Izgalmas kampány elé néz Európa
Az Európai Unióban 2014 a család és a munka összeegyeztetésének éve. Sokakat érintő, fontos és előremutató címezés ez, bőven lenne is mit tenni e téren, ám nagy megfejtésekre aligha számíthatunk. A figyelem ugyanis olyan nyitva maradt kérdések megválaszolására összpontosul majd, mint például hogyan vesz valódi lendületet az egyelőre csak vánszorgó európai gazdaság; mi legyen a szabad munkaerő-áramlással; az oroszokkal Ukrajna, az amerikaiakkal a lehallgatási botrány tükrében; az európai munkanélküliséggel; és hová fajul az eurószkepticizmus? Várhatóan ezek a témák uralják majd a május végi európai parlamenti választásokat megelőző kampányt.
Izgalmas kampány elé néz Európa
Az Európai Tanács elnöke könyvet ír, természetesen az Európai Unióról. A mű az év elején kerül a könyvesboltokba, a címe: Európa a vihar után. Herman Van Rompuy az egyik flamand kereskedelmi csatornán indokolta optimizmusát: „2014 fellendülést hozhat az európai gazdaságban” – mondta a belga politikus, ám gyorsan hozzátette: a stabilizáció csak fokozatosan tér majd vissza.
Van Rompuy bizakodását támasztják alá a szakértők és a számok is. 2014-ben várhatóan már növekszik a gazdaság, Spanyolország és Írország decemberben már kilépett a pénzügyi segélyprogramból, és bármily meglepő, ezt tervezik a görögök is. Lassan egyensúlyba kerülnek a költségvetések is; már csak három tagállam ellen folyik túlzottdeficit-eljárás.
Május második felében szavazunk az új, immár csökkentett létszámú EP-re. A választások után új Európai Bizottság (EB) alakul, és új lesz a módszer is, amellyel az EB elnökét megválasztják. A brüsszeli végrehajtó hatalom első emberét mostanáig a tagállamok vezetői jelölték ki, jogszabály nem volt, hosszas alkudozás után egyszer csak előkerült egy név a kalapból. A Lisszaboni Szerződés a választás jogát ezután az EP-nek adja. Ám hogy ez mit jelent pontosan, azt egyelőre eltérően értelmezik. Egyvalami biztos: a pártok most először, amerikai mintára, csúcsjelölteket állítanak. A konkrét személyek küzdelmétől azt remélik, hogy az európai kampány valóban európai lesz.
A szocialisták csúcsjelöltje Martin Schulz, az EP jelenlegi elnöke, a liberálisoknál Guy Verhofstadt mostani vezető fut majd versenyt Olli Rehn pénzügyi biztossal, a zöldek előválasztást tartanak, a győzelemre legesélyesebb Európai Néppárt márciusi csúcstalálkozóján dönt listavezetőjéről.
Nevek ott is keringenek már, folyik az esélylatolgatás. Jean-Claude Juncker volt luxemburgi kormányfőnek például óriási politikai tapasztalata ellenére sincs esélye, mert Németország nem támogatja. Úgy tudni, Angela Merkel favoritja a lengyel miniszterelnök, Donald Tusk, aki egyelőre azonban maradna Varsóban. Õt egyébként a britek fogadnák kevésbé szívesen, Tusk, mint bizottsági elnök ugyanis nem jönne túl jól, amikor London éppen munkaerő piaci korlátozásokat tervez a közép-európaiakkal szemben. Lehetséges befutóként emlegetik még a finn kormányfőt, Jirí Katainent és az országát a válságból kiemelő ír miniszterelnököt, Enda Kennyt is.
Az európai választások közeledtével egyre nagyobb az aggodalom a szélsőséges pártok előretörése miatt. Franciaországban például egy közvélemény-kutatás szerint a radikális Nemzeti Front nyerné az európai választást, de erősek az euroszkeptikusok Nagy-Britanniában, Hollandiában, Olaszországban is.
„A jelenség az EU közös problémája” – hívta fel a figyelmet az alapjogi biztos. „Mindez rasszizmushoz, az emberiesség tagadásához és a tolerancia hiányához vezet, és éppen azokat az elveket veszélyeztetni, amelyek az EU alapján képezik” – mondta Viviane Reding.
