2015. július 28., 14:20

Gyöngyösi Istvánra emlékeztek Csetneken

CSETNEK. Gyöngyösi Istvánra, a magyar barokk költészet egyik legnagyobb alakjára emlékeztek Csetneken. 1704. július 24-én, 311 éve halt meg a Márssal társolkodó Murányi Venus költője, Gömör megye táblabírája, balogvári kapitány.

Halálának 311. évfordulóján a nagybalogi Csemadok alapszervezet szervezésében irodalombarátok és tisztelők emlékeztek Gyöngyösi 2004-ben azonosított, homokkőből készült síremlékénél. 

Gyöngyösi István írásaiban remek társadalom- és korrajzot festett. Több mint 250 éven keresztül ennek köszönhette töretlen népszerűségét. Pál Gabriella, a nagybalogi Csemadok alapszervezet titkára portálunknak elmondta, hogy azért is tartják fontosnak őrizni a költő emlékét, mert Nagybalogon várkapitányként is tevékenykedett az 1600-as években. „Költői munkásságával is igyekszünk megismerkedni. Nehéz hangzás jellemzi, nehéz megérteni, de éppen ezért érdemes vele foglalkozni, mert egyre ritkábban olvasunk ilyen műveket. Éppen ezért érdemes Gyöngyösi költészetéhez közelíteni, mert van mondanivalója” – hangsúlyozta.  

Gyöngyösinek köszönhetően ismerheti meg az utókor teljes barokk szépségében a szép Széchy Mária grófné és Weselényi Ferenc füleki várkapitány szerelmét vagy a bevehetetlennek hitt Murányi vár történetét. 

Koós István nagybalogi nyugalmazott pedagógus rámutatott, hogy Gyöngyösi a Murányi Vénuszban ugyancsak alaposan leírja, hogy milyen rossz viszonyok lehetnek magyar és magyar emberek között. „Ezek sajnos ma is megmutatkoznak. Különben a leggyönyörűbb leírás szerintem, ahol mindent kiad magából az egyház felé, ez a Rózsakoszorú, amit Koháry Istvánnak ajánlott fel” – fűzte hozzá. 

Gyöngyösi csetneki sírját 2004-ben azonosították. Hat évvel később a Jolsvai utcában már azt a házat is sikerült felkutatni, ahol utolsó éveit töltötte. Az emlékünnepség résztvevői koszorút helyeztek el az épületen.  

„Felnéz az ember Gyöngyösire. Valójában minden téren helyt állt: akár várkapitányként, költőként, ugyanakkor jogászként is.  Számomra főleg azért szimpatikus, mert szinte polihisztorként lehetne őt emlegetni, hisz mindenből kivette a részét” – mondta Beke Zoltán rozsnyói önkormányzati képviselő.

A 18. században még magyar Ovidiusként tartották számon Gyöngyöst. Ám az irodalomtörténet különös fintora, hogy később elutasították munkásságát, így költészete lassan kikerült a köztudatból.

Megosztás