Fehér István levele Frans Timmermansnak
Tisztelt Frans Timmermans alelnök úr!
Döbbenettel hallgattam a minap Robert Fico szlovák miniszterelnök beszédét Strasbourgban, de ugyanúgy az ön hozzászólását is, az EU soros, szlovák elnökségének kezdete alkalmából. Igencsak meglepődtem azon, ahogyan ön, az EU egyik legmagasabb rangú vezetőjeként, pozitívan reagált Fico szlovák miniszterelnök beszédére! Minden tisztelet mellett megjegyezném, hogy az ön reakciója nyilván merő tudatlanságból, esetleg érdektelenségből is fakadhat, s jól látszik az is, hogy az EU teljes vezetése nem törődik és egyáltalán nem is érdeklődik az egykori szocialista országokban ugyan szülőföldjükön élő, ám önhibájukon kívül kisebbségbe szorult magyarok sorsa iránt, akiknek száma bizony, három millióra tehető a Kárpát-medencében. (1,8 millió a mai Románia, 0,4 millió a mai Szerbia, 0,5 millió a mai Szlovákia, 0,2 millió a mai Ukrajna és 100 000 magyar él a mai Szlovénia, Horvátország és Ausztria, Magyarországtól igazságtalanul elcsatolt területein)! Mindez még 1920-ban gyökerezik, amikor az önökhöz hasonlóan gondolkodó nyugati vezetők fittyet hánytak több millió magyar ember sorsára, s rólunk döntöttek a fejünk fölött, de nélkülünk! Ennek következményeit nyögjük mi magyarok szerte a Kárpát-medencében ott, ahol az igazságtalan trianoni gyalázat miatt immáron 96 éve földönfutóként, megtűrt hazátlanként éljük mindennapjainkat, kiszolgáltatva az önök akkori pártfogoltjainak kénye-kedvének! Önök szinte semmit vagy csak nagyon keveset tudnak az európai őshonos kisebbségekről! Amit viszont tudnak, azt is rossz, gyakran hazug forrásokból.
Legelőször megpróbálom önnek megvilágítani Fico miniszterelnök beszédének néhány olyan részletét, amelyben erősen csúsztat, sőt, finoman fogalmazva sem mond igazat!
Mindenekelőtt le kell, hogy szögezzem, hiszen magyarként élek a mai Szlovákia területén, hogy a szlovák miniszterelnök sok dologban mást mond idehaza és teljesen mást ugyanazokról a dolgokról Brüsszelben vagy Strasbourgban!
„Csodálatos, egyedi dolognak” nevezi az uniót, melyet idehaza gyakran, szerintünk is jogosan, erős kritikákkal illet.
Beszél az EU gazdasági előnyeiről Szlovákia számára, amely részben igaz is, de Robert Fico elfelejti megemlíteni, hogy az EU-ból származó pénzeknek, de a szlovák költségvetés pénzeinek is szinte 100 %-át olyan területeken fektetik be, hasznosítják, ahol nem él más nemzetiség, csak szlovák! Egészen konkrétan fogalmazva az ország déli, főleg magyarok által lakott területein ezekből a pénzekből, forrásokból itt nem látunk semmit, vagy csak minimális részét, a propaganda miatt a külföld felé. Ennek ékes bizonyítéka az is, hogy Szlovákiában a legtöbb munkanélküli a déli területeken él, amely térségek többségében a magyar nemzetiségű adófizetők élőhelyei. Az itt élő lakosság munkanélküliségi mutatója jóval a szlovákiai átlag felett van a magyar többségű járásokban (pl. a rimaszombati járásban közel 40 %, amely évtizedek óta negatív rekord az országban!).
