Gubík László átvételekor a felvidéki fiataloknak ajánlotta a Széchenyi Társaság Díját
A megemlékezés fél ötkor a budapesti Széchenyi István téren levő Széchenyi-szobornál koszorúzással kezdődött, ahol közreműködtek a Magyar Huszár- és Lovas Hagyományőrző Társaság tagjai, valamint a budakeszi Czövek Erna Zeneiskola Fúvószenekara, illetve az ottani Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium és a Széchenyi István Általános Iskola diákjai. A koszorúzás után a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) felolvasótermében emléküléssel folytatódott a rendezvény. Dr. Tóth József, a Széchenyi Társaság elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, majd Szeneczey Balázs, Budapest főpolgármester-helyettese Budapest közlekedés-politikájáról tartott előadást.
Idén a Széchenyi Társaság Díjában négyen részesültek. Gubík László mellett a díjazottak között foglalt helyet Csete Ildikó magyarországi textilművész, a kárpátaljai Horkay Sámuel mérnök-helytörténész, valamint dr. Horváth Sándor egyetemi tanár.
A Széchenyi Társaság díját minden évben gróf Széchenyi István születésnapján, szeptember 21-én adományozza azoknak a Kárpát-medencében élő személyeknek és szervezeteknek, akikről-amelyekről azt gondolja, hogy Széchenyi szellemében tevékenykednek, illetve a Széchenyi-hagyatékhoz méltó közéleti tevékenységet folytatnak.
„Úgy tudom, hogy korábban a többi között lévai mentorom, Dolník Erzsébet, Duray Miklós politikus-író, az ipolynyéki Hrubík Béla – a Csemadok volt országos elnöke, Himmler György párkányi tanár-művelődésszervező, Haraszti-Mészáros Erzsébet pozsonyi újságíró és Peter Kresánek – Pozsony hajdani főpolgármestere is megkapta a Széchenyi-díjat. Tavaly pedig Dobos László író kapta posztumusz a Széchenyi Társaság díját. A díj eddigi történetében én vagyok a legfiatalabb díjazott“ – mondta Gubík László. Hozzáfűzte: dr. Rubovszky András, a társaság főtitkára két hónappal ezelőtt telefonon értesítette őt arról, hogy idén beválasztották a díjazottak közé, majd a díjkiosztással egybekötött emlékülésre szóló hivatalos meghívót is megkapta.
”Gubík László három fő jellemzője akár három ember munkásságát is teljessé tenné: lévai lokálpatrióta, szervező-vezető egyéniség és a nemzet „szabadságharcosa” az állampolgári vitában“ – hangzott el a többi között Gubík budapesti méltatásában. A Via Nova ICS elnöke azonban saját bevallása szerint egyáltalán nem gondolja azt, hogy 28 évesen már egy teljes életművel érdemelte volna ki a Széchenyi Társaság Díját.
„Úgy érzem, hogy ez túl nagy megtiszteltetés számomra. Az adományozók azonban időközben kissé változtattak a díj filozófiáján, azaz esetemben nem életművet díjaztak, hanem ekképp kívánták motiválni a mai és következő ifjú nemzedék tagjait: fiatalként is érdemes áldozatot vállalni a közösségért, és kiállni a nemzeti ügyek mellett. A Széchenyi Társaság úgy látta, hogy a szülővárosomhoz, Lévához kötődő lokálpatriotizmussal és eddigi sokrétű tevékenységemmel kiérdemeltem ezt a díjat. Tény, hogy már gimnazistaként is szívesen kezdeményeztem és szerveztem fiataloknak szánt műsorokat. Majd a Magyar Közösség Pártja (MKP) lévai alapszervezetében és a Reviczky Társaságban is folyamatosan tevékenykedtem. Azontúl az országos ifi mozgalomban a Via Nova Ifjúsági Csoport országos elnökeként tettem-teszem a dolgomat. Az adományozók esetemben ugyancsak elismerték a kettős állampolgárság nyilvános felvállalását is“ – ecsetelte a fiatal kitüntetett elismerése okait. Gubík László méltatása, melyet dr. Rubovszky András, a Széchenyi Társaság főtitkára mondott el, teljes terjedelemben ITT olvasható.
A díjazott portálunknak azt is elárulta: amikor átvette a Széchenyi István arcmásával díszített bronz emlékérmet, ezt a díjat a tevékeny, áldozatot vállaló felvidéki magyar fiataloknak ajánlotta, ezzel is ösztönözve őket arra, hogy minden helyzetben legyenek bátrak, és merjenek kiállni a magyarság közös ügyei mellett.
„Ismételten hangsúlyozom: ezt a díjat óriási megtiszteltetésnek tartom. A többi felvidéki fiatalnak pedig azt üzenem: haszonhúzás nélkül is érdemes a szülőföldön maradva, a helyi közösségért és a magyarságért kardoskodva tevékenykedni. Akkor is, ha kortársaik közül sokan inkább a nyugati létbiztonságot vagy az otthoni passzivitást vállalják. Ez a díj tehát nemcsak az enyém, hanem mindazoké a fiataloké, akik hozzám hasonló elveket vallva tevékenykednek. A Via Novára is éppen ez a szellemiség vonatkozik, ezért nagyon bízom abban, hogy a jövőben az ilyen díjak és gesztusok majd megerősítik a hitünket, hogy jó úton járunk, és ezen az úton kell továbbhaladnunk“ – szögezte le végül Gubík László, akit valóban példaképének tekinthet a tettrekész felvidéki magyar ifjúság.
