Év előttünk - év mögöttünk

Boráros Imre – Kossuth-díjas színművész

1. Melyik pillanatot őrzi meg 2014-ből?

Elmondhatom, hogy a 2014-es évben igazán kegyes volt hozzám a sors. Budapesten a Magyar Kultúra Lovagja címet vehettem át, Komáromban a Jókai Színház Örökös tagja lettem, majd március 14-én életem legnagyobb elismerésében volt részem, a Magyar Országházban átvehettem Áder János köztársasági elnöktől a Kossuth-díjat.

2. Mi az, amire emlékezni se szeretne?

Amire nem szeretnék emlékezni, arra már nem is emlékszem.

3. Milyen feladatokat ad magának 2015-ben?

2013 őszén létrehoztuk a Boráros Imre Színházat, amelynek fő feladatául tűztük ki a felvidéki magyar szerzők műveinek a megismertetését itthon és külföldön. Két sikeres bemutatónk is volt. Elsőként Mács József "Meddig ember az ember" című monodrámáját mutattuk be, ami az emberi méltóságról, az anyanyelvről szól. A második bemutatónk Csáky Pál "Hit és hűség" című színpadi játéka volt, amely a felvidéki magyarság száz évének történelmét-megpróbáltatásait láttatja. A 2015-ös évben az említett két darabon kívül a gróf Esterházy Jánosról szóló monodrámámmal is több felkérésnek teszünk eleget.

4. Ön hogyan látja, milyen kihívások várnak az új évben közösségünkre?

Remélem, hogy 2015-ben bölcsebbek leszünk és végre belátjuk, hogy egymás iránti tisztelet és szeretet nélkül nincs esély egy jobb, szebb, élhetőbb világra. A mi feladatunk megtartani a hitünket, magyarságunkat. Minden kedves olvasónak, nézőnknek boldog új évet kívánunk.

Tokár Géza – a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője

1. Melyik pillanatot őrzi meg 2014-ből?

Amikor a pozsonyi Hedvig-tüntetésen végignéztem a tömegen, aztán pedig himnuszt énekeltünk alkonyatkor. Számomra hosszú évek legfelemelőbb akciója volt, ráadásul személy szerint nekem is rengeteg munkám volt az előkészítésében.

2. Mi az, amire emlékezni se szeretne?

Olyan történés, amire emlékezni se szeretnék, nincs. A kudarcélmények mindig arra vannak, hogy jól az emlékezetünkbe véssük azokat és tanuljunk belőlük, ne kövessük el ugyanazt a hibát kétszer.

3. Milyen feladatokat ad magának 2015-ben?

Rengeteg tennivaló van a Kerekasztal körül, ami a tevékenységek felpörgetését illeti, ezeket januárra összegezni kell a szervezeten belül. Aztán pedig dolgozni, a legfontosabb pedig, hogy legyen látszata, a nyilvánosság is tudjon róla, mi történik - ami szintén saját felelősség.

4. Ön hogyan látja, milyen kihívások várnak az új évben közösségünkre?

Az iskolaügyi kérdésekre releváns válaszokat kell adni, de talán még ennél is fontosabbnak tartom, hogy a magyar témák hangsúlyosabban kerüljenek elő a szlovák közéletben. Ismét abba a helyzetbe kerültünk, hogy nincsenek látható konfliktusok, senki sem emel szót semmiért - amit aztán sokan úgy értelmeznek, hogy nincs is probléma, pedig ez nagyon messze áll a valóságtól. Ezen a téren kell előrelépni.  

Papp-Gergely Adrianna – Debrőd község polgármestere

1. Melyik pillanatot őrzi meg 2014-ből?

Mikor egy meleg szeptemberi estén teljes pompájával elénk tárult a pisai ferde torony egy olaszországi körutazás alkalmával, melyen családommal és baráti körömmel, a Rovással vettünk részt. És arra is szívesen emlékszem majd, hogy harmadszor is bizalmat szavazott nekem Debrőd lakossága, és továbbra is polgármesterként folytathatom az elkezdett munkát falunk, közösségünk érdekében. 
 
