Iskoláink jövőjével együtt egy fogyó nemzeti kisebbség léte a tét

A bő kétórás rendezvény, ahová a helyi résztvevőkön kívül sok felvidéki településről buszokkal és autókkal is érkeztek - többnyire beszédes transzparensekkel - a tiltakozók, a Kicsi Hang verséneklő együttes Nagy magyar télben című dalával kezdődött.

Majd Fibi Sándor a nagygyűlés előkészítő bizottsága nevében üdvözölte a sokaságot. Röviden vázolta mindazokat a problémákat, amelyek a Vojtek Katalin nyugalmazott újságíró kezdeményezésére megvalósított akciót eredményezték. (Mindezekről portálunkon már többször beszámoltunk.) Hangsúlyozta: mindazt, ami a mi kincsünk, így a felvidéki magyar oktatásügyet is – véglegesen csak akkor veszíthetjük el, ha arról mi magunk mondunk le. A nagygyűlés iránti érdeklődés is azonban azt bizonyítja: az itteni magyarság nem akar lemondani erről a kincsről. Az oktatási tárca intézkedéseit Fibi olyan tudatos lépéseknek nevezte, amelyek összhangba hozhatóak a nemzetállam létrehozására irányuló tervek valóra váltásával. Azt gondolja: nem fogadhatjuk el a hatalmi arroganciát – a szellemi leépülést eredményező döntések ellen most is, akárcsak korábban már többször is, tiltakozunk, és örvendetes, hogy sok józanul gondolkodó szlovák polgártársunk is mellénk áll…

Azután Stubendek László, Révkomárom polgármestere “a szlovákiai magyarság rebellis fővárosa” nevében köszöntötte a jelenlevőket. Kiemelte: e város mindig kiállt az igaz eszmék mellett, a szebb jövő érdekében. Az aradi vértanúk kivégzésének közelgő 166. évfordulója kapcsán leszögezte: az iskoláinkért folytatott harcunk során is szolgáljon követendő példaként Klapka György tábornok hajdani bátorsága, mindenkori kiállása…

A szakmai szervezetek közül elsőként a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) képviseletében Jókai Tibor elnök kapott szót. „Nem szólni akkor, amikor a szólásnak szüksége, küldetése és ideje van, a felelősség elmulasztása. Nem szólni, amikor a kisebbségben lévő nemzetrész művelődése van veszélyben a törvényhozás részéről, megbocsáthatatlan bűn. Nem szólni, amikor az alkotmányos jogot felülírja a törvény, annyit jelent, hogy sorsunk alakulásáért nem vállaljuk a döntést“ – fogalmazott beszéde elején.

Úgy véli: saját magunknak is nyíltan fel kell tennünk a kérdést, hogy a 10 százalék alá apadt magyarság a jelenleg elfogadott közoktatási törvény értelmében fenn tudja-e tartani a számarányához viszonyított magas számú iskoláit. “A törvény által meghatározott minimális osztálylétszámokat jelenleg 261 magyar iskola közel 1/3-a, (hozzáteszem) több szlovák alapiskola sem teljesíti. Az első évfolyam minimális létszáma 11, a második, harmadik, negyedik évfolyamé már 13. A törvényalkotóktól kérdezzük, hogyan lehet a 11 elsősből egy év alatt 13 másodikos?!  A felső tagozaton a minimális osztálylétszámot 15 gyermek alkotja. A törvény hatályba lépését ugyan 2016 szeptemberére halasztották, de az érintett intézmények fenntartóinak, az önkormányzatoknak, az iskolaigazgatóknak, szülőknek már most sürgősen keresniük kell a számukra megfelelő optimális megoldást“ – fordult az érintettekhez.

Az elhangzott adatok szerint tavaly 263, ebben a tanévben 261 magyar  tanítási nyelvű alapiskola működik, de már az előző öt-hat évben is megszűntek iskolák. Régebben átlagosan 20–22 gyerek volt egy-egy osztályban, mostanában ez a szám általánosságban tízre csökkent.

