Félőssé váltak az oroszlánok
Marion Valeix az Oxfordi Egyetem vadvédelemmel foglalkozó kutatója kollégáival kifejtette, hogy a zsákmányállatok jellemzően félénkek, ezért állandóan figyelik a környezetüket. Ma azonban már csúcsragadozóknál is előfordulhat ilyen magatartás, ha ember uralta vidéken élnek.
A kutatók a botswanai Makgadikgadi Pans Nemzeti Parkban tanulmányozták az oroszlánok viselkedését, ahol az alföldi zebrák és csíkos gnúk óriási csordái az év különböző szakaiban más-más területen élnek.
A védett területek körüli földeken pásztorok legeltetik állataikat. Amikor a gnúk és zebrák csordái elhagyják az oroszlánok területeit, azok a legelő állatokra, például marhákra kezdenek vadászni – egyebek közt azért, hogy ne kelljen elhagyniuk territóriumukat –, ami ember-oroszlán konfliktusokat idéz elő.
GPS nyomkövetéssel megállapították, hogy az oroszlánok viselkedésének egyik fő mozgatórugója a félelem, az emberekkel való összetűzéstől. A kutatók több oroszlánnál is lőtt sebeket találtak – ez annak bizonyítéka, hogy a ragadozók túlélhetik a felfegyverzett emberekkel való találkozást, de ezek az események maradandó nyomot hagyhatnak bennük.
A kutatók szerint a félelem nem velük született tulajdonság, hiszen a kölykök roppant kíváncsiak, és nem tartanak az embertől. De ahogy felnőnek, anyjuk és a falka többi tagja révén megtanulnak félni tőlünk.
A szakemberek remélik, sikerül olyan, anyagi és egyéb ösztönzőkkel működő rendszert bevezetni, amelyekkel a pásztorok rávehetők a biztonságosabb állattartási módszerek alkalmazására és kevésbé lesznek agresszívek az oroszlánokkal.
