Késnek a hosszúszárnyú bálnák Hawaiinál

A hatalmas emlősök a szigetek téli időszakának népszerű szereplői, turisztikai látványosságok. A természetvédelmi terület szakembereinek közlése szerint eddig igen kevés észlelésről kaptak jelentést.

Még időbe telik, mire a szakembereknek kézzelfogható tények állnak rendelkezésükre, mivel az éves cetszámlálást csak január, február és március utolsó szombatjain végzik el. Hozzátették, a bálnák nem feltétlenül ugyanazon helyszínekre térnek vissza minden évben.

Több mint 10 ezer hosszúszárnyú bálna indul neki télen Alaszkából Hawaii melegebb vizei felé, három-négy egyedet felölelő csoportokban haladnak, megérkezésükkor párosodnak és életet adnak borjaiknak. A cetészlelési szezon általában novembertől májusig tart, amikor az emlősök a szigetvilág körül cirkálnak. Első képviselőjüket szeptember 29-én szúrták ki az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal hajójáról, azóta viszont keveset észleltek.

A planktonfogyasztó állat veszélyeztetett fajként van besorolva az országban, és szövetségi törvény tiltja megközelítését 90 méternél kisebb távolságban.

A szakértők szerint a cetek elmaradását magyarázhatja, hogy több időt töltenek táplálkozással az északi vizekben, talán az El Niño okozta zavarok miatt, vagy pedig a populáció igencsak felduzzadt. Ha nagyobb az egyedszám, nagyobb a versengés is a táplálékforrásokért, ráadásul a bő 3200 kilométeres migrációhoz jókora energiatartalékra van szükség.

Más csendes-óceáni cetfajok nem boldogultak olyan jól tavaly: hosszúszárnyúak és ámbráscetek gabalyodtak halászhálókba vagy vetődtek partra Kaliforniában, 30 cet – köztük barázdásbálnák és hosszúszárnyú bálnák – hullott el Alaszkánál, illetve 337 tőkebálna tetemét találták meg a chilei partok mentén.