2017. január 19., 20:23

Felemás örökséget hagy hátra Obama a külpolitikában

WASHINGTON. Barack Obama távozó amerikai elnököt beiktatásakor a világ nagy diplomáciai reményekkel és megelőlegezett bizalommal fogadta. Nyolc év múltán az elemzői vélemények nyomán egyértelműnek látszik: határozott arcél nélküli külpolitikája felemás örökséget hagy hátra.
201701192028070.obama.jpg
Galéria
+2 kép a galériában

Egy évvel megválasztása után és beiktatásának évében, 2009-ben Obamát Nobel-békedíjjal tüntették ki. Az indoklás szerint az elismerést a nemzetközi diplomácia és a népek közötti együttműködés terén kifejtett rendkívüli erőfeszítéseiért kapta. Obama akkor azt mondta, hogy meglepte a döntés. A világ sok elemző szerint nyolc év múltán azt mondhatja - amit néhányan már akkor is mondtak -, hogy korai volt a díj.   

A Voice of America rádió és hírportál napokban publikált elemzésének elegáns megfogalmazásában: "a nagy elvárásokat mérsékelte a realitás".   

Az egyre-másra készülő felmérések és elemzések gyakran ennél jóval nyersebben fogalmaznak. Obama "csalódást keltő külpolitikájáról" ír a Hoover Intézet kutatója, Victor Davis Hanson. A szíriai örökséget Max Boot, a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa kutatója minősítette "katasztrofálisnak" az amerikai közszolgálati rádióban (NPR). Noah Millman politikai elemző a The American Conservative nevű lap hasábjain úgy vélte, hogy Obama külpolitikai stratégiája nem más, mint puszta retorika. "Hiányzik a béke" - írja Millman.   

A külpolitikai örökség az elemzők megítélése szerint felemás. Az Egyesült Államok soha annyi háborúban egyidejűleg nem vett részt, mint Obama elnöksége alatt. Amikor Barack Obama elnök lett, az ország két jelentős háborúval kínlódott: Afganisztánban és Irakban. Az új elnök azt ígérte, mindkettőnek véget vet: az egyiket megnyeri, a másikat befejezi, ebből azonban Millman szerint semmi nem lett. Az Afganisztánban folyó háború immár az amerikai történelem leghosszabb folyamatos konfliktusa, s az Egyesült Államok aktívan részt vesz katonai hadműveletekben egy sor másik országban is. "Ezeknek a háborúknak a célja az amerikai érdekek szempontjából homályos, és a nem tisztázott célok elérésének lehetősége még homályosabb" - fogalmaz Noah Millman.   

Líbiában a Moammer Kadhafi diktátor megbuktatásához vezető, 2011-es amerikai intervenció óta káosz uralkodik, az arab ország a terroristacsoportok egyik fészke lett. Szíria pedig egyes kommentátorok szerint állóháborúvá változott Washington számára, főleg amióta Damaszkusz mögé állt az a Moszkva, amellyel - a Krím bekebelezése miatt - Washington összerúgta a port.   

Jement évek óta bombázzák, a lakosság éhínséggel küszködik, az arab ország az összeomlás szélén áll, s bár a háborút Szaúd-Arábia vívja, de a háttérben amerikai pénzzel és fegyverrel. "Washington humanitárius katasztrófát pénzel" - írta még tavaly nyáron a brit The Guardian hasábjain a lap Jemenből tudósító elemzője.   

Obamát politikai ellenfelei a külpolitikában "gyönge" elnöknek tartják. A republikánusokhoz közel álló The Wall Street Journal című lap szerint az elmúlt nyolc év "külpolitikai kísérlet volt, amely az amerikai diplomáciát gyöngévé és hatástalanná tette". Elemzők úgy ítélik meg, hogy Obama nem tudta kezelni az Iszlám Állam nevű terrorszervezetet, de ő volt az az elnök, aki 2011-ben végzett a rettegett terroristavezérrel, Oszama bin Ladennel. Ázsiát Obama politikájának prioritásává emelte, de közben nem jutott egyről a kettőre a térséggel kötendő kereskedelmi megállapodással, amely zátonyra is futott. S az az elnök is Obama, aki képes volt hidat építeni az Egyesült Államok két korábbi esküdt ellenségéhez, Iránhoz és Kubához: Iránnal megkötötte a hathatalmi atomalkut, Kubával pedig több évtizednyi szünet és háborúskodás után helyreállította a diplomáciai viszonyt. A külpolitikai örökség magában foglalja a klímavédelmi megállapodást is.   

Támogatói és hívei szerint Obama George W. Bush elnöksége után kiegyensúlyozó szerepet vállalt, és növelte az amerikai befolyást, új lehetőségeket nyitott meg. Derek Chollet, a Fehér Ház egyik volt tanácsadója, a Pentagon tisztségviselője egy lapinterjúban azt mondta: "minden elemzés és becslés szerint most jobban állunk, mint nyolc évvel ezelőtt". Ezzel szemben Jack Keane négycsillagos nyugalmazott tábornok - akinek neve szóba került az új elnök, Donald Trump védelmi minisztereként is - azt állítja, hogy az Egyesült Államoknak Obama politikája miatt súlyos fenyegetésekkel kell szembenéznie. Szerinte "két hatalom intéz kihívást a nemzetközi rendhez", mégpedig Oroszország és Kína.   

Obama elnökségének utolsó szakaszában Washington viszonya jócskán megromlott Moszkvával. Nem arról van szó, hogy Oroszország esetleg beavatkozott az amerikai választási folyamatba, a viszály korábbi: a Krím annektálása és a kelet-ukrajnai orosz beavatkozás után Washington szankciókkal sújtotta Moszkvát. De nem volt hajlandó fegyvert szállítani az ukránoknak.

Republikánus ellenfelei folyvást azon gúnyolódtak, hogy Obama "túl puhány" Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, akiről azt állították, hogy alá akarja ásni a nyugati szövetségi rendszert. Elemzők a sors iróniájának tartják, hogy Barack Obama most olyan republikánus elnöknek adja át a hatalmat, aki - vele ellentétben - új stratégiai partnerséget kíván és ígér Moszkvával.

Moszkva: Obama csapata az utolsó óráiban is csapásokat mér az orosz-amerikai kapcsolatokra

Barack Obama leköszönő amerikai elnök csapata az utolsó óráiban is csapásokat mér a Moszkva és Washington közötti viszony alapjaira, különösen külpolitikai téren - hangoztatta Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője csütörtöki moszkvai sajtótájékoztatóján.

Zaharova egy nappal Donald Trump megválasztott amerikai elnök beiktatása előtt, az orosz-amerikai viszony állapotát összegezve kijelentette: "az egyenleg sajnos siralmas, a távozó demokrata csapat tudatosan rombolta le a kétoldalú kapcsolatokat a hidegháborús idők állapotáig".   

Kitért arra, hogy 2009-ben, első ciklusa elején, Obama meghirdette a kétoldalú kapcsolatok "újraindításának" politikáját, amelynek keretében egy sor megállapodást sikerült aláírni, egyebek között a hadászati támadófegyverek korlátozásáról 2010-ben megkötött szerződést. Zaharova szerint azonban Washington hamarosan "vezető és a vezetett stílusára" váltott, mert a "Fehér Házban megszokták, hogy így vigyék az ügyeket és működjenek együtt Nyugat-Európa országaival". "Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Oroszországgal ez így nem fog sikerülni, az Egyesült Államok elkezdett attól tartani, hogy pozícióink megerősödnek a világszíntéren, és a konfrontáció felé fordult, a többi között a nyomásgyakorlás eszközeit alkalmazva" - mondta.   

Állítása szerint mindez még a 2014-es az ukrajnai események előtt kezdődött és nem felelnek meg a valóságnak a Krímmel és a Donyec-medencével érvelő magyarázatok. Rámutatott, hogy az úgynevezett Magnyitszkij-törvényt még 2012 decemberében fogadták el, és hogy az amerikai szakszolgálatok még Ukrajna előtt kezdtek el harmadik országokban orosz állampolgárokra "vadászni", aminek máig a fegyverkereskedelem miatt elítélt Viktor But mellett még 27 ember esett "áldozatául".

A szóvivő nehezményezte, hogy Obama kormányzása alatt megnehezítették az Egyesült Államokban dolgozó orosz diplomaták munkáját, rendszeresen nyomást gyakoroltak rájuk és mindennapossá váltak a beszervezési kísérletek. Megtiltották számukra a nagyobb autóbuszok használatát és bejelentéskötelessé tették számukra, ha 40 kilométernél nagyobb távolságra kívánták elhagyni képviseletüket. A tulajdonjog megsértésének nevezte a Washington környéki orosz diplomataüdülők területére történt behatolást.   

Zaharova megismételte a hivatalos orosz álláspontot, amely szerint Washington részese volt a kijevi "államcsínynek", amely nyomán az Obama-kormány nyíltan meghirdette Oroszország "feltartóztatásának" politikáját és befagyasztotta a párbeszéd számos csatornáját. 2014 óta különböző indoklással Washington 35 alkalommal vezetett be szankciókat vagy bővítette azokat. Az amerikai feketelistákra 172 orosz állampolgár és 350 jogi személy került fel. Mint mondta, e politika indoklására "találták ki" az Oroszországot agresszív magatartással vádoló tézist. Az Egyesült Államok ennek "ürügyével" növelte meg a Pentagon és a NATO katonai potenciáját az orosz határok mentén és folytatta a rakétavédelmi rendszerek telepítését. A Fehér Ház a balti államokat és Lengyelországot "frontállamokként" kezdte el emlegetni. Zaharova értékelése szerint kudarccal zárult az Oroszország elszigetelését célzó amerikai politika.

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője ugyancsak csütörtökön kijelentette, hogy a hivatalos Moszkva sohasem engedett meg magának kirohanásokat Obama elnökkel szemben, csak azt konstatálta, hogy a kétoldalú kapcsolatok minden szinten komolyan megromlottak.

201701192028070.obama.jpg
Galéria
+2 kép a galériában
Megosztás