Kétnapos ünnepséggel tisztelegnek szülőfalujában a 85 éves Mács József előtt

„Ígérd meg, hogy írsz! Ígérd meg, hogy jössz, amikor csak teheted! Ígérd meg, hogy nem felejted el a faludat, a barátaidat!“ – e mottó jegyében zajlik majd a hétvégi kétnapos ünnepség, amelyről Hencz Péter, Bátka polgármestere és Sebők Csilla, a helyi alapiskola igazgatónője tájékoztatta portálunkat.

„Községünk büszkeségét, Mács Józsi bácsit, aki tíz éve Bátka díszpolgára, mindig nagy-nagy szeretettel várjuk haza. Április 23-án, szombaton 18 órától helyi kultúrház hiányában a községi hivatal tanácstermében fogadjuk a komáromi Boráros Imre Színházat, amely jubilánsunkat és a közönséget megajándékozza a „Meddig ember az ember...? című darabbal, ami korábban az író Szélfúvásban és Bolondok hajója című művei alapján készült. (A produkciót az SZK Kormányhivatala a Nemzeti Kisebbségek Kultúrája program keretében támogatta - az sz. mj.)" – nyilatkozták.

Másnap 10.30 órakor a helyi templomban, istentisztelet keretében az egyház részéről köszöntik őt. "Ugyancsak vasárnap 14 órától szintén a községházán kultúrműsorral egybekötött köszöntőkkel folytatódik az ünnepség, amelyre Szesztay Ádám, Magyarország kassai főkonzulja is készül. A helyi tanulókon kívül a környék több iskolájának diákjai kultúrműsorral köszöntik az ünnepeltet. Az oktatási intézmények felettébb nagy részvételi szándéka miatt ez oly´módon valósul meg, hogy valamennyien készítettek egy-egy ott bemutatásra kerülő kisfilmet. A bátkai gyerekek pedig az egyik Mács-regényből tanultak be egy részletet, amelyet szintén levetítünk. A helyieken kívül több intézmény és szervezet, a többi között a Rákóczi Szövetség, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ), a rimaszombati református gimnázium és a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya és Bátkai Alapszervezete képviselőinek köszöntő szavai is elhangzanak. Azt is bejelentjük, távlati terveink között szerepel, hogy a helyi alapiskolát Mács Józsefről nevezzük el“ – mondták el a Hírek.sk-nak az ünnepség szervezői.

Szülőfaluja tehát nagy szeretettel várja haza jeles szülöttjét, aki annak ellenére, hogy 1950 óta Pozsonyban diákoskodott, majd 1953-ban ott alapított családot, és telepedett le, szintén erős szálakkal kötődik Bátkához.

„1931. április 18-án Bátkán születtem, majd a rimaszombati diákéveim után, a hazai magyar nyelvű oktatás betiltása idején előbb Sárospatakon, később Miskolcon „határon átszökdöső diákként“ folytattam tanulmányaimat. Amikor értesültünk a jó hírről, hogy 1950 szeptemberében Pozsonyban megnyílt a magyar tannyelvű gimnázium, 1951-ben ott érettségiztem, 1955-ben pedig az ottani Pedagógiai Főiskola magyar nyelv – történelem – társadalomtudomány szakán diplomáztam. Életem ugyanolyan változatos, mint a felvidéki magyarság sorsa Trianon óta. Amikor 1953-ban megnősültem, végleg Pozsonyban telepedtem le, de azóta is nagyon kötődöm Bátkához. Amíg autóval hosszabb útra is vállalkoztam, rendszeresen hazakocsikáztunk, de mostanában már kevesebbet jutunk el a falumba. Rokonaink már nem élnek a szülőfalumban, és sajnos, nemrég elhunyt a nálam egy évvel fiatalabb, de még korábban Rimaszombatba költözött barátom is, akitől évtizedeken át telefonon át folyamatosan értesültem a hazai történésekről. Mivel egyre inkább érzem az 1980-ig tartó focizásom utóhatásaként jelentkező lábfájdalmakat, már ritkábban indulok hosszabb útra. Utoljára a nejemmel együtt tavaly nyáron tudtunk hazautazni, s most a hétvégi ünnepségre már nagyon készülünk“ – fejtette ki Mács József, aki az 1991-es évi nyugdíjaztatásáig az Új Szó, az Új Ifjúság és A Hét szerkesztőjeként, illetve az utóbbi főszerkesztő-helyettesként tevékenykedett.