“Meg kell-e tartani a kisiskolákat, az összevont osztályokat, vagy kistérségi iskolákat kell létrehozni megfelelő iskolabusz-hálózattal? Esetleg egy-egy nagyobb iskola mellett működő kihelyezett osztály, tagiskola jelenti a hosszú távú kiutat? Nincs, nem is lehet általános recept. Regionális szinten, kompromisszumokra törekedve minél gyorsabban meg kell találni a lehetséges megoldásokat az itt feltett és fel nem tett kérdésekre“ – adott hangot véleményének.

Leszögezte: 1990 óta soha ilyen törvényi háttér nem volt ennyire megszorító, kisebbségi sorsrontó… Mint mondta, a kultúrát és anyanyelvet ápoló, minőségi nevelést megvalósító kisiskoláinkat nem temetni, hanem közös összefogással építeni, gyarapítani kell, erre a megmaradást segítő feladatra kell buzdítani a közösséget. Ez a dolga minden magyar település lakosságának, önkormányzatának, de legfőképp a helyi értelmiségnek.

Azon véleményét sem rejtette véka alá, hogy ha nem lesznek minőségi iskoláink, a magyar szülő, a magyar értelmiség elveszti hitét a magyar iskolákban. „A magyar iskolának nemcsak elkötelezett magyarokat kell nevelni, hanem sikeres magyarokat is, akik megállják a helyüket nemcsak a hazai, hanem az európai munkaerőpiacon egyaránt“ – emelte ki, hozzáfűzve: „a szlovákiai magyar oktatásügynek kulcsszerepe van a szlovákiai magyarság megerősödésében. Egyedül neki lehet feszülni a csillagoknak, de építkezni csak közösségben sikerülhet. Gondolkodjunk együtt a jövő feladatairól! A közösség jövőjéről van szó. Egy fogyó nemzeti kisebbség életéről van szó. Hívjuk egymást, hazát és jövőt építeni!“ – zárta eszmefuttatását Jókai Tibor.

Aztkövetően Schwartz Katinka, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének (SZMSZSZ) alelnöke lépett a szónoki emelvényhez. Előbb bírálta a felvidéki magyarságot azért, mert nem hajlandó a sarkára állni, s továbbra is tétlenül nézi az anyanyelvi oktatás terén ellene indított egyre nagyobb támadásokat. „Ha e folyamatok tétlen figyelői leszünk, nem lesz kinek átadni csodálatos anyanyelvünket, s iskoláinkkal együtt az utódaink is elfogynak. A felvidéki magyarság felmorzsolódása fenyeget..." – hangzott vészjelzése. Tapsvihar fogadta a politikusaink felé intézett üzenetét: a továbbiakban már nem toleráljuk, hogy egy-egy szűk csoport érdekeit a közös érdekeink fölé helyezik.

A föl-földobott kő című megzenésített vers elhangzása után Simon Attila történész-egyetemi docens, a hazai Történelemtanárok Társulása elnöke kifejtette: „olyanok döntenek oktatásügyünkről, akik sem anyanyelvünket, sem kultúránkat, sem történelmünket nem ismerik, és szemmel láthatóan nem is akarják megismerni". Hangsúlyozta: diszkriminálják azt a szlovákiai magyar diákot, akinek nem adják meg a lehetőséget, hogy a saját nemzete történelmével is megismerkedhessen. A Selye János Egyetem docense úgy véli: az egyetlen megoldás az oktatásügyi autonómia, vagyis ha a felvidéki magyarság saját kezébe veszi saját sorsa, iskolái irányítását. Köszönetet mondott mindazoknak a pedagógusoknak, akik nem a minisztériumi utasítások szerint, hanem saját lelkiismeretük által vezérelve oktatják a történelmet diákjaiknak.

