Földi: A magyar politika rátelepedett a titkosszolgálatra
BUDAPEST. Portik Tamás egykori Energol vezér az MSZP győzelmét szerette volna elősegíteni a 2010-es választásokon, ezért jobboldali politikusokról szóló terhelő információkat ígért a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) vezetőjének. Földi László, az Információs Hivatal volt műveleti igazgatója szerint az eset sok kérdést felvet.
Szakmai oldalról megközelítve a titkosszolgálat nem dolgozik ilyen módszerrel, ezért számomra ez nem egy titkosszolgálati, hanem néhány – pontosan körülhatárolható – ember ügye. Sem előkészítését, sem szakmai kezelését nem látom – fejtette ki véleményét Földi László, az Információs Hivatal volt műveleti igazgatója a Duna Televízió Heti Hírmondó című vasárnapi műsorában.
Földi hozzátette: ahhoz, hogy egy titkosszolgálati akciót végre lehessen hajtani, egyrészt nagyon sok ember munkája szükséges, másrészt számos dokumentummal lehet igazolni annak előkészítését. „Legritkább esetben, vagy talán soha, nem a főigazgató hajtja végre” – hangsúlyozta.
A Portik-Laborc beszélgetés létrejöttének okát firtató műsorvezetői felvetésre reagálva elmondta: a közelgő választások miatt politikai csatározások állhattak a háttérben, az akkori kormányzópárt néhány tagja információkat szeretett volna megtudni ellenfeleiről. „Nem tudunk a dolog utóéletéről (…), Laborc Sándor szerint nem kompromittáltak politikusokat, ám ha valóban szakmáról beszélünk, akkor miért nem történt meg az ellenőrzés?” – adott hangot kételyének a szakértő.
„Az operatív munkának vannak olyan sajátosságai, amikor lopunk, csalunk, hazudunk, amire törvényi felhatalmazás is van” – folytatta, ám mivel a titkosszolgálat felett nem áll felügyelő bizottság, így a főigazgató az, aki dönt, és egyben ellenőrzi is a végrehajtásokat. „Ha ő hajtja végre, akkor ki az, aki őt ellenőrzi?” – tette fel a kérdést.
A körülményből az derül ki, hogy Laborc Sándor felkérést kaphatott az akkori minisztertől, hogy ő tárgyaljon Portik Tamással, „hiszen nyilvánvaló, hogy nem a bűnözőket akarták elkapni, hanem bizonyos politikai sandaság volt a történet mögött, így nem kívántak ’outsidereket” (kívülállókat) bevonni” – magyarázta Földi László. Úgy vélte: az, hogy a két fél nyilvánosan találkozott, a szakmába nem fér bele, aminek az az üzenete, hogy a szolgálatot nem kívánták belevonni az eseményekbe.
A korábbi műveleti igazgató leszögezte, hogy a beszélgetésről készített felvétel az NBH lépése volt, amiről Laborc Sándor is tudott. Szavai szerint szakmailag megkérdőjelezhető, hogy ha már nem foglalkoztak később az üggyel, akkor miért nem semmisítették meg a dokumentumot.
Az esetleges következmények felől érdeklődő kérdésre válaszolva aláhúzta: a politika az elmúlt 20 évben „rátelepedett” a titkosszolgálatra, amelynek azonban ezt el kellett volna utasítania két szempontból is. Egyrészt a világ valamennyi országában, ahol a szolgálat részt vett a napi politikai csatákban, ott mindkét fél megbukott, másrészt Laborc Sándor, mint főigazgató egy szimbólumot képviselt a pozíciójával, „nem egy operatív tiszt, aki fogja magát, és önfeledten beszélget bárkivel”, mert ezzel a minimális tiszteletet sem adja meg a hivatásának – szögezte le a műsor végén.
Földi hozzátette: ahhoz, hogy egy titkosszolgálati akciót végre lehessen hajtani, egyrészt nagyon sok ember munkája szükséges, másrészt számos dokumentummal lehet igazolni annak előkészítését. „Legritkább esetben, vagy talán soha, nem a főigazgató hajtja végre” – hangsúlyozta.
A Portik-Laborc beszélgetés létrejöttének okát firtató műsorvezetői felvetésre reagálva elmondta: a közelgő választások miatt politikai csatározások állhattak a háttérben, az akkori kormányzópárt néhány tagja információkat szeretett volna megtudni ellenfeleiről. „Nem tudunk a dolog utóéletéről (…), Laborc Sándor szerint nem kompromittáltak politikusokat, ám ha valóban szakmáról beszélünk, akkor miért nem történt meg az ellenőrzés?” – adott hangot kételyének a szakértő.
„Az operatív munkának vannak olyan sajátosságai, amikor lopunk, csalunk, hazudunk, amire törvényi felhatalmazás is van” – folytatta, ám mivel a titkosszolgálat felett nem áll felügyelő bizottság, így a főigazgató az, aki dönt, és egyben ellenőrzi is a végrehajtásokat. „Ha ő hajtja végre, akkor ki az, aki őt ellenőrzi?” – tette fel a kérdést.
A körülményből az derül ki, hogy Laborc Sándor felkérést kaphatott az akkori minisztertől, hogy ő tárgyaljon Portik Tamással, „hiszen nyilvánvaló, hogy nem a bűnözőket akarták elkapni, hanem bizonyos politikai sandaság volt a történet mögött, így nem kívántak ’outsidereket” (kívülállókat) bevonni” – magyarázta Földi László. Úgy vélte: az, hogy a két fél nyilvánosan találkozott, a szakmába nem fér bele, aminek az az üzenete, hogy a szolgálatot nem kívánták belevonni az eseményekbe.
A korábbi műveleti igazgató leszögezte, hogy a beszélgetésről készített felvétel az NBH lépése volt, amiről Laborc Sándor is tudott. Szavai szerint szakmailag megkérdőjelezhető, hogy ha már nem foglalkoztak később az üggyel, akkor miért nem semmisítették meg a dokumentumot.
Az esetleges következmények felől érdeklődő kérdésre válaszolva aláhúzta: a politika az elmúlt 20 évben „rátelepedett” a titkosszolgálatra, amelynek azonban ezt el kellett volna utasítania két szempontból is. Egyrészt a világ valamennyi országában, ahol a szolgálat részt vett a napi politikai csatákban, ott mindkét fél megbukott, másrészt Laborc Sándor, mint főigazgató egy szimbólumot képviselt a pozíciójával, „nem egy operatív tiszt, aki fogja magát, és önfeledten beszélget bárkivel”, mert ezzel a minimális tiszteletet sem adja meg a hivatásának – szögezte le a műsor végén.
Forrás
hirado.hu, Duna TV