2. Mi az, amire emlékezni se szeretne?

Nem is tudom, hogy van-e olyan pillanat, amire végképp nem szeretnék emlékezni. Minden tapasztalat jó valamire. Fontos számomra, hogy a kudarcokból levonjam a következtetéseket és a tanulságot, de nem szeretek öncélúan rágódni a múlton.

3. Milyen feladatokat ad magának 2015-ben?

2015-ben minden eddig elkezdett munkát sikerre szeretnék vinni, tovább csinosítani, élhetőbbé tenni a falut, a régiót, ahol élek. Továbbra is nyitott szemmel akarok járni a világban, hogy időben felismerjem a lehetőségeket.

4. Ön hogyan látja, milyen kihívások várnak az új évben közösségünkre?

A legnagyobb kihívás közösségünkre nézve, hogy megtanuljunk újra hinni magunkban, egymásban, az összefogás erejében. Lehet, hogy ezek elcsépelt szavaknak tűnnek, de meggyőződésem, hogy ez az, ami a leginkább hiányzik az emberi kapcsolatokból. Azokat, akik csak magukra és egyéni karrierjükre gondolva nem tudnak mást, mint elsírni vélt vagy valós sérelmeiket, tisztelettel megkérem, hogy távozzanak a közéletből, és adják át a helyüket olyanoknak, akikben van még pozitív lendület.

Gubík László – a Via Nova ICs elnöke

1. Melyik pillanatot őrzi meg 2014-ből?

Többségében szép emlékeket őrizve és új tapasztalatokkal gazdagodva búcsúzhatom az óévtől. Közösségünk szemszögéből az „élni akarás” éveként jelölném meg 2014-et, és itt a választási sikerek felemlegetésétől elrugaszkodva három létfontosságú dolog megszületését említeném. Időrendi sorrendben a legközelebbitől a legtávolabbi felé haladva: a felvidéki magyarság önigazgatási koncepciójának megszületését, a Baross Gábor Terv megszületését és önálló köztársasági elnökjelölt indítását az államfőválasztáson. Ez a három dolog ugyanis túlmutat a pillanatnyi politikai érdekeken, és a rövid távú gondolkodás helyett közösségünk jövőjének és gyarapodásának tervszerű megalapozását jelenti, ami – valljuk be őszintén – nemcsak kijár, de létérdeke is a felvidéki magyarságnak. Örülök továbbá annak, hogy újraválasztottak a Via Nova élére, így folytathatjuk a csapattal a munkát. Jó volt látni a fiatalok aktivitását és a via novások igazi közszereplővé cseperedését. Ez az év csak megerősített a tudatban, hogy ha egyszer ifipolitikai nyugdíjba vonulok, lesznek, akik továbbvigyék a stafétát. A megőrzendő emlékek közül nem maradhat ki az a megtiszteltetés sem, hogy az EP-választások előtt rám esett a kormányzó pártok döntése az össznemzeti lista felvidéki jelöltjének kiválasztásakor. Ki tudja, lehet, egyszer még gyarapodhat a felvidéki képviselet Brüsszelben. Két dolog a végére: öröm volt nézni idén a DAC szárnyalását, ahogy jóleső érzés volt megtapasztalni azt az egységet is, ami a Malina Hedvig melletti kiállásban mutatkozott. Nem minden nap énekelheti az ember ezer honfitársával a magyar himnuszt a pozsonyi Hviezdoslav téren.

2. Mi az, amire emlékezni se szeretne?

Lényegesen szűkszavúbb leszek: a jövőben örömmel nélkülözném a martosi esőt, sürgetném néhány feleslegesen elcsúnyult magyar-magyar konfliktus orvoslását a helyhatósági választások után, valamint feledném, ha tudnám a kassai alkotmánybírósági döntést és a belügy elvakult arroganciáját állampolgársági kérdésben. Feladni soha nem fogjuk, de a dolgok jelen állása szerint jobb, ha szembe nézünk a keserű ténnyel, hogy ilyen kicsinyes állami hatalomgyakorlás mellett ma szinte lehetetlen az állampolgárság elvszerű visszaszerzése egy magyar ember számára Szlovákiában. Mi más utat nem ismerünk, így alighanem nagyon hosszú küzdelem lesz ez még…

3. Milyen feladatokat ad magának 2015-ben?

Folytatni kívánom a Via Nova építését. Meg kell őriznünk rendezvényeink gyakoriságát és minőségét, fejlődnünk kell szakmai téren, újjá kell építenünk struktúráinkat a nyugati tömbmagyar területeken, részt kell vállalnunk az önigazgatási koncepcióról szóló társadalmi viták megszervezésében, a tervezet megvédésében és népszerűsítésében, továbbá el kell érnünk, hogy minél több fiatal jusson befolyásos szerephez a párt működésében. Ezen felül egyelőre nem adnék magamnak feladatot. Azok úgy is megtalálnak maguktól. Inkább csak kitartó lelkesedést, a derűs hozzáállás megőrzését és türelmet kívánnék a célok eléréséhez.

4. Ön hogyan látja, milyen kihívások várnak az új évben közösségünkre?

Leegyszerűsítve a választ: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a közelgő parlamenti választásokat, legyenek azok bármikor, a lehető legfelkészültebb állapotban várja közösségünk. Ennél fontosabb célt most nem látok. Aligha bánnám, ha a következő megmérettetés úgy érne minket, hogy minden felvidéki magyar háztartásban, még fontosabb, minden felvidéki magyar fejben és szívben ott lenne „A szlovákiai magyar közösség megmaradásának és gyarapodásának, valamint Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatásának intézményi feltételei” című dokumentum üzenete. 

Korpás Éva – népdalénekes

1. Melyik pillanatot őrzi meg 2014-ből?

Úgy gondolom, hogy akit emberek vesznek körül, akinek szerettei vannak, szereti a szakmáját, vagyis akiben ott lakozik a szeretet akár csak egy piciny lángja is, nem csak egy pillanatot őriz meg egy-egy évből. A gyerekeimmel megélt minden pillanatot őrzök, legyen szó örömteliről vagy akár kicsit nehézséggel telibbről. De a legutóbbi, ami felejthetetlen, az a szenteste volt. Igazán meghitt a nagyobb családom körében. A szakmámmal kapcsolatban pedig a koncertjeim alkalmával megélt sikerek, a csillogó szempárok, a gyermeki őszinteséggel kimondott mondatok, ezt mind-mindet elraktározom. Ezekből merítek erőt a további koncertjeimhez.

2. Mi az, amire emlékezni se szeretne?

Sajnos, nem tudtam kikerülni ezeket sem. És van egy momentum, ami teljesen megváltoztatta az életemet és a gyermekeimét is... Nem az én döntésem volt... Ebből kell felállnunk, ez egy nehéz feladat a 2015-ös évre.

3. Milyen feladatokat ad magának 2015-ben?

Szerencsére mindig van valami cél előttem, megpróbálom ezeket véghez vinni. Anyaként ugye, gyermekeim nevelése, útjuk egyengetése, bármelyik évről is legyen szó, mindig elsőrendű az életemben. Ha az éneklésre gondolok, akkor alig várom, hogy elkészüljön májusra az új cédém, amin most dolgozunk, és amin a népdalok érzéki, nyugodt hangszereléssel fognak megszólalni. Most ez adja a hajtóerőt. De addig még vár rám februárban egy hosszú út egy csodálatos földrészen, Ausztráliában, ahol is nyolcadmagammal megpróbáljuk kultúránk egy kis szeletét bemutatni, vagyis koncertjeinkkel megörvendeztetjük az ott élőket. Ezen felül mi is lehetne egy énekes kívánsága az egész évben? Minél több helyen énekelhessek - felnőtteknek, gyerekeknek.

4. Ön hogyan látja, milyen kihívások várnak az új évben közösségünkre?

Az ember sokféle közösséghez tartozik. Kihívások mindegyikben vannak. Mindegyikben kell küzdeni a fejlődésért, megmaradásért: hol a közösség, hol önmagunk megmaradásáért. Ha a mi, magyar közösségünket veszem figyelembe, nekünk, művészeknek és közszereplőknek az a feladatunk továbbra is, hogy példamutatással egy irányt mutassunk, a különböző kihívásoknak eleget tegyünk, megbirkózzunk velük, és azt a lehető legpozitívabban a magunk és a körülöttünk lévők fejlődésére fordítsuk. De hogy konkrétan mik is lesznek ezek a kihívások a 2015-ös évben? Az még a jövő titka. :-)

1. Melyik pillanatot őrzi meg 2014-ből?

Azt a pillanatot az életben nem felejtem el, amikor Ágnes lányomat, aki a pozsonyi Színház és Filmművészeti Egyetem negyedéves hallgatója, először hallottam igazi színpadon magyarul játszani, valamint azt, amikor május 10-én Rimaszombatban az SZMPSZ-ben eltöltött egy évtizedes munkám után az SZMPSZ közgyűlés küldötteinek szavazása alapján országos elnökké választottak.

2. Mi az, amire emlékezni se szeretne?

Nem szívesen emlékezem az év során tapasztalt értelmetlen és felesleges emberi rosszindulatra, gáncsoskodásokra, személyeskedésekre, ami a közösséget csak rombolja, nem előremutató és építő szándékú. Szerencsére ebből kevés van. Ezeknek az árnyékában tanuljuk meg megbecsülni a jót, tisztelni az egyetemes értékeket és egymást. Én hiszem, hogy az emberekben él még az együttérzés és a szolidaritás nemessége.

3. Milyen feladatokat ad magának 2015-ben?

Számos feladat vár rám a munkámban és a magánéletben is. Az SZMPSZ közel 3 000 tagjával együtt egyre jelentősebb és elismertebb civil szervezet idehaza, az anyaországban és a Kárpát-medencében is. Kulcsfontosságúnak tartom intézményeink minőségi munkájának segítését, a pedagógusok szakmai továbbképzését, a diákjaink tehetséggondozást, az egyes régiók szakmai fejlesztését, a kisiskolák helyzetének kedvező megoldását...
Szülőként örömmel tölt el, hogy jövőre a lányom diplomázik, a fiam pedig megkezdi középiskolai tanulmányait, így apaként is van - lesz tennivalóm bőven.
A történelem arra tanított meg bennünket, hogy a fejlődés trendvonalát alapvetően a társadalomban felhalmozott tudás határozza meg. E nélkül nincs megmaradás, nincs haladás, és a szegénységből való kilábalás egyetlen eszköze is egyedül a tudás. 2014 egyik szlogenje: „Fektess be a jövőbe, támogasd a tanárokat!” Ehhez szeretnék a kollégáimmal és a szlovákiai magyar pedagógusokkal együtt minél többet hozzátenni, hogy minden tanulónak jól képzett, motivált és mind anyagilag, mind társadalmilag megbecsült tanítója legyen.

4. Ön hogyan látja, milyen kihívások várnak az új évben közösségünkre?

Meglehetősen jól ismerem a határon túli magyarok helyzetét, és sajnos egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a Kárpát-medencén belül a szlovákiai magyarság a leggyengébb láncszem. Úgy tűnik, mintha beletörődtünk volna a lassú asszimilálódásba, nem vagyunk eléggé elszántak, hogy szülőföldünkön maradva méltósággal, gyökereinkhez, anyanyelvünkhöz ragaszkodva továbbadjuk, amit őseinktől kaptunk. A legnagyobb kihívásnak azt tekintem, hogy újra lelkes, életképes, tenni akaró, a saját sorsát kezében tartó, felelősségteljes közösséggé váljon a szlovákiai magyarság.

Czibula Csaba – a Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetségének elnöke

1. Melyik pillanatot őrzi meg 2014-ből?

Közösségünk szempontjából kétségkívül a legjelentősebb esemény az volt, hogy az ország történelmében először indult magyar jelölt a köztársaságielnök-választáson. Annak ellenére, hogy ezzel kapcsolatban sok olyan vélemény is elhangzott, hogy ez felesleges volt, hiszen az alig 10%-nyi magyar úgysem képes biztosítani egy magyar jelölt számára a poszt megszerzéséhez szükséges szavazatot, úgy gondolom, ez mérföldkő volt a Szlovákiában élő magyar közösség szempontjából. Az biztos: messze van még az az idő, amikorra a szlovák társadalom érett lesz arra, hogy el tudjon fogadni egy magyar személyt köztársasági elnöknek, de ez nem egy teljesíthetetlen cél. Finnországban sem azonnal alakult ki, hogy a köztársasági elnök lehet finn vagy akár svéd is, aki az újévi jókívánságait mindkét nyelven elmondja. Ott már természetes, hogy az ország minden polgárát egyenrangúként kezelik és megtisztelik azzal, hogy az anyanyelvükön szólítják meg őket. Tehát ez az esemény ebbe az irányba terelheti a későbbiekben a szlovákiai társadalmat is.
A Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetségének elnökeként szakmai szempontból a legjelentősebb eseménynek azt tartom, hogy március 30-án hosszú évek munkájának az eredménye szökkent szárba, amikor elindult a Magyar Televízió csatornáján az első élő stúdióközvetítés innen a Felvidékről, a dunaszerdahelyi televízió stúdiójából. Azóta már több mint 20 alkalommal jelentkeztünk be élőben az egyes csatornán, s a Duna Televízió és a Duna World csatornáin. Ezzel a Felvidék megszűnt fehér szégyenfoltként világítani a magyarországi köztelevíziók Kárpát-medencei térképén. Emellett fontosnak tartom azt is, hogy a szövetségünk által működtetett hirek.sk portál az év elején új főszerkesztőt kapott Molnár Judit személyében, ami jelentős előrelépést jelentett, hiszen azóta egyre több saját tartalmunk jelenik meg, és a portál már a véleményformáló kategóriába lépett elő az addig inkább informáló jellegből. A portálon napi rendszerességgel jelentkező híradónk tartalma is egyre színesebb, köszönhető ez az MTVA és a szövetségünk egyre szorosabb együttműködésének, hiszen a magyar köztelevíziók számára mi működtetjük a felvidéki tudósítói hálózatot, aminek köszönhetően lényegesen több televíziós anyag került adásba a köztelevízió csatornáin a Felvidékről, mint az ezt megelőző esztendőkben.
Magánemberként a gyerekeim sikereire és eredményeire emlékezem szívesen, a közösen átélt pillanatokra, amire mindig igyekszem időt szánni annak ellenére, hogy az utóbbi években egyre több feladatot vállaltam magamra, így volt, hogy a családra időnként kevesebb idő jutott, mint szerettem volna.

2. Mi az, amire emlékezni se szeretne?

Amire emlékezni sem szeretnék a 2014-es esztendőből, az egy számomra nagyon közeli és szeretett családtag elvesztése, ami nagyon megviselt. Sajnos az éveink előrehaladtával ez elkerülhetetlen, mégis ezt tartom az elmúlt időszak legnagyobb megpróbáltatásának, mert ez az, amin több munkával vagy nagyobb átadott szeretettel sem tudok változtatni. Van, hogy egy ember élete egyszerűen elmúlik, azt talán könnyebb elfogadni, de amikor még azt korainak érezzük és mindent megteszünk azért, hogy a helyzeten változtassunk, aztán pedig elbukjuk a küzdelmet, akkor nehezebb elviselni a veszteséget.

3. Milyen feladatokat ad magának 2015-ben?

2015-ben egy tematikus, heti rendszerességgel jelentkező műsort tervezünk indítani a Duna Televízió csatornáján, amelyet lehetőleg nézhető idősávban sugározna a televízió. Erre azért van szükség, mert a Szlovák Televízióban háttérbe vannak szorítva a magyar nyelvű műsorok, még a meglévő műsorok is gyakran kimaradnak, ha fontosabb sportesemény van, nyáron pedig mindössze napi 5 percnyi hírműsor van hétfőtől péntekig, minden más műsor szünetel. A tervezett műsorban heti rendszerességgel összefoglalnánk mindazt, ami közösségünk életében fontos volt, valamint beszámolnánk a bennünket is érintő országos történésekről.
Szakmai szempontból, és mint az SZMTSZ elnöke - feladatként és nagy kihívásként - egy kizárólag magyar nyelven sugárzó televízió elindítását is meghatároznám a 2015-ös évre. Habár az ország jogszabályai még erre nem adnak teret, ennek ellenére mindenképpen törekszünk majd az adás elindítására, amennyiben jogilag sikerül eredményes megoldást találnunk. Fontosnak tartom, hogy ez az adás elérhető legyen a lehető legtöbb háztartásban, ahol magyar emberek élnek az országban. Ez nem lesz könnyű