Katalónia a függetlenségi törekvések útján

A népszavazás a katalán kormány legfőbb ígérete volt a 2015-ös szeptemberi parlamenti választásokon. A győzelemmel arra kaptak megbízatást, hogy ezt megvalósítsák, amit teljesítenek is - állítja most a katalán vezetés.   

Hivatalos felmérésben utoljára nyáron kérdezték meg a katalán közvéleményt arról, mint gondol a Spanyolországtól elszakadásról: 41 százalék volt mellette, 49 ellene, leszámítva a bizonytalanokat és nem válaszolókat.   

A felmérés nemcsak a maradni vágyók többségét mutatta, hanem arra is felhívta a figyelmet, hogy jelentős méretű a tábor, amely függetlenné válna.   

Katalónia jelenleg az egyetlen olyan autonóm régiója Spanyolországnak, ahol ennek komoly támogatottsága van. Ám a nacionalista törekvések Katalónia mellett Baszkföldön és Galíciában is erősek voltak a 20. században, amelyeket a Franco-diktatúra (1939-1975) igyekezett elnyomni, a nemzetiségeket pedig egybeolvasztani.   

Franco tábornok halála után 1975-ben az egész országon úrrá lett a szabadság eufóriája. A demokratikus átmenetnek nevezett időszakot követően, 1978 decemberében a spanyolok referendummal hitelesítették új alkotmányukat, amely megteremtették a demokratikus kereteket, 17 autonóm közösségre osztotta Spanyolországot, mindegyiknek saját parlamentet biztosítva.   

Katalóniában az alkotmányt 2,7 millióan támogatták, ami a leadott szavaztok 91,09 százalékát jelentette. A 67,91 százalékos választási részvétel pedig az egyik legmagasabb volt az országban.   

Egy évvel később megszületett Katalóniában az autonóm közösség alapokmánya (Estatut), amely nagyfokú önrendelkezést adott a térségnek. Egyebek mellett például ez biztosította a katalán nyelv szabad használatát, és a saját rendőrség létrehozását.   

1980-ban a Konvergencia és Unió (CiU) pártszövetség került hatalomra, és maradt is 23 éven át. Jordi Pujol elnök azt vallotta: Katalónia nemzetállam nélkül, ugyan saját nyelve, kultúrája van, de nincsenek kiválási törekvései. A nagyobb autonómia elérése azonban mindig is foglalkoztatta a katalánokat, már csak azért is, mert például Baszkföld vagy Navarra pénzügyi autonómiával is bír.   

2006-ban a helyi választásokon győztes Katalán Szocialista Párt (PSC) - híven választási ígéretéhez - megreformálta a katalán alapokmányt, növelve a nyelvi, pénzügyi, politikai önállóságot, és ami a legfontosabb: a katalán népet külön nemzetnek megnevezve benne. Az újrafogalmazott autonómiát megszavazta a katalán parlament, az akkor szintén szocialista többségű spanyol parlament, és népszavazás is hitelesítette.   

Azonban az akkor ellenzékben, ma kormányon lévő konzervatív Néppárt (PP) az alkotmánybíróságon támadta meg a jogszabályt, amelyet Spanyolország feldarabolásának "előszobájaként" jellemzett. A bírói testület négy évig húzta a döntést, de 2010-ben a nagyobb önrendelkezést biztosító cikkelyek többségét visszavonta, köztük azt a passzust, amely szerint Katalónia külön nemzet.   

A döntést a katalánok hatalmas megaláztatásként élték meg. Válaszul óriási tömeg, több mint egy millió ember vonult az utcákra. Ilyen méretű demonstrációra 1977 óta nem volt példa ebben az országrészben.   

2010-ben a Konvergencia és Unió visszakerült Katalónia élére, ám új elnöke Artur Mas korántsem volt olyan mérsékelt mint elődjei, és nagyobb autonómiát követelt. Mindeközben a gazdasági válság Spanyolországot megroppantotta, az ország csődközeli helyzetbe jutott. A 2011-es spanyol parlamenti választásokon győztes PP pedig komoly megszorító intézkedésekbe kezdett, ami tovább fokozta a katalánok ellenszenvét Mariano Rajoy iránt.   

2012 őszén, a katalán nemzeti ünnepen, addig sosem látott méretű tömeg, több mint 1,5 millió embert vonult Barcelona utcáira "Katalónia az új európai állam" szlogennel. Azóta az esemény minden évben a függetlenséget pártolók erődemonstrációjának tekinthető.   

Rajoy nem volt hajlandó tárgyalni a katalán elnökkel a nagyobb pénzügyi autonómiáról és költségvetési önállóságról. Artur Mas ezt követően kezdte szorgalmazni a katalán függetlenségről szóló, akkor még csak véleménynyilvánító népszavazás kiírását. 2012 novemberében ennek ígéretével nyerte meg az előrehozott katalán parlamenti választásokat.  

A referendumot 2014 november 9-ére írta ki anélkül, hogy ahhoz megkapta volna Madrid támogatását. A konzervatív spanyol kormány a spanyol nemzet szuverenitását sértőnek titulálta a kezdeményezést, és az alkotmánybírósághoz fordult. Ezzel egy azóta véget nem érő bírósági csatározás vette kezdetét a két fél között.   

A 2014-es népszavazás megrendezését az alkotmánybíróság felfüggesztette, ezért azt "alternatív referendum" néven, egyfajta konzultációként tartották meg. Az 5,4 millió katalán szavazó 35 százaléka vett részt rajta, 1,8 millióan támogatva a függetlenséget. A népszavazás eredményét a spanyol kormány nem ismerte el, és az alkotmánybíróság végleges döntésében alkotmánysértőnek mondta ki.   

Katalóniában alig egy évre rá ismét parlamenti választásokat tartottak, amelyen a különböző katalán függetlenségi pártok összesen 47,6 százalékos támogatottsággal nyertek. Minden korábbinál keményebb hangot ütöttek meg, és 2015 novemberben 9-én nyilatkozatban mondták ki: elindítják a függetlenséghez vezető utat, megtartják a népszavazást, és ha a többség úgy dönt, akár egyoldalúan is kikiáltják saját köztársaságukat.   

A spanyol kormány válaszul bejelentette: minden törvényes eszközt felhasználva meg fogja akadályozni a referendumot. Néhány nappal az október 1-jére kiírt népszavazás előtt egyértelmű, hogy beváltotta ígéretét.