Ifjúságkutatási kerekasztal a Pozsonyi Magyar Szakkollégiumban
Tényleg reménytelen az Y és Z generáció helyzete? Hogyan látják a fiatalok a világot? Mi motiválja őket, mit tartanak a legfontosabbnak? Képesek hűek maradni nemzeti identitásukhoz? – ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ két, egymástól függetlenül készült kutatás, a GeneZYs 2015, illetve a Magyar ifjúság 2016. A felmérések készítőivel, Papp Z. Attilával, Székely Leventével és Morvai Tündével folytattak eszmecserét a Pozsonyi Magyar Szakkollégium által szervezett beszélgetőesten.
A beszélgetést Kovács Balázs, a szakkollégium tanulmányi vezetője kezdte meg. Bevezetőjében kitért a mai fiatalokkal kapcsolatos sztereotípiákra, miszerint képtelenek felelősséget vállalni a tetteikért és nem fogékonyak a társadalmi témák iránt.A felmérésekből kiindulva érdekességként emelte ki, hogy az érintett országok közül a felvidéki fiatal szimpatizál leginkább az oroszokkal és esik szerelembe a leghamarabb, átlagosan 15,8 évesen.
„Ez egy kincsesbánya” – vette át a szót Papp Z. Attila, utalva az elért eredményekre, legutóbb ugyanis 2001-ben adódott lehetőség hasonló kutatómunka lefolytatására, most viszont két felmérés is elkészült, melyek a GeneZYs 2015, illetve a Magyar Ifjúság 2016 nevet viselik. Az így összegyűjtött adatok segítségével lehetőség nyílik megismerni a magyarországi, illetve a határon túl élő fiatalok gondolkodását a nemzeti hovatartozásról, államról, családalapításról vagy éppen bizonyos előítéletekről.
Székely Levente, a budapesti Corvinus Egyetem tanára, a Magyar Ifjúság 2016 kutatás vezető szervezője is megosztotta a véleményét, miszerint a mostani 15–29 éves generációt bár számos kritika éri, sok esetben jogosan, a fejlődés és az alkotás potenciálja benne rejlik minden egyes emberben. Neves kutatók elméleteit hozta fel példának, akik szerint minden esély megvan rá, hogy a mai Y és Z generáció képviselői képesek lesznek felépíteni egy sikeres és boldog társadalmat.
A kettős állampolgárság témája is szerves részét képezte a beszélgetésnek, mely szorosan összefüggött a migrációval. Kiderült, hogy a fiatalokat legfőképpen a külföldi munkavállalás lehetősége és az ezzel kapcsolatban kecsegtető magasabb jövedelem ösztönzi a magyar állampolgárság felvételére. Egy, a kutatás során észrevett meglepő jelenség azonban aggodalomra adhat okot, nevezetesen az, hogy Kárpátalja kivételével az országukat elhagyni készülő emberek nagy többsége nem Magyarország, hanem Nyugat-Európa felé veszi az irányt. Magyarországon élni a felvidéki magyarok 40%-a, az erdélyiek 50%-a, vajdaságban élők 60%-a és kárpátalja magyar ajkú lakosságának 72%-a szeretne. Ahogy a kutatók kiemelték, ez viszont „csak” a migrációs potenciált jelzi, vagyis távolról sem fog ennyi ember elköltözni a külhoni régiókból.
A válaszok alapján legkevésbé a felvidéki magyarok szeretnének külföldön szerencsét próbálni, 25%-uk egyáltalán nem gondol arra, hogy máshol képzelné el az életét. Ezzel szemben 7%-uk konkrét tervekkel vág neki az útnak.
A Magyarországon élő emberek több mint fele gondolkodik a külföldre költözésen és munkavállaláson. Ami bizalomgerjesztő viszont, hogy családot alapítani mégis inkább az anyaorszgában terveznek. Külföldre leginkább tanulási, illetve pénzkereseti céllal indulnak el.
A családalapítással kapcsolatos részleteket Morvai Tünde, a felvidéki felmérés koordinátora osztotta meg a hallgatósággal. Megtudhatták többek között, hogy a fiatalok bár nagyon szeretnének gyereket, és szinte mindegyikük családos emberként képzeli el az életét, mégis az egzisztenciális biztonság meglétét tartják elsőbbrendűnek, emiatt a házasság, a gyermekvállalás gyakran kitolódik a harmincas éveik elejére. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tény, hogy a határon túli magyar fiatalok körében a 15–29-es korosztályban a házasságban élők száma a Felvidéken a legalacsonyabb, a magyar populáció mindössze 15%-át teszi ki. Ezzel szemben gyakoriak a házasság nélküli kapcsolatok.
A két kutatás sokban hasonló eredményt hozott, ám volt egy lényeges különbség. A GeneZYs 2015 alapján a felvidéki magyar fiatalok 86%-a tartja magát a magyar nemzet részének, míg a Magyar ifjúság 2016 ennél a kérdésnél 67%-os eredményt mutatott, ami jelentősen különbözött a többi régió (Erdély, Vajdaság, Kárpátalja) magyar identitást mutató értékétől is. A vita alapján úgy tűnt, a különbség feltehetően módszertani okokra vezethető vissza. A Magyar ifjúság 2016 esetében ugyanis a felvidéki adatgyűjtés különbözött a többi határon túli régióban zajló méréstől: nálunk is magyarországi lekérdezők dolgoztak a terepen, papíralapú kitöltés helyett pedig a Magyarországon is használt tabletes kitöltéssel dolgoztak. További kutatások alapján lehet majd véglegesen eldönteni, hogy pontosan mi a statisztikai hibahatártól eltérő különbség oka.