Beszédében R. Fico hosszasan elemzi a „jószomszédi kapcsolatokat” Szlovákia szomszédjaival. A valóság ezzel szemben az, hogy Robert Fico az egykori, hírhedt miniszterelnök, Vladimír Meèiar „nyomdokait követi“ nemzeti kisebbség témakörében, ugyanazt teszi, sokkal kifinomultabb, alattomosabb, rafináltabb formában! Szlovákia az ő vezetése alatt sem tudott javítani eléggé zűrös kapcsolatain a szomszédjaival, főleg Magyarországgal nem (bár az is igaz, hogy a magyar vezetés is inkább hallgat a kényes témákról, ahelyett, hogy a valódi megoldásokra törekedne az őshonos magyar kisebbség igazi védelme érdekében, semmitmondó ígéretek, lózungok helyett)! Tulajdonképpen egyetlen dologban egyezik 100 %-ban a két ország vezetésének véleménye, ez pedig a migránsok kérdése! Azt kell, hogy mondjam, ebben a kérdésben egyezik a véleményük még az országaik lakosainak túlnyomó többségének véleményével is, amit legközelebb október 2-án a magyarországi népszavazáson be is fogunk bizonyítani!
Álljon itt most néhány példa, amely évek óta terheli a két ország, s ennek köszönhetően a két nemzet kapcsolatait, amelyek következtében mi, szlovákiai magyarok másodrangú, megtűrt polgárainak érezzük magunkat saját szülőföldünkön!
1. Szlovákia törvénykezése a hírhedt „Beneši dekrétumokon” nyugszik. Ezek, az egykori Eduard Beneš által jegyzett elnöki rendeletek közül 13 foglalkozik az egykori Csehszlovákia, ma Szlovákia és Csehország nemzeti kisebbségeivel, s mondja ki azok (a magyar és a német nemzetiségű polgárok) kollektív bűnösségét! Tisztelt Timmermans alelnök úr! Ha Európa olyan nagyon odafigyel az emberi- és mindenféle kisebbségek, főleg a melegek, migránsok és a cigányok mindenféle jogaira, akkor kérdezem önt, mint annak a közösségnek egyik felelős vezetőjét: hogyan kerülhetett be Csehország és Szlovákia ilyen „törvényi alapokkal” az Európai Unióba? Tudja pl. ön, hogy ma is Szlovákiában mindenki, aki magyar (a hivatalos népszámlálási adatok szerint 2011-ből, 457 000 ember), HÁBORÚS BÛNÖS? Aki majd holnap születik ebbe az országba magyarként, születésének napján válik azzá! Önnek van tudomása erről?
2. Több mint 10 éve Nyitrán a nyílt utcán, fényes nappal megvertek egy magyar diáklányt, Malina Hedviget csupán csak azért, mert telefonján magyarul beszélt! Az ügyet azóta sem oldották meg, sőt, az egykori diáklány áll ma is vád alatt, mert Robert Fico miniszterelnök és belügyminisztere, Robert Kaliòák szerint „ez az eset nem történt meg, a diáklány önmagát verte meg“! Mindezt közösen, sajtótájékoztatón jelentették ki, amelyet a televíziók nyilvánosságának köszönhetően bárki láthatott! Egyébként Malina Hedvignek szlovák férje van, s 3 gyermekükkel együtt a folyamatos zaklatások, idézések, fenyegetések elől Magyarországra menekült, s ma Győrben él családjával.
