Keresik az élő legendát: 70 millió éve rejtőzik a vizekben egy különleges hal
PÁRIZS. Francia és dél-afrikai búvárok és tudósok csoportja kutat a Dél-afrikai Köztársaság partjainál a kihaltnak vélt bojtosúszójú hal után.
A bojtosúszójú hal helyi elnevezéséről Gombessa nevet kapó expedíció a tervek szerint április 5. és május 15. között kutatja majd az óceán mélyét tudatta közleményében a párizsi Természettudományi Múzeum.
Az expedícióban Laurent Ballesta francia búvár és természettudós vezetésével mélytengeri búvárok, a Dél-afrikai Vízi Biológiai Sokféleség Intézet (SAIAB), a párizsi Természettudományi Múzeum, valamint a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) hat tudósa vesz részt.
A bojtosúszójú nevű, mély vizekben élő, kétméteres, békés természetű őshalat 1938-ban fedezték fel ismét Dél-Afrika partjainál, holott azt hitték, hogy 70 millió évvel ezelőtt kihalt.
A párizsi Természettudományi Múzeum szerint ez volt a 20. század legnagyobb zoológiai felfedezése. A bojtosúszójú hal magán viseli a halaktól az első négylábú szárazföldi gerincesekig történő átmenet nyomait, négy úszóján végtagkezdemények vannak és léghólyagja van, amely egy kezdetleges tüdőnek felelhet meg. A múzeum szerint "a vízből 370 millió éve történt kilépés élő, nem remélt tanúja".
Gyakorlatilag semmit sem tudunk a több mint 100 méteres mélységben élő, igen ritka állatról, eddig ugyanis csak nagyon kevesen figyelték meg közvetlenül. Az "élő legenda" felderítéséhez Laurent Ballestának és búvárainak naponta le kell merülniük a indiai-óceáni Sodwana-öbölben 120 méter mélyen fekvő Jesser-kanyon barlangjaiba. Mihelyt sikerül kapcsolatot teremteni a hallal, a francia Természettudományi Múzeum és a CNRS kutatócsoportja közreműködésével, Gael Clément őslénykutató, valamint Kerry Sink és Angus Paterson irányításával összeállítják a tudományos jegyzőkönyveket.
Az expedícióban Laurent Ballesta francia búvár és természettudós vezetésével mélytengeri búvárok, a Dél-afrikai Vízi Biológiai Sokféleség Intézet (SAIAB), a párizsi Természettudományi Múzeum, valamint a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) hat tudósa vesz részt.
A bojtosúszójú nevű, mély vizekben élő, kétméteres, békés természetű őshalat 1938-ban fedezték fel ismét Dél-Afrika partjainál, holott azt hitték, hogy 70 millió évvel ezelőtt kihalt.
A párizsi Természettudományi Múzeum szerint ez volt a 20. század legnagyobb zoológiai felfedezése. A bojtosúszójú hal magán viseli a halaktól az első négylábú szárazföldi gerincesekig történő átmenet nyomait, négy úszóján végtagkezdemények vannak és léghólyagja van, amely egy kezdetleges tüdőnek felelhet meg. A múzeum szerint "a vízből 370 millió éve történt kilépés élő, nem remélt tanúja".
Gyakorlatilag semmit sem tudunk a több mint 100 méteres mélységben élő, igen ritka állatról, eddig ugyanis csak nagyon kevesen figyelték meg közvetlenül. Az "élő legenda" felderítéséhez Laurent Ballestának és búvárainak naponta le kell merülniük a indiai-óceáni Sodwana-öbölben 120 méter mélyen fekvő Jesser-kanyon barlangjaiba. Mihelyt sikerül kapcsolatot teremteni a hallal, a francia Természettudományi Múzeum és a CNRS kutatócsoportja közreműködésével, Gael Clément őslénykutató, valamint Kerry Sink és Angus Paterson irányításával összeállítják a tudományos jegyzőkönyveket.
Forrás
MTI
