Isinomaki halott
A Mijagi prefektúrában található, közel 180 ezer fős város egyike a japán katasztrófa által legsúlyosabban érintett településeknek. Április 1-jén volt 78 éve, hogy megalapították Isinomakit, most pedig az a feladatuk a helyieknek, hogy újra életet leheljenek a romhalmazzá lett városba.
Március 11. óta, három héten át tartó teljes bénultságot követően annyi előrelépés már történt, hogy a napokban üzemanyaghoz jutottak a városlakók, s így legalább már el tudnak menni élelemszerző körútra - magyarázta az EFE spanyol hírügynökségnek Takasi Jamamoto, a Peace Boat nevű civil szervezet isinomaki missziójának irányítója, aki munkája miatt sok katasztrófa sújtotta helyen járt már életében, de ilyen mértékű pusztítást még sehol nem látott.
Igazából az Isinomaki felé vezető úton még nem sok jel utal a tragédia mértékére, egyedül az arra tartó, humanitárius segélyt szállító katonai teherautókat látva lehet gondolni, hogy rendkívüli állapot van. Aztán később a tengerpart közelében egyszercsak előtűnik a víz hatalmas ereje által szétrombolt házak, az összelapított autók és az utcákon megfeneklett hajók képe.
A város főbb útjait már megtisztították, így meg lehet közelíteni a kikötő környékét, amely jóformán egy törmeléktengerré vált. A helyreállítási munkálatokban segédkező egyik önkéntes elmondta, hogy a cunami pár pillanat alatt annyi törmeléket és szemetet hagyott hátra, mint amennyi 26 év alatt keletkezik a városban.
"Amire most a legnagyobb szükségünk van, azok az önkéntesek" - hangsúlyozta Jamamoto. A hadsereg mellett közel ezren vállalkoztak arra, hogy önzetlenül segítenek a bajba jutott város polgárainak. A takarításon kívül fontos feladat még az élelemosztás. A menedékhelyeken elszállásolt mintegy 8 ezer isinomakinak a kivezényelt katonák naponta két tál rizst, kenyeret és mizólevest (ami halalapléből és mizó-pasztából, azaz szójakrémből készült étel) adnak, de a Peace Boat igyekszik változatosabbá tenni az étkezést.
"Szükségünk van olajra, zöldségekre és papíredényekre" - magyarázza az egyik önkéntes munkás. Az egyik gimnáziumban például 700 főnek biztosítanak szállást. Az iskola igazgatója, Akira Akama elmondta, hogy többnyire olyan családokat helyeztek el, akik mindenüket elvesztették a kettős természeti csapás következtében. "Elképzelésünk sincs, meddig kell itt maradniuk ezeknek az embereknek" - mondta a gimnázium vezetője, aki szerint a földönfutóvá vált családoknak elsősorban lelki segítségnyújtásra van szükségük az őket ért óriási veszteség feldolgozásához.
A többség most azt mondja, nem akar újra a tenger közelében lakni. Az önkormányzat azt tervezi, hogy a város középső részén ideiglenes lakhelyként szolgáló házakat húz fel, de Jamamoto szerint még legalább 4-6 hónapba telik, mire azok elkészülnek.