Érdekességként azt is elárulta, hogy jelenleg Hencz Péter polgármester él az ´50-es években épített Mács-portán. „Az ő szülei vették meg ugyanis az egykori családi házunkat. Édesanyja a távoli gyermekkoromhoz tartozott, de már távozott az élők sorából, édesapja viszont még él. Nagyon jó érzéssel készülődöm a hétvégi bátkai ünnepségre, hiszen örülök, hogy szeretettel gondolnak rám. Egyúttal azzal a rejtett szomorúsággal is tervezgetem ezt az utat, hogy talán most utoljára térek majd haza a szülőfalumba, amelyhez az egész Gömörországgal együtt mindig nagyon ragaszkodtam. Ilyen életkorban már tudatosítani kell azt, hogy bármikor üthet az utolsó órám. Ha azonban megadatik nekem, halottak napján szokásunkhoz híven idén is hazamegyünk Bátkára“ – magyarázta a továbbiakban.

Tavaly egy magyarországi kiadó gondozásában jelent meg a legutóbbi Mács-regény, Az elcsatolt vagon, amelyet nívódíjjal jutalmazott a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozata. Egyébként Mács József maga is 2005 óta amíg csak tehette, aktívan tevékenykedett a Magyar Művészeti Akadémia kötelékében. Portálunk arra is kíváncsi volt, hogy ez idő tájt mivel foglalkozik, tervezi-e további kötet kiadását.

„Sokan bíztatnak, hogy még ne adjam fel, ne fejezzem be az írói munkámat, inkább újabb könyvben írjam meg hányatott sorsomat, amely összefonódik a felvidéki magyarság sorsával. Erre én azt szoktam válaszolni, hogy az életemről és a családom életéről már több könyvemben különféle módon írtam. Örömmel tölt el, hogy a két művemből készült „Meddig ember az ember...? című darabot Boráros Imréék tájékoztatása szerint mindenütt sikerrel játszotta a Boráros Imre Színház. Bátkán majd most mutatják be először, kíváncsian várom a fogadtatását“ – válaszolta. 

Végül az elmondottakhoz hozzáfűzte: nemrég a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagjaként feleségével együtt részt vett a tagozat tavaszi irodalmi gáláján.

„Meglepődtem azon, hogy az est során Kubik Anna színésznő részletet olvasott fel a Szélfúvásban című regényemből. Régi ismerősöm, és csodálatosan tolmácsolta a gondolataimat. Elárulta, hogy nagyon tetszett neki a részlet, kérte, hogy küldjek neki egy tiszteletpéldányt a könyvemből. Örömmel teszek eleget a kérésének. Mindig szívesen utaztam Budapestre, a Magyar Művészeti Akadémia találkozóira, de egészségügyi okokból lassacskán fel kell hagynom ezzel. Egyszer még el szeretnék menni, hogy közöljem a távolmaradásaim okát, mert a többiek nem értik, hogy az irodalmi tagozat egyik leghűségesebb tagjaként mostanában miért akadoznak a látogatásaim“ – szólt távolmaradása okáról Mács József, a felvidéki magyarság sorskérdéseinek,  kiszolgáltatottságunknak hiteles krónikása, akit írói munkásságáért a többi között a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével (2011), a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével (2014), a Magyar Művészeti Akadémia nívódíjával (2015) is kitüntettek. Számára, a lélekben örökké bátkai magyar író számára a legnagyobb megtiszteltetést talán a jövőben mégis az jelentheti, ha szülőfaluja magyar iskolájának majd sikerül felvennie és viselnie a nevét...