Horváth Zoltán, a felsőpatonyi alapiskola igazgatója a 129 átszervezésre-leépítésre ítélt felvidéki magyar iskola egyikének a képviseletében azt üzente az oktatási minisztériumnak, hogy szótárából törölje el a racionalizálás kifejezést, mert ez alatt a címszó alatt eddig csak leépítések, elbocsátások és bezárások történtek. Továbbá feltette a kérdést: Draxler miniszterék miért diszkriminálják iskolájukat. Végül a politikusoknak azt javasolta: minden tőlük telhetőt kövessenek el annak érdekében, hogy Szlovákiában a GDP jelenlegi 4 százaléka helyett legalább az uniós átlagnak megfelelő 6 százalékot fordítsák oktatásügyi célokra.

Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke köszönetet mondott mindazoknak, akik nem hittek azon véleményeknek, melyek kétségbe vonták a nagygyűlés sikerességét. Szerinte ugyanis éppen ez a rendezvény „a megoldásokhoz vezető út startgombja“. Hozzáfűzte: a felvidéki magyarság csupán él alkotmányos jogával, s azt kéri, amennyi neki is jár. „Ki kell állni saját érdekeink mellett, hangot kell adni véleményünknek, érvényesíteni kell jogainkat, meg kell védeni kisiskoláinkat. Olyan megoldásokat találjunk, melyeknek révén szülőföldünkön meg tudunk maradni magyarnak" – fogalmazott.

A rendezvény utolsó harmadában a pártelnökök szólhattak az összegyűltekhez. Berényi József, a Magyar Közösség Pártja (MKP) elnöke úgy látja: az elmúlt huszonöt év történései arról szóltak, hogy a felvidéki magyarság megpróbálta megállítani a hatalom oldaláról érkező, oktatásügyünket érintő rombolást – szinte valamennyi választási időszakban tiltakoznunk kellett valami ellen. „Most már végre engedhetnék, hogy építkezzünk“ – üzente meg a hatalomnak, majd arra figyelmeztetett: „ha elveszik iskoláinkat, jövőnket veszik el".

Berényi a tavaszi parlamenti választások kapcsán kijelentette: egy erős magyar parlamenti képviselettel elérhetőek azok a célok, melyekért most tüntetünk. „Hisszük, hogy egyedül is képesek vagyunk erre, azonban jóval egyszerűbb lenne együtt elérni mindezt, mi erre nyitottak vagyunk" - fogalmazta meg üzenetét. Végül hitet tett amellett, hogy „itt az ideje kivenni az állam kezéből az oktatásügyet, a kultúrát, a területfejlesztést – ennek érdekében törvénymódosításokra van szükség“.

Bugár Béla, a Most-Híd vegyespárt elnöke beszédében leszögezte: pártjuk kiemelt fontosságúként kezeli a szlovákiai magyar oktatásügyet, mert azt a megmaradás zálogának tartják. Hozzátette: rendszer szintű változásokra azonban csak a parlamenti választások, illetve az esetleges hatalomra kerülésük után nyílhat lehetőség. A hatalmat arrogánsnak nevezte, amely szerinte az egypárti kormányzás folytatása után is az marad. A szülők feladata, hogy magyar iskolába írassák gyermekeiket, a tanároké, hogy biztosítsák a nívós oktatást, a politikusoké pedig, hogy helyzetet teremtsenek, illetve ahol lehetőségük nyílik, ott lépjenek – sorolta a tennivalókat.

A nagygyűlésen egyedüli szlovákként szólalt fel a magyarokkal szimpatizáló Polgári Konzervatív Párt (OKS) elnöke, Ondrej Dostál, aki megjegyezte: bár szinte egy szót sem értett a felszólalásokból, mégis úgy érzi, jó helyen, a sajátjai között van.

"Olyan országban élünk, amely kormánya nem bízik a polgárokban,  s azok szabadságát, jogait korlátozza" - véli. Szerinte a hatalom nem képes megérteni, hogy a nemzeti kisebbségeknek specifikus problémái vannak, s nem a politikusoknak és a hivatalnokoknak kell eldönteniük, hogy mi jó a magyar gyerekeknek, hanem azok szüleinek és pedagógusainak. Hangsúlyozta: pártja hivatalosan is támogatja a mai tiltakozó megmozdulást és a korábban indított petíciós akciót, a további küzdelmekhez pedig sok kitartást kívánt.

A rendezvény végén Vojtek Katalin bejelentette, hogy a petíciós bizottság a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának Jogsegélyszolgálata segítségével az ombudsmanhoz fordul. „Beadványunk tulajdonképpen ugyanazt tartalmazza, mint a petíció, s amennyiben az emberjogi biztos megalapozottnak tartja felvetéseinket, kifogásainkat, azokat az az alkotmánybírósághoz továbbítja. Az döntse el, hogy helyesen járt-e el a tárca akkor, amikor a több mint 26 ezer aláírásal megtámogatott petíciónkat elutasította. Nagyon reméljük, hogy sikerrel járunk" – mondta el.

Továbbá közölte: petíciós bizottságuk olyan tanács létrehozásán munkálkodik, amely majd a szakmai és politikai síkon megszületett elképzeléseket optimalizálja, s a dolgoknak elébe menve, egy magyar iskolahálózatot alakít ki, mely rugalmasan, a lehető legkisebb veszteségeket elszenvedve reagálhat a változásokra. Arról is beszámolt: a www.magyariskola.sk portál egy segítség-probléma-rovatot indít, ahol majd szakemberekből álló csoport válaszol a felmerülő kérdésekre. Azt is megjegyezte: ahogy az MKP-hoz közelálló Via Nova Ifjúsági Csoport és a Most-Híddal szimpatizáló Iuven tagjai példásan együttműködtek e nagygyűlés kapcsán, úgy kellene együttműködnie az említett két pártnak is – legalább az oktatásügyi kérdések kapcsán.

Vojtek Katalin végül felolvasta "A színvonalasabb magyar nyelvű oktatásért" címmel Komáromban rendezett nagygyűlés résztvevőinek magyar és szlovák nyelvű állásfoglalását, melyet változtatás nélkül közlünk.

Mi, a színvonalasabb magyar nyelvű oktatásért  2015. szeptember 25-én Komáromban rendezett nagygyűlés résztvevői és szervezői a következő állásfoglalást fogadtuk el:

Kitartunk a petíciónkban megfogalmazott követelések mellett, amelyeket 26 452 polgár támogatott aláírásával, s amelyeket az oktatási minisztérium 2015. július 16-án mint megalapozatlanokat, elutasított.

A kisebb iskolák megszüntetését asszimilációs lépésnek tekintjük, és ezért követeljük, hogy a kisebbségek nyelvén oktató alap- és középiskolák esetében az oktatási minisztérium tegye lehetővé az iskolafenntartók számára az előírt minimális osztálylétszám csökkentését.

Követeljük, hogy az oktatási minisztérium tekintse partnernek a magyar és más kisebbségi pedagógusokat, szülőket  és a képviselőiket, ne döntsön rólunk nélkülünk.

Követeljük, hogy a magyar iskolák számára megfelelő önálló, nemcsak formálisan működő osztály  létesüljön  az oktatási minisztériumban, az Állami Pedagógiai Intézetben és a Szabványosított Mérések Nemzeti Intézetében. Ezekre a munkahelyekre nyilvános pályázatot hirdessenek meg, feltételül szabva a magyar nyelv ismeretét.

Komárom, 2015.szeptember 25-én

Miután a jelenlevők egyhangúlag egyetértettek a nyilatkozatban foglaltakkal, azt majd a petíciós bizottság eljuttatja Juraj Draxler oktatási miniszternek, Andrej Kiska államfőnek, Robert Fico miniszterelnöknek és Peter Pellegrini házelnöknek. A tiltakozó nagygyűlés a Himnusz közös eléneklésével zárult.