Fába vésett történelem

Kovács Zoltán népművészeti kiállításaival sok helyen megfordult, itthon és külföldön is. Jelenleg Jézus életét vési mogyoróbotba, a Megváltó születésétől egészen a feltámadásig.

Az aprólékos, precíz mozdulatok életet lehelnek a fába. Kirajzolódnak az arcok, az ujjak, a ruházat. A mintegy két méteres mogyoróboton 13 képben kel életre Krisztus élete, stációja.

A három királyok látogatása, Heródes parancsa az újszülöttek meggyilkolására, Jézus Krisztus visszatérése tanítóként, Keresztelő Szent János, Jézus betegeket gyógyít, Júdás csókja, Jézus Pilátus előtt, a keresztre feszítés, Jézus megjelenik Máriának, végül a feltámadás és a mennybemenetel. Kovács Zoltán a legfontosabb részeket ragadta ki, és saját elképzelése szerint véste fába.

"Amikor eldöntöm, hogy egy fabotot, vagy botocskát fogok faragni, először megszerzem az anyagot hozzá, ami tulajdonképpen egy 2 méteres mogyoróbot, vastagsága körülbelül 50 mm átmérőjű lehet. Hazahozom, kiszárítom, majd leháncsolom, aztán amikor megfelelően száraz, akkor kirajzolom rajta a figurákat" - mesél a munkafolyamatról a mester.

A faragás óvatos mozdulatokkal történik, hisz borotvaéles, saját készítésű szerszámokkal dolgozik a művész. A munka során ezért az ujjvédő is elengedhetetlen. Ha az alakok elkészültek, jöhet a csiszolás, végül a színezés. A mester diófa pácot használ, ami az árnyalatokat emeli ki. Végül rákerül a név és a dátum. A munka nagyon igénybe veszi a szemet, ezért naponta csak néhány órát dolgozik egy-egy alkotáson. Legszívesebben otthonában alkot, ahol a falakról visszaköszön a sokéves munka terméke.

Zoltán mintalakatos szakmát szerzett, bár gyermekkorától kezdve érdekelték őt a művészetek. Festményekkel, intarziákkal kezdett foglalkozni, majd a fafaragás mellett döntött. Készített szobrokat mitológiai alakokról, magyar vezérekről, pásztorokról, indián motívumokat, inka szimbólumokat faragott. 

Műveit Európa-szerte ismerik, de Amerikába és Ausztráliába is elkerültek az alkotásai. Eddig közel 200 művet készített, többször volt kiállítása itthon és határon túl is.

Az ihletet a természetből meríti. "Aki a természetbe jár, ott rengeteg inspirációval találkozik, csak szét kell nézni. A természetben ott van minden, azt csak meg kell találni. Épp úgy, mint a fában. Ha a fát a kezembe veszem, én már előre tudom, hogy mit fogok belőle csinálni. Úgy mondják, hogy azt ki kell belőle szabadítani".

Õ pedig határozott vágásokkal előhívja a fában rejlő csodát, a múltból, a jelenből, újra jövőt teremt. Tehetségét fia is örökölte, sőt már közös kiállításon is szerepeltek. Így, ha már Zoltán nem folytatja a művészi fafaragást, lesz, aki továbbvigye örökségét.