3. Nyilván ön is hallotta (jogászaink kíséretében jelen voltunk Brüsszelben, beadtuk Strasbourgba is) a szlovákiai kettős állampolgárság kálváriáját, amely egy újabb durva jogsértése Szlovákiának a más, mint szlovák nemzetiségű polgárai, adófizetői ellen! Robert Fico jogi doktorként és miniszterelnökként saját „törvénymódosítással” kényszeríti az országot saját alkotmányának, a kettős állampolgárságra vonatkozó 5. cikkelyének be nem tartására! Immáron 5. éve húzódik ez a lehetetlen állapot, amit páran nyilvánosan, még többen – félve a retorzióktól – nem nyilvánosan ugyan, de vállaltak! Hat sorstársammal együtt én azok közé tartozom, aki nyilvánosan, a törvény minden betűjét betartva, a hatóságoknak is a tudtára adtam, hogy szlovákiai magyarként felvettem a magyar állampolgárságot! Személyes tragédiám, hogy már öt éve kisebb-nagyobb szünetekkel ugyan, de zaklat a rendőrség itthon vagy a munkahelyemen. Megtörtént velem lassan 4 éve, hogy tanítási órámra rontott be három kommandós (tanár vagyok Komáromban, egy magyar gimnáziumban), követelve tőlem a szlovák személyi igazolványomat és útlevelemet! A rendőrök végig szlovákul, én pedig magyarul beszéltem, amivel ők sértették meg az én jogaimat! Természetesen nem tettem eleget a követelésüknek, ami rendőrségi kihallgatást és pénzbírságot is vont maga után! Egyébként egyiknek sem tettem eleget a mai napig sem! Sorstársaimmal együtt szülőföldünkön (ami ma Szlovákiához tartozik) élünk, mindig is ez volt az otthonunk és ennek az államnak fizettük és fizetjük az adónkat! Nem éltünk és nem akarunk élni a mai Magyarország területén, mert ez itt a mi otthonunk, ide köt minden és mindenki, az őseink is ebben a földben nyugszanak, már 1100 éve! Viszont a szlovák államapparátus megfosztott jogainktól, amelyeket nem is gyakorolhatunk, s tulajdonképpen „újkori hontalanként” éljük az életünket, alapvető emberi jogaink nélkül, de adóinkat ugyanez az állam mind a mai napig elteszi!
Tisztelt Timmermans alelnök úr! El tudja ön képzelni a saját mindennapi életét ilyen körülmények között? Hogy lehetséges az, hogy a magát oly demokratikusnak valló EU mindezt szó nélkül tűri? Miféle értékrendet képvisel az EU, ha az embereket bármilyen oknál fogva is, de kettős mércével méri? Hogyan lehetséges az, hogy 2016 nyarán az EU területén több joga van egy személyes iratokkal nem is rendelkező bevándorlónak – akinek esze ágában sincs integrálódni –, mint annak, aki őshonos ezen a területen, aki évszázadok óta munkájával gyarapítja ezt a kontinenst a saját szülőföldjén élve?! A kassai székhelyű Alkotmánybíróság évekig – politikai nyomásra Robert Fico és kormánya részéről – nem foglalkozott a kettős állampolgárság ügyével. Végül nevetséges döntést hozott, mégpedig olyan végső verdikttel, hogy NEM HOZOTT DÖNTÉST, de tovább nem foglalkozik az üggyel! Nevezhetjük tehát Szlovákiát jogállamnak? Ahogyan egyébként az EU sem hajlandó foglalkozni ezzel az üggyel, de a Strasbourgi Emberjogi Bíróság sem!
4. Van-e tudomása önnek, tisztelt Frans Timmermans alelnök úr arról, hogy Szlovákiában létezik nyelvtörvény a szlovák nyelv (!) védelmére? Mert igen, létezik! Államnyelv ebben az országban kizárólagos joggal a szlovák, pedig az ország lakosságának közel 25 % nem is szlovák, hanem más nemzeti kisebbséghez tartozó személy (leginkább magyar – 12 %, de élnek itt cigányok, ruszinok, németek, csehek, lengyelek és mások is). A hivatalokban bár a törvény szerint 20 % a határ, mégis ki vagyunk téve a hivatalnokok kénye-kedvének, s nincs biztosítva alanyi jogon az, hogy anyanyelvünkön intézhessük hétköznapi dolgainkat. A vasúti állomásokon többször és mindenütt leszedték az állomás falára önkénteseink által, saját költségen elkészített majd kirakott magyar helységneveinket, s az alkalmazottak egy része nem hajlandó megszólalni sem magyarul, pl. Komáromban vagy Párkányban! Az üzletekben, hivatalokban, rendőrségen, bíróságokon ritkaság számba megy, ha akad magyar felirat!
Ez itt sajnos nem a finnországi svédek vagy a dél tiroli osztrákok országa, pedig ez is Európa, sőt, maga az Európai Unió!
Robert Fico a strasbourgi sajtótájékoztatón szerencsére nem élhetett azzal a „jogával”, hogy ő maga dönti el, ki tehet fel neki kérdéseket, mely sajtó-orgánumoknak válaszol, s melyeknek nem (Szlovákiában ez bevett gyakorlat)! Meg kellett tehát hallgatnia azokat a véleményeket is, melyek szerint úgy beszélt, mint egy populista. Párbeszédet sürgetett az EU vezetőivel, de a párbeszéd elől idehaza minden eszközzel menekül!
Robert Fico „szeparatista törekvésekről” is beszél, amelyek ellen szerinte harcolnia kell az Európai Uniónak! A szlovák miniszterelnök egyértelműen a szlovákiai magyarság autonómia igényére utalt, amely az ő és a nemzete számára örökös „vörös posztót” jelent! Nyilván ön sem tud a mi magyar népünk ilyesfajta igényeiről, amely eléréséért már 27 éve harcolunk valamennyi, Magyarországtól 1920-ban elcsatolt területen, az úgynevezett „uniós demokráciában!” Idehaza Bósza János, szlovákiai magyar nemzettársunk már évekkel ezelőtt kidolgozta, bejegyeztette és elküldte, mint polgári társulása javaslataként a szlovákiai magyarok autonómia tervezetét a hivatalos állami szerveknek! Ezt 2008 januárjának elején azok be is fogadtak, s ellenjegyezték. Itt indult el Bósza János kálváriája az ország vezetésével és az akkori soviniszta Szlovák Nemzeti Párt vezetőivel, parlamenti képviselőivel. Ennek a pártnak két akkori vezetője, Ján Slota és Anna Malíková feljelentették Bósza Jánost, akit többször is kihallgatott a rendőrség, illetve egyszer az ügyészség is. Be tudjuk bizonyítani, hogy ez az autonómia-tervezet a jelenlegi miniszterelnök, Robert Fico hivatalába is elkerült, meg is kapta, s nyilván valahol az irodájában meg is van, viszont válaszra nem méltatta a mai napig sem! A nyilvánosság minderről a TA3 nevű szlovák hírtelevízióból értesülhetett annak idején, amikor is Bósza János Anna Malíkovával ült szembe a televízió kamerái előtt. Azért csupán vele, mert Ján Slota nem jelent meg a televízió stúdiójában. Az esetről az egykori köztársasági elnök, Ivan Gašparoviè is tudomást szerzett, de ő sem lépett az ügyben! Nincs is mit csodálkozni ezen sem, hiszen Szlovákia a többi, Trianonban nyertes állammal összehangoltan nemzetállamokat épít, amelyben nincs hely a más nyelven beszélő, őshonos magyar kisebbségeknek! Európa számos országában van létező autonómia, amelyeket már előzőleg említettem is önnek!
Önök, az EU jelenlegi vezetői, tisztelt Timmermans alelnök úr, nem hagyhatják figyelmen kívül a lassan 100 éve otthonaiban folyamatosan megalázott, őshonos, hárommilliós magyar kisebbség helyzetét, akik valójában ma is többséget alkotnak a saját szülőföldjükön, ahová igazságtalan döntések alapján élik zaklatott hétköznapjaikat! Robert Fico tehát hadat üzen a magyarok ellen és minden önrendelkezésért küzdő nép ellen (pl. katalán, flamand, baszk)! Pedig a területi autonómia, mint például, a frízek autonómiája Hollandiában teljesen reális lenne a többségében magyarok által lakott déli területeken Szlovákiában, de ugyanígy a Székelyföldön, Romániában!
„A félelem a legrosszabb tanácsadó” – mondotta beszédében Robert Fico, miközben ő maga és kormánya tart folyamatosan félelemben mindenkit a rendőrség és az ügyészség hathatós segítségével, de elsősorban azokat, akik más anyanyelven beszélnek, mint ő, más politikai nézeteket vallanak, mint ő, és másképp képzelik el Szlovákia helyét az Európai Unióban, mint ő! Igazi, egykori kommunistaként, Szlovákiában a választási kampányokban mindig populista nézeteivel kampányol, folyamatosan ellenségképeket keresve! Tudja jól ugyanis, hogy ebben az országban elég előhúzni a „magyar kártyát”, lefesteni a magyarokat, mint az ország „belső ellenségeit”, s ez sajnos még mindig jól hozza a szavazatokat az olyan politikai pártok konyhájára, mint az övé, a Smer-SD. Politikai pártjában ő és „erős emberei” idehaza folyamatos korrupciós ügyeiket próbálják magyarázni, de ha létezne ebben az országban politikailag független bíróság, ügyészség, az ilyen embereket már rég eltávolították volna a politikai hatalomból, de még a közéletből is! A magyar kisebbségre való folyamatos mutogatás eltereli a többségi lakosok figyelmét a saját gazdasági helyzetükről és a politikusok korrupciós ügyeiről!
Tisztelt Timmermans alelnök úr! Sajnos ön, a felszólalásában ezt a Robert Ficót, ezt a Szlovákiát méltatta, hozta fel „jó, követendő példaként”! Ön fenntartások nélkül, ezek szerint elhitte Robert Ficonak, hogy ő tudja, „hogyan kell kezelni, megoldani a konfliktusokat, a primitív nacionalizmust, amely a sikert hozta a BREXIT-nek!” Ön, tisztelt alelnök úr nem kevesebbet állít, mint azt, hogy „milyen példaértékű a kisebbségek helyzete Szlovákiában!” Higgye el nekem – nekünk, hogy ez finoman fogalmazva sincs így!
Pozitívumként beszélt ön arról is, hogy jelenleg a szlovák kormányban „olyanok dolgoznak együtt, akik korábban nem is beszéltek egymással…” Ön nyilván a Most-Híd nevű szlovák magyar vegyes párt kormánybeli tagságára gondol! Ki kell, hogy ábrándítsam önt, tisztelt alelnök úr! Az a párt nem magyar párt! Mi itt ezt nagyon is jól tudjuk! Abban a pártban sajnos olyan, magyarul is beszélő „politikusok” vannak, akik már régen elárulták a szlovákiai magyarságot! Mindegyikük származik valahonnan, ahol őket már régen nagyon is jól ismerik, s csak „megélhetési politikusoknak” nevezik valamennyit! Csak azért ülhetnek ma a pozsonyi (Bratislava) parlamentben, mert a rájuk szavazók többsége nem magyar, hanem szlovák! Ennek a pártnak a háta mögött tulajdonképpen maga a szlovák miniszterelnök áll! Így tudta megbontani az addigi erős magyar egységet Szlovákiában. Ezt itt nálunk mindenki tudja, csak önök nem látják mindezt, mert talán nem is akarják látni! Megint itt van a „ha nem látom a problémát, nincs is probléma” tipikus esete. De igenis van, csak észre kell venni, azt pedig akarni kell! Ön, minden tisztelet mellett is, sajnos teljesen eltévedt ezen a területen! Fentebb jó pár mondatban, konkrét példákkal támasztottam alá, hogy amiket ön és Robert Fico állít, az valójában szöges ellentétben áll a valósággal!
Tisztelt Timmermans alelnök úr! Ön beszédében nem kevesebbet állít, mint azt, hogy „az EU segíthet a nemzetiségi konfliktusok megoldásában is!” Igen, ez valóban így is van! De ha ön valóban tisztán szeretne látni pl. a szlovákiai magyarok problémáinak tengerében, kérem, jöjjön el hozzánk, akár Komáromba, s ígérem önnek, hogy lesz olyan közönsége, akik bátran kiállnak ön elé és konkrétumokat mondanak, adnak majd önnek a szlovákiai magyarság mindennapos életéről, gondjairól, a naponta megismétlődő igazságtalanságokról az életünk valamennyi területéről! Higgye el nekem, hogy nincs olyan szegmense a mi kisebbségi sorsunknak, amelyen belül érezhetnénk azt, hogy azonos kötelességek fejében azonos jogokkal is rendelkezünk!
Ha az előbbi javaslatom nem megoldható az ön számára, kérem, hívjon meg engem és még 2-3 embert Szlovákiából, Romániából, Ukrajnából, Szerbiából! Ön ezt megteheti, senki sem korlátozhatja önt ebben a jogában, s az ön politikai pozíciójának anyagi feltételei is adottak ehhez! Bizonyítsa be, hogy komolyan gondolja, amit beszél, legyen bátor, lásson bennünket 2 napra vendégül, ha valóban tisztán akar látni kisebbségi ügyekben! Én természetesen megszólítom azokat a magyar embereket, akik nagyon szívesen és bátran elmondják önnek és bárki másnak is, hogy milyen is a csupasz válóság a színfalak mögött! Ne lássák meg önök mindig csak azt, amit látni szeretnének, hanem azoktól szerezzenek hiteles információkat kisebbségi ügyekben, akik benne élnek abban a létben, immár lassan 100 esztendeje! Ön és az EU többi vezetője szálljanak le a nép közé és annak hangjára legyenek kíváncsiak! Ne azokat kérdezzék meg a mi sorsunkról, akik mindezért felelősek, akik a hibákat elkövették és elkövetik ellenünk, s populista módon önöknek – képletesen szólva – csak a piros alma külső csillogását mutatják meg, de elhallgatják, hogy a gyümölcs valójában a magjáig rothadt!
Alelnök úr! Amennyiben az EU vezetése nem tanul a BREXIT következményeiből, nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy láthassuk, nem az Egyesült Királyság lesz az egyetlen, amely a kilépés mellett szavaz majd! Mert ne legyenek önöknek illúzióik, az emberek többségének az EU ilyen formájából mára már nagyon elege lett! Én magam is még mindig az átkos kommunista rendszerben éltem le eddigi életemnek, több mint a felét. Ezért is sokan vagyunk, voltunk úgy annak idején, hogy bár megszavaztuk a csatlakozást az Európai Unióba, de a több mint egy évtized rádöbbentett bennünket arra, hogy csak piacnak, olcsó munkaerőnek, szinte rabszolgának kellettünk a nyugat számára, amely ezzel tudta, tudja egy időre biztosítani a saját maga számára az addigi, megszokott kényelmes létet! Az EU-nak esze ágában sincs felfejleszteni a mi országainkat az egykori, általunk irigyelt nyugati életszínvonalra. Másról szól már régen az egész történet, de önök konokul hiszik, hogy az úgynevezett kis ember ezt nem látja. De látja, tisztelt alelnök úr, ahogyan azt is, hogy manapság a mi országainkra már rég nem Oroszország jelent veszélyt, hanem valaki egészen más, akit a kommunista időkben, itt, a poszt-kommunista országokban úgy tiszteltünk és úgy vártunk! Higgye el nekem, nekünk, ma már nem várjuk!
Vagy meghallják önök is az EU eddig hallgatag tömegeinek egyre hangosabb moraját, vagy rövidesen bekövetkezik az, amit az EU jelenlegi vezetése nem akar látni, pedig itt kopog az ajtón!
Várom megtisztelő válaszát.
Üdvözlettel, Fehér István
Komárom - (Komárno)
Felvidék - Szlovákia
