Kassai Gyula: szükséges a tömb- és szórványmagyarság összefogása
LÉVA. A Kárpát-medencei magyarság szétszakítottságát eredményező, gyászos trianoni eseményekre emlékezünk június 4-én. A nemzeti összetartozás napján évek óta a Lévai Református Egyházközség és a Barsi Egyházmegye szervezésében is zajlik megemlékezés. Az idei rendezvény apropóján az egyházmegye esperese, Kassai Gyula nyilatkozott portálunknak.
A nemzeti összetartozás napja, június 4-e, az 1920-as trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára emlékező nemzeti emléknap Magyarországon, melyet 2010. május 31-én 302 igen, 55 nem és 12 tartózkodó szavazat mellett iktatott törvénybe az Országgyűlés. Az erről szóló nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről címet viselő törvényjavaslatot Kövér László (Fidesz) és Semjén Zsolt (KDNP) kezdeményezte. Az indítványt támogatta a Fidesz, a KDNP és a Jobbik frakciója, míg az MSZP ellene foglalt állást.
„Úgy a tömbben, mint a szórványban élő magyarság szempontjából nagyon fontos, hogy az Országgyűlés öt évvel ezelőtt a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június negyedikét. Azt gondolom, hogy szükséges a tömb- és szórványmagyarság minden lehető módon történő összekapcsolása, összefogása. Megítélésem szerint a szórványban élők is nagyon sokat tudnak adni azoknak, akik nem minden nap találkoznak azzal a problémával, hogy meg kell fogalmazniuk és védeniük identitásukat. Arra is mindenkor figyelni kell, hogy a szórványközösség miként tudja úgy alakítani-építeni a saját életét, hogy a következő nemzedék is meg tudjon maradni magyarnak és képes legyen erősödni-növekedni. Ezért a nemzeti összetartozás napján Léván mindig az iskolák, illetve a fiatalok köré építjük a megemlékezéseink műsorait“ – fejtette ki portálunknak Kassai Gyula esperes.
A június 4-i lévai megemlékezést a nemzeti összetartozás napjának meghirdetése óta minden évben a Lévai Református Egyházközség a Barsi Egyházmegyével közösen szervezi, de arra meghívják a többi helyi magyar intézmény és szervezet képviselőit is. Az ottani szokás szerint más-más szervezet vagy intézmény vállalja a március 15-i, az október 6-i és további nemzeti ünnepeink alkalmából tartott rendezvények megrendezését. Egy évvel ezelőtt, a trianoni gyásznapon azonban Kassaiék a helyi magyar szervezetekkel közösen állították és avatták fel Esterházy János gróf emléktábláját – Szathmáry Péter szobrászművész alkotását – a Czeglédi Péter Református Gimnázium épületének falán. A református templomban zajló istentisztelet után a domborműnél folytatódik a közös emlékezés.
„Június 4-én fél egykor gyülekezünk a gimnázium udvarán, majd átvonulunk a református templomba, ahol egy órakor kezdődik az istentisztelet, Ft.Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hirdeti majd az igét. Ezt követően az ünnepi menet átvonul a gimnáziumunk udvarára, ahol az Esterházy-emléktáblánál Ábrám Tibor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka és a Lévay József Gimnázium igazgatója tart majd ünnepi beszédet. Az emléktábla azt hirdeti, hogy közösségeink sosem adhatják fel az identitásukat, hanem sok áldozatot kell hozni és sok-sok szolgálatot kell tenni a közösségek épülése-erősödése érdekében. A beszéd elhangzása után három oktatási intézmény, a helyi Czeglédi Péter Református Gimnázium, a Juhász Gyula Alapiskola valamint az érsekkétyi református óvoda és alapiskola tanulói lépnek majd fel a közös műsorban. A jelenlevő intézmények, magánszemélyek megkoszorúzzák az Esterházy-emléktáblát, végül 15 óra körül szeretetvendégséggel zárul a megemlékezés. A Rákóczi Szövetség diákutaztatási programja keretében egy magyarországi diákcsoport is érkezik Lévára. Ezenkívül a Barsi Egyházmegye gyülekezetei is képviseltetik magukat“ – részletezte az idei megemlékezés műsorát az esperes.
Kassai Gyula úgy véli, hogy helyénvaló a nemzeti összetartozás napjának és az egymás iránti felelősségvállalás szükségszerűségének Esterházy gróf mindenkori helytállásával és töretlen hitével történő összekapcsolása.
„A nemzeti összetartozás napja egy egész Kárpát-medencét magába foglaló alkalom. Esterházy János is egy olyan összekötő kapocs, egy olyan személyiség volt, aki egész életén át nemcsak a saját nemzetében gondolkodott, hanem nyitott volt mások felé is, akikkel mindig megtalálta a közös hangot. Mi manapság is azt valljuk: nem csupán a saját régiónkat kell élhetőbbé tenni, hanem az egész Kárpát-medencét. Ez egy egység, amelyben nagyon fontos a magyarság szerepe, de tudjuk azt, hogy más nemzetekkel is tudni kell együtt élni. Tehát amikor Esterházy gróf szellemiségét hangsúlyozzuk, akkor azt is kiemeljük, hogy a saját értékeinket nem szabad feladni, azokért küzdeni kell, de ugyanúgy nagyon fontos a mások, további közösségek felé megnyilvánuló megértésünk is“ – indokolta az Esterházy-emléktábla éppen június 4-én történt felavatását a megemlékezés főszervezője.
Azzal, hogy az Esterházy-emléktáblát egy iskola falán helyezték el, saját bevallása szerint azt is akarták hangsúlyozni, hogy az iskoláknak szórványhelyzetben felettébb fontos küldetésük van: az azonosságtudatot kell erősíteniük, a fiataloknak példát kell mutatniuk, hogy vannak olyan értékeink, amelyekért Esterházy is feláldozta az életét. „Bár más utak is voltak előtte, ő mégis azt választotta, hogy a nemzetéért, a meggyőződéséért, a hitéért nem volt hajlandó megváltoztatni a véleményét, hanem azért mindenkor egyenes jellemmel, gerincesen kiállt. Az emléktábla-állítás harmadik oka pedig az volt, hogy Esterházy személyét mindmáig nem rehabilitálták Szlovákiában. A felvidéki magyarság sorsa összefügg az ő sorsával, mi napjainkban is hozzá hasonlóan küzdünk a nyelvi és közösségi jogainkért, ezért az ő személyének és munkásságának a felvállalása fontos az ifjú nemzedék számára is“ – egészítette ki az elmondottakat Kassai.
A Hírek.sk kérdésére: véleménye szerint ki mit tehet annak érdekében, hogy a következő nemzedékek képviselőiben is megmaradjon és tovább erősödjön majd a nemzeti összetartozás érzése, az esperes elmondta, hatalmas lehetőséget érez az egyházak és iskolák ilyen jellegű munkája tekintetében. "A mi javarészt magyar egyházunknak is nagy a felelőssége. Úgy vélem, hogy a templomaink és az azokban élő közösségek is erős bástyáknak számítanak. Még mindig magukban hordozzák ugyanis azt a hagyományos gondolkodásmódot is, ami szükséges ahhoz, hogy egy-egy ilyen közösség meg tudjon maradni“.
Kassai Gyula az egyházak felelőssége mellett fontosnak tartja hangsúlyozni a pedagógusok felelősségét is. „A pedagógusok a társadalomban betöltött szerepüknél és súlyuknál fogva nagy felelősséggel vannak felruházva, ezért érdemes odafigyelni arra, hogy valóban mindenütt megfelelően, példamutatóan képviselik-e az adott közösséget. A mi gimnáziumunk pedagógusai mindig jelen vannak a helyi magyar rendezvényeken, ahová magukkal viszik a diákjaikat is. Az majd csak később derül ki, hogy ez milyen hatást gyakorol a fiatalokra, a nemzeti azonosságtudatukra. Hiszem, hogy ha a templomaink és az iskoláink megmaradnak, akkor mi, felvidéki magyarok is megmaradunk, Isten megtart és megerősít bennünket. Persze, megmaradásunk kapcsán a család felelőssége, a szülők példamutatása is hangsúlyozandó. Beszéljünk az ifjú nemzedék képviselőinek Trianonról, nemzeti együvé tartozásunk jelentőségéről!“.
„Úgy a tömbben, mint a szórványban élő magyarság szempontjából nagyon fontos, hogy az Országgyűlés öt évvel ezelőtt a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június negyedikét. Azt gondolom, hogy szükséges a tömb- és szórványmagyarság minden lehető módon történő összekapcsolása, összefogása. Megítélésem szerint a szórványban élők is nagyon sokat tudnak adni azoknak, akik nem minden nap találkoznak azzal a problémával, hogy meg kell fogalmazniuk és védeniük identitásukat. Arra is mindenkor figyelni kell, hogy a szórványközösség miként tudja úgy alakítani-építeni a saját életét, hogy a következő nemzedék is meg tudjon maradni magyarnak és képes legyen erősödni-növekedni. Ezért a nemzeti összetartozás napján Léván mindig az iskolák, illetve a fiatalok köré építjük a megemlékezéseink műsorait“ – fejtette ki portálunknak Kassai Gyula esperes.
A június 4-i lévai megemlékezést a nemzeti összetartozás napjának meghirdetése óta minden évben a Lévai Református Egyházközség a Barsi Egyházmegyével közösen szervezi, de arra meghívják a többi helyi magyar intézmény és szervezet képviselőit is. Az ottani szokás szerint más-más szervezet vagy intézmény vállalja a március 15-i, az október 6-i és további nemzeti ünnepeink alkalmából tartott rendezvények megrendezését. Egy évvel ezelőtt, a trianoni gyásznapon azonban Kassaiék a helyi magyar szervezetekkel közösen állították és avatták fel Esterházy János gróf emléktábláját – Szathmáry Péter szobrászművész alkotását – a Czeglédi Péter Református Gimnázium épületének falán. A református templomban zajló istentisztelet után a domborműnél folytatódik a közös emlékezés.
„Június 4-én fél egykor gyülekezünk a gimnázium udvarán, majd átvonulunk a református templomba, ahol egy órakor kezdődik az istentisztelet, Ft.Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hirdeti majd az igét. Ezt követően az ünnepi menet átvonul a gimnáziumunk udvarára, ahol az Esterházy-emléktáblánál Ábrám Tibor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka és a Lévay József Gimnázium igazgatója tart majd ünnepi beszédet. Az emléktábla azt hirdeti, hogy közösségeink sosem adhatják fel az identitásukat, hanem sok áldozatot kell hozni és sok-sok szolgálatot kell tenni a közösségek épülése-erősödése érdekében. A beszéd elhangzása után három oktatási intézmény, a helyi Czeglédi Péter Református Gimnázium, a Juhász Gyula Alapiskola valamint az érsekkétyi református óvoda és alapiskola tanulói lépnek majd fel a közös műsorban. A jelenlevő intézmények, magánszemélyek megkoszorúzzák az Esterházy-emléktáblát, végül 15 óra körül szeretetvendégséggel zárul a megemlékezés. A Rákóczi Szövetség diákutaztatási programja keretében egy magyarországi diákcsoport is érkezik Lévára. Ezenkívül a Barsi Egyházmegye gyülekezetei is képviseltetik magukat“ – részletezte az idei megemlékezés műsorát az esperes.
Kassai Gyula úgy véli, hogy helyénvaló a nemzeti összetartozás napjának és az egymás iránti felelősségvállalás szükségszerűségének Esterházy gróf mindenkori helytállásával és töretlen hitével történő összekapcsolása.
„A nemzeti összetartozás napja egy egész Kárpát-medencét magába foglaló alkalom. Esterházy János is egy olyan összekötő kapocs, egy olyan személyiség volt, aki egész életén át nemcsak a saját nemzetében gondolkodott, hanem nyitott volt mások felé is, akikkel mindig megtalálta a közös hangot. Mi manapság is azt valljuk: nem csupán a saját régiónkat kell élhetőbbé tenni, hanem az egész Kárpát-medencét. Ez egy egység, amelyben nagyon fontos a magyarság szerepe, de tudjuk azt, hogy más nemzetekkel is tudni kell együtt élni. Tehát amikor Esterházy gróf szellemiségét hangsúlyozzuk, akkor azt is kiemeljük, hogy a saját értékeinket nem szabad feladni, azokért küzdeni kell, de ugyanúgy nagyon fontos a mások, további közösségek felé megnyilvánuló megértésünk is“ – indokolta az Esterházy-emléktábla éppen június 4-én történt felavatását a megemlékezés főszervezője.
Azzal, hogy az Esterházy-emléktáblát egy iskola falán helyezték el, saját bevallása szerint azt is akarták hangsúlyozni, hogy az iskoláknak szórványhelyzetben felettébb fontos küldetésük van: az azonosságtudatot kell erősíteniük, a fiataloknak példát kell mutatniuk, hogy vannak olyan értékeink, amelyekért Esterházy is feláldozta az életét. „Bár más utak is voltak előtte, ő mégis azt választotta, hogy a nemzetéért, a meggyőződéséért, a hitéért nem volt hajlandó megváltoztatni a véleményét, hanem azért mindenkor egyenes jellemmel, gerincesen kiállt. Az emléktábla-állítás harmadik oka pedig az volt, hogy Esterházy személyét mindmáig nem rehabilitálták Szlovákiában. A felvidéki magyarság sorsa összefügg az ő sorsával, mi napjainkban is hozzá hasonlóan küzdünk a nyelvi és közösségi jogainkért, ezért az ő személyének és munkásságának a felvállalása fontos az ifjú nemzedék számára is“ – egészítette ki az elmondottakat Kassai.
A Hírek.sk kérdésére: véleménye szerint ki mit tehet annak érdekében, hogy a következő nemzedékek képviselőiben is megmaradjon és tovább erősödjön majd a nemzeti összetartozás érzése, az esperes elmondta, hatalmas lehetőséget érez az egyházak és iskolák ilyen jellegű munkája tekintetében. "A mi javarészt magyar egyházunknak is nagy a felelőssége. Úgy vélem, hogy a templomaink és az azokban élő közösségek is erős bástyáknak számítanak. Még mindig magukban hordozzák ugyanis azt a hagyományos gondolkodásmódot is, ami szükséges ahhoz, hogy egy-egy ilyen közösség meg tudjon maradni“.
Kassai Gyula az egyházak felelőssége mellett fontosnak tartja hangsúlyozni a pedagógusok felelősségét is. „A pedagógusok a társadalomban betöltött szerepüknél és súlyuknál fogva nagy felelősséggel vannak felruházva, ezért érdemes odafigyelni arra, hogy valóban mindenütt megfelelően, példamutatóan képviselik-e az adott közösséget. A mi gimnáziumunk pedagógusai mindig jelen vannak a helyi magyar rendezvényeken, ahová magukkal viszik a diákjaikat is. Az majd csak később derül ki, hogy ez milyen hatást gyakorol a fiatalokra, a nemzeti azonosságtudatukra. Hiszem, hogy ha a templomaink és az iskoláink megmaradnak, akkor mi, felvidéki magyarok is megmaradunk, Isten megtart és megerősít bennünket. Persze, megmaradásunk kapcsán a család felelőssége, a szülők példamutatása is hangsúlyozandó. Beszéljünk az ifjú nemzedék képviselőinek Trianonról, nemzeti együvé tartozásunk jelentőségéről!“.
Forrás
Hírek.sk, - miskó -
