Húsevő növény maradványára bukkantak borostyánban
GÖTTINGEN. Húsevő növény ritka kövületére bukkantak egy baltiborostyán-darabban. A lelet fényt vet a leveleiket légypapírként használva zsákmányukat csapdába ejtő növények származására.
A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóirat legújabb számában leírt ritka kövületek kora a 35-47 millió évvel ezelőtti tartományra (eocén időszak) néz vissza.
Alexander Schmidt, a Göttingeni Egyetem szakembere és a vizsgálat egyik vezetője elmondta, ez az első eset, hogy ilyen típusú húsevőnövény-kövületre bukkannak. Vélekedésük szerint a fosszília a húsevő növények Roridulacea családjának – mely felöleli a Roridulát - korai tagja lehet.
A megkövesedett leveleket kocsányon ülő ragadós göbök és szőrök borítják, így nagyon hasonlítanak a Dél-Afrikában honos Roridula leveleihez. A Roridula ragacsos, légypapírhoz hasonlóan funkcionáló levelein ejti csapdába a zsákmányt, és rezidens, szimbióta rovarokra támaszkodik az áldozatok elfogyasztásában. Schmidt szavai szerint a ragadozó növények számos modern növénycsaládban fellelhetőek, mindegyikük sajátos módját fejlesztette ki a zsákmányszerzésnek. „Ez a különleges csapda egyedülálló eme dél-afrikai növénynél” – magyarázza. Hozzátette, a levelek nagyon jó állapotban maradtak fenn és nagyon eltérőek más virágos növényekéitől, ráadásul összehasonlíthatóak a ma is megtalálható, modern növénycsaládokéival.
A kutatók szerint a felfedezés tanúsítja, hogy a húsevő növények Roridulacea családja az eocén alatt jóval elterjedtebb volt, mint eddig hitték, ezzel meg is kérdőjelezi a család gondwanai származásáról tartott korábbi elméleteket. „Nem számítottunk rá, hogy ilyen leveleket európai kövületekben találunk, mivel a Roridula kizárólag Dél-Afrikában él – mondja Schmidt. – Ugyanakkor, a borostyánokban fennmaradt rovarkövületek is rengeteg olyan eocénkori rovart ölelnek fel, amelyek napjainkban például csak Dél-Afrikában vagy Ausztráliában lelhetőek fel.”
Mindez maga után vonja, hogy míg földrajzilag Európa jelenlegi pozíciójától nem messze helyezkedett el az eocén alatt, Schmidt szerint akkoriban éghajlata valamivel melegebb lehetett. Hozzátette, a Föld legtöbb húsevő növényét illetően nem állnak rendelkezésre fosszilis adatok, kivéve néhány magot az Aldrovanda harmatfű nemzetségtől. „Mivel méreteik nem óriásiak, nem fából épülnek fel, és gyorsan lebomlanak, a húsevő növények nem maradnak fenn könnyen, ennélfogva a borostyán lehetőséget nyújt az ilyen ritkaságok megőrzésére” – teszi hozzá.
A kutatók két apró levelet találtak az ősi ragadozó növénytől az eredetileg egy kalinyingrádi bánya közelében fellelt borostyánban.
Míg az apró, megkövesedett levelek csak 5 milliméter hosszúak, Schmidt úgy hiszi, maga a növény jóval nagyobbakat is hordozhatott. Elmondása szerint az élőlények borostyánban fennmaradásának egyik problémája, hogy a fákról érkező gyanta rendszerint túl kis mennyiségű a nagyobb állatok vagy nagyobb növényi maradványok bevonásához. Ennek ellenére a felfedezés értékes adalékkal szolgál egy nagyobb projektnek, melynek célja rekonstruálni a balti borostyánerdők élőhelyét.
Alexander Schmidt, a Göttingeni Egyetem szakembere és a vizsgálat egyik vezetője elmondta, ez az első eset, hogy ilyen típusú húsevőnövény-kövületre bukkannak. Vélekedésük szerint a fosszília a húsevő növények Roridulacea családjának – mely felöleli a Roridulát - korai tagja lehet.
A megkövesedett leveleket kocsányon ülő ragadós göbök és szőrök borítják, így nagyon hasonlítanak a Dél-Afrikában honos Roridula leveleihez. A Roridula ragacsos, légypapírhoz hasonlóan funkcionáló levelein ejti csapdába a zsákmányt, és rezidens, szimbióta rovarokra támaszkodik az áldozatok elfogyasztásában. Schmidt szavai szerint a ragadozó növények számos modern növénycsaládban fellelhetőek, mindegyikük sajátos módját fejlesztette ki a zsákmányszerzésnek. „Ez a különleges csapda egyedülálló eme dél-afrikai növénynél” – magyarázza. Hozzátette, a levelek nagyon jó állapotban maradtak fenn és nagyon eltérőek más virágos növényekéitől, ráadásul összehasonlíthatóak a ma is megtalálható, modern növénycsaládokéival.
A kutatók szerint a felfedezés tanúsítja, hogy a húsevő növények Roridulacea családja az eocén alatt jóval elterjedtebb volt, mint eddig hitték, ezzel meg is kérdőjelezi a család gondwanai származásáról tartott korábbi elméleteket. „Nem számítottunk rá, hogy ilyen leveleket európai kövületekben találunk, mivel a Roridula kizárólag Dél-Afrikában él – mondja Schmidt. – Ugyanakkor, a borostyánokban fennmaradt rovarkövületek is rengeteg olyan eocénkori rovart ölelnek fel, amelyek napjainkban például csak Dél-Afrikában vagy Ausztráliában lelhetőek fel.”
Mindez maga után vonja, hogy míg földrajzilag Európa jelenlegi pozíciójától nem messze helyezkedett el az eocén alatt, Schmidt szerint akkoriban éghajlata valamivel melegebb lehetett. Hozzátette, a Föld legtöbb húsevő növényét illetően nem állnak rendelkezésre fosszilis adatok, kivéve néhány magot az Aldrovanda harmatfű nemzetségtől. „Mivel méreteik nem óriásiak, nem fából épülnek fel, és gyorsan lebomlanak, a húsevő növények nem maradnak fenn könnyen, ennélfogva a borostyán lehetőséget nyújt az ilyen ritkaságok megőrzésére” – teszi hozzá.
A kutatók két apró levelet találtak az ősi ragadozó növénytől az eredetileg egy kalinyingrádi bánya közelében fellelt borostyánban.
Míg az apró, megkövesedett levelek csak 5 milliméter hosszúak, Schmidt úgy hiszi, maga a növény jóval nagyobbakat is hordozhatott. Elmondása szerint az élőlények borostyánban fennmaradásának egyik problémája, hogy a fákról érkező gyanta rendszerint túl kis mennyiségű a nagyobb állatok vagy nagyobb növényi maradványok bevonásához. Ennek ellenére a felfedezés értékes adalékkal szolgál egy nagyobb projektnek, melynek célja rekonstruálni a balti borostyánerdők élőhelyét.
Forrás
hirado.hu, ABC
