Japán: Csüggedtek és dühösek a katasztrófa túlélői

Dühösek az újjáépítés lassúságára az északkeleti parti Tohoku térségében, ahol március 11-én délután a 9-es erősségű földrengés és a toronymagas hullámok hatalmas pusztítást végeztek, több mint 15 ezer ember halálát és 8 ezer eltűnését okozva.

És csüggedtek a fukusimai atomerőmű környékéről kitelepítettek, amelynek a szökőár megrongálta reaktorai továbbra is szennyezik a levegőt és a talajt többször tíz kilométer sugarú körben, évekre meghiúsítva annak esélyét, hogy az élet visszatérhet a rendes kerékvágásba.

"Elmenekültünk, de még mindig, még itt is a sugárzástól való félelemben élünk - mondja egy 59 éves asszony, Siga Tomie, aki távozni kényszerült a Fukusima-1 (Daiicsi) körüli 20 kilométeres övezetből, és most a prefektúra egy befogadóközpontjában lakik. - Arról álmodozom, hogy hazatérek, de nem tudni, mikor válik ez lehetségessé. A baleset óta semmi sem változott."

Három hónappal a szörnyű események után a fukusimai erőmű helyzetét még mindig aggasztónak, de stabilnak ítélik meg a hatóságok, az utóbbi hetekben nem jeleztek romlást. Az üzemeltető Tokyo Electric Power (Tepco) azt reméli, hogy januárra le tudja hűteni a reaktorokat, ami döntő fontosságú lépés az 1986-os csernobili katasztrófa óta legsúlyosabb nukleáris válsághelyzet stabilizálása felé. Utána még hosszú évekbe telik az erőmű lebontása és a térség megtisztítása a sugárszennyeződéstől.

Számos gazdálkodó, akinek sietve kellett menekülnie, hátrahagyva földjét és állatait, a reményvesztettség súlya alatt véget vetett életének. Északabbra olyan idős emberek, akiknek házát elvitte a szökőár, szintén inkább az öngyilkosságot választották, mintsem hogy tovább éljenek az ideiglenes szállások magányában, idegenekkel összezsúfolódva. E központok még mindig 91 ezer embernek adnak "otthont".

KAPCSOLÓDÓ VIDEÓ:   A katasztrófa pillanatai

És vannak olyanok is, akik a károk ellenére nem voltak hajlandók elhagyni lakhelyüket, saját otthonukban élnek gáz és villanyáram nélkül, s az önkormányzat által osztott ételt eszik.

A fiatal nemzedékek nem titkolják, hogy haragszanak a kormányra, amiért a hatóságok lassan takarítják el a tenger által hordott 25 millió tonna szemetet, romot, törmeléket. "Minden nap takarítunk, és a meleg beálltával a rothadó halak szaga elviselhetetlen - mondja a 41 éve Szuzuki Toru, az Ivate prefektúrabeli Ocucsi halpiacának alkalmazottja. - Miért nem tudott a kormány előbb segíteni nekünk az eltakarításban?"

A halászat, az országrész egyik fő tevékenysége még nem tudott talpra állni, mivel a hajókat, csónakokat összetörte a szökőár. A halászok aggódnak a tengerbe jutott radioaktív szennyeződés miatt is, amely már megfertőzött bizonyos fajokat.

A mezőgazdaság, Tohoku másik jövedelemforrása a kilométereken át tengervízzel borított földek magas sótartalmától szenved, de a radioaktív szennyeződéstől is. Több zöldség árusítását már megtiltották, és most Sizuoka prefektúra zöld teájáról derült ki (e térség a zöld tea termesztésének egyik fő központja Japánban), hogy az erőmű sugárzásával fertőzött, pedig Sizuoka 360 kilométerrel északabbra van.

A szigetországnak a második világháború óta legnagyobb katasztrófája az eddigi becslések szerint 250 milliárd euróba kerül. S eközben, dacára az óriási megoldandó feladatoknak, Tokióban újrakezdődött a "főnökök háborúja" az igen népszerűtlen Kan Naoto miniszterelnök hatalmának megdöntéséért - ami csak még inkább feldühíti a menekülteket. "Rettenetesen csalódtunk a politikusokban, akik ott messze a hatalomért harcolnak, velünk meg egyáltalán nem törődnek" - mondja Siga asszony.