Kanyó Ervin vajdasági grafikusművész „városi tájképei“ a Limes Galériában

Pozsony és Szenc után Komáromban látható a titokzatos szürreális világ 

Az 1976-ban Zentán született Kanyó Ervin az újvidéki képzőművészeti egyetemen végzett, s egy évig a budapesti képzőművészeti egyetemen is tanult. Jelenleg Szabadkán él és alkot, illetve a helyi Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban tanít, valamint tervezőgrafikusként, könyvillusztrátorként és helyi idegenvezetőként is tevékenykedik. Bár a Felvidéken már korábban is kiállította műveit, de Komáromban most először. A Csemadok védnöksége alatt utaztatott, 35 műből álló anyagát előbb a pozsonyiak a Csemadok-székházban, majd a szenciek a Szenczi Molnár Albert Napok keretében szemrevételezhették.

A hajdani komáromi katonatemplom emeleti termében sejtelmes utcákat, házakat, tereket ábrázoló grafikái és kézzel festett, címekkel ellátott, különleges lámpái által titokzatos szürreális világ tárul a tárlatlátogatók elé. A művész elmondása szerint sok, főleg délvidéki város egy-egy momentumából születnek a rajzai: a Városi történetek, az Ellentétek feszülése, a Falusi elegancia, a Variációk egy bérpalota homlokzatához, A költő városa, a Csókai csókák, a Zsákutca, a Hátsó udvarból, az Ébredő utca, a Hajnali történtetek..., amelyek a balkáni dekadencia érzését keltik.

Mivel a Délvidéken különféle kultúrák rakódnak egymásra, s azok különböző színekben, ízekben, hangulatokban nyilvánulnak meg, ezen közeg érzékeltetésre legszívesebben a kollázs technikáját alkalmazza. Első pillantásra feltűnik, hogy emberek nem láthatók a rajzain, mintha a házfalak között rejtőzködnének. Saját bevallása szerint úgy érzi, ha a művein emberek is szerepelnének, azáltal determinálná a rajzokat: sokkal inkább kötnék időhöz azokat, így viszont időtlenebbek a képei.

Balkáni dekadencia, elidegenedés érzése, nagyszerű fénykezelés

Bedi Katalin magyarországi esztéta a magyarság összetartozás tudatának erősítését célzó Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként segíti a Csemadok sokrétű munkáját. A kiállítást megnyitó beszédében a vajdasági művész szürreális világát mutatta be.

„Kanyó Ervin művei tulajdonképpen „városi tájképek”, amelyekről egyetlen városra sem ismerünk rá, hiszen azok általa teremtett városok – egy szürreális világ. Klasszicista és szecessziós mintázatokat fedezhetünk fel a képein, s a házak kopottságában, dőlésében a balkáni dekadencia érzése is kifejeződik – hangulatukra érdemes fókuszálni... Művei esetében nagyon fontos a rétegzettség. Egyrészt alkotás közben is többféle, gyakran kollázstechnikát alkalmaz, másrészt tusrajzaiban észrevehető a kimagasló grafikusi tudása és a papír szeretete... Az aktuális anyagba beválasztott képei között régebbiek és idén készített alkotások is találhatók. Külön figyelmet érdemel nagyszerű fénykezelése, s képeiben rejlik a városi környezethez szorosan kapcsolódó elidegenedés érzése is” – magyarázta Bedi Katalin.

A megnyitó ünnepségen a jelenlevőkhöz dr. Farkas Veronika művészettörténész, a Limes Galéria igazgatója és Görföl Jenő védnök is szólt.

Kanyó Ervin: a felvidéki pozitív visszhangok további alkotómunkára sarkallnak 

„Első komáromi családi sétánk során magával ragadott Komárom hangulata. Mindenképpen szakítok majd időt az Európa-udvar megtekintésére. Nagyszerű impresszív helynek tartom a Limes Galériát, s megtiszteltetésnek veszem, hogy az első komáromi kiállításom során éppen itt mutathatom be 35 művemet. Korábban Pozsonyban és Szencen nyílt kiállításom, és bár Görföl Jenő felajánlotta, hogy esetleg keletebbre is utaztathatnánk a képeimet, egyelőre több felvidéki kiállítást nem tervezek. Inkább majd máskor térek vissza, mert már hazavárják a munkáimat. Pozsonyban és Szencen is elég sokan érdeklődtek a kiállításom iránt, pozitív visszhangok jutottak el hozzám, amelyek bátorítást és biztatást jelentenek számomra, és további alkotómunkára sarkallnak” – foglalta össze felvidéki benyomásait portálunknak Kanyó Ervin, aki jelmeztervező nejével és két gyermekével érkezett a Felvidékre.

A megnyitón két témához illő megzenésített vers (Kosztolányi Dezső: Üllői úti fák, József Attila: Mikor az uccán átment a kedves) erejéig közreműködött a helyi Borostyán együttes két alapító tagja, Nagy László zenekarvezető (gitár) és Hollósyné Nagy Zsuzsanna (hegedű).

Kanyó Ervin kiállítása március 30-ig munkanapokon 13-16 óra között, más időpontokban pedig megegyezés szerint tekinthető meg. Időpontot a 421903-719493-as telefonszámon lehet egyeztetni.