Fél évszázad kisebbségben
A távolabbi és közelmúltban egyaránt számtalanszor hangsúlyozott, közismert tény, hogy noha a felvidéki, szlovákiai magyar közösség lassan egy évszázados múltra tekint vissza, történelmének tudományos igényű feldolgozása máig a szlovákiai és az egyetemes magyar történetírás nagy adósságai közé tartozik – olvasható a könyv előszavában. Popély Árpád – saját bevallása szerint is – ezen adósság részbeni pótlására vállalkozik, úgy ahogy azt tette eddigi munkáival is, a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közti történetének kronologikus összefoglalásával, majd pedig a közösségünk történelmének egyes korszakaira vonatkozó források feltárásával és feldolgozásával.
„A kötetet azzal a reménnyel bocsátom útjára, hogy írásai hozzájárulnak a szlovákiai magyarság történelmének megismeréséhez és árnyaltabb megközelítéséhez, s hasznos támpontul szolgálhatnak annak további kutatásához és feldolgozásához“ – mondja a történész.
A könyvbemutatón a kötetet Korpás Árpád méltatta, aki értékelésében elmondta, Popély legújabb kötete is azt bizonyítja, „a szerző ott van a most talán minden egzisztenciális és más nyűg ellenére is többé-kevésbé zavartalanul gazdagodó történettudományunk élvonalában“. Mintha beérni látszana, hogy a második világháború utáni kisebbségtörténetet illetően már van egy sajátos munkamegosztás a történészek között, témaválasztásban és témakezelésben is. Ezt az összehangoltságot és egymást kiegészítését nagyban elősegíti, hogy nagy részük ugyanazon intézményekhez – a Selye Egyetem történelem tanszékéhez és a Fórum Intézethez – köthetők. (Popély Árpád a tanszék adjunktusa és a Fórum Intézet tudományos munkatársa.)
A Fél évszázad kisebbségben kötet részben korábban már megjelent tanulmányok füzére, azok folyóiratokban, tanulmánykötetekben és forráskiadványokban már napvilágot láttak, ám a legújabb kutatási eredményekkel kiegészítve, az esetleges átfedéseket kiszűrve, még ha átfogó szintézisre nem is vállalkozik, ugyanakkor egységes, koherens monográfiaként értékelhető.
„A munka jó lépés afelé, hogy Popély korábbi munkáit is felhasználva egy átfogó kormonográfiát tegyen le az asztalra – egyedül vagy többedmagával“ – mondta Korpás Árpád, hiszen szükség volna már egy átfogó összegzésre, amely követi és szlovákiai magyar szempontból is árnyalja a cseh, a szlovák és a magyar történetírás hasonló vállalkozásait.
Az egy évtizedes kutatómunkát felölelő kötet tíz fejezete négy nagy korszakot (1945–1948, 1948–1956, 1968,1989) követ.
A jogfosztottság évei (1945–1948) történetírásunkban a legfeldolgozottabb időszaknak számít. Komoly szakirodalma van ma már a lakosságcserének, a deportálásnak és a reszlovákaizációnak. Politikai és diplomáciai szempontból sokan kutatták már, épp ezért Popély Árpád elsősorban a kérdés területi vetületét vizsgálja, a belső telepítés, illetve széttelepítés hátterét kutatta, arra kereste a választ, milyen szempontok érvényesültek, akár a személyek, akár a községek kiválasztásánál. Magyar forrásokból névjegyzékekhez is hozzájutott, ezek azonban hiányosak. Legalább ilyen fontos lenne a szlovák jegyzékek feltárása is, hiszen azok valószínűleg új szempontokra világítanának rá, ám ez még a jövő feladatai közé tartozik.
A kötet súlypontját a szerző megállapítása szerint is A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948–1956) fejezet adja. A kutatás itt elsősorban a magyar nagykövetek és konzulok jelentéseire fókuszált. Popély szerint ezek ugyanis nagyobb forrásértékkel bírnak, mint a korabeli pártállami sajtóanyag, avagy a szlovák és cseh történeti anyagok. A jelentésekből az is kirajzolódik, hogyan változott a magyar álláspont, hogyan alakult át, 1948-ig az ugyanis kiállt a magyar érdekek mellett, majd a későbbiekben ez már lanyhult. Emellett olyan témákat is felvet a kötet, ami kevésbé van jelen a közösségi tudatunkban, ilyen például a Magyar Bizottság munkája, avagy a Dél-akció. Ezek épp azért fehér foltok történettudatunkban, mert annak számítanak a történetírásban is. A szerző sort kerít többek között az Új Szó, a Csemadok, illetve a magyar iskolarendszer elindítása hátterének a megvilágítására is, de kitér olyan kevésbé tárgyalt eseményekre is, mint a színjátszás, az eltávolított szobrok ügye vagy az 56-os magyar forradalom csehszlovákiai visszhangja.
A harmadik fejezet, A prágai tavasz időszaka (1968–1969) a legszűkebbre fogott része a kötetnek. Ám az kirajzolódik belőle, hogy a csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban hogyan próbálta meg kiépíteni hiányos intézményi hátterét, ahogy az is, hogy a husáki normalizáció, a megtorlás hogyan vet véget a változás reményének. A 70-es és 80-as évek történéseinek alaposabb feldolgozása azonban még várat magára.
Az utolsó fejezet, az Úton a rendszerváltás felé (1988–1989) két év történetét ismét elsősorban a külképviseleti jelentésekből kiindulva vizsgálja a szerző, kitérve egyebek mellett a magyarok 1988-as memorandumára, az ún. harminchármak dokumentumára vagy a bős-nagymarosi vízlépcső ügyének kisebbségi vetületeire.
A kötet a közelmúltat már nem tárgyalja, a történészekre azonban itt is jelentős munka vár még, hiszen az elmúlt negyedszázadunk feldolgozatlan. Hogy e téren komoly a lemaradásunk, azzal Popély Árpád is egyetért. „Miközben a cseh és szlovák történetírás húsz éve gyakorlatilag folyamatosan publikálja a csehszlovákiai rendszerváltással és az azt megelőző normalizációs rendszerrel foglalkozó tanulmányokat, monográfiákat és dokumentumokat, a kérdéskör kisebbségi magyar vonatkozásainak kutatása még gyerekcipőben jár” – mondta a történész.
A könyvbemutató arra is lehetőséget adott, hogy a közeljövő feladatairól szóljon a szerző. Popély Árpád elmondta, jelenleg a jövőre 60. évforduló alkalmából az 1956-os forradalom hazai vonatkozásait is bemutató, magyar történészekkel közösen készülő kötetre kell összpontosítani, amely kollektív munka lesz. Közösségünknek, a felvidéki magyarságnak a története lassan 100 éves, ez alkalomból meg kellene születnie egy szintézis igényével megírt összefoglaló munkának. A történésztársadalom tehát még ezzel a munkával is adós. Emellett azonban nagyon sok kutatás van folyamatban, amely részterületként próbálja megvilágítani kisebbségi sorsunk egy-egy szeletét.
Popély Árpád most megjelent kötetével 50 év áttekintésére vállalkozott, a tőle megszokott alapossággal. A munka megkerülhetetlen lesz annak, aki képet szeretne kapni közösségünk sorsfordulóiról a pártállami időszakban.
