéseivel, publikációival, külföldi látogatásaival, előadásaival, illetve a világhírű montréali Nemzetközi Stresszintézet munkájával foglalkozik. A tárlatrendezők a másik teremben a Selye nevét viselő három intézmény (egyetem, gimnázium, kórház) tevékenységét és a Komáromban évente megrendezendő Selye János Napok történetét mutatják be, valamint a Selye Jánosról a XX. század hetvenes éveiben Magyarországon készített dokumentumfilm is megtekinthető.  

A tartalmas, átfogó emlékkiállítás, amely megnyitójának színvonalát a helyi művészeti alapiskola diákjainak zenés műsora emelte, szeptember 9-ig látogatható a Kultúrpalotában. Diákcsoportok részére akár rendhagyó tanítási óra is tartható a kiállított Selye-emlékek és ereklyék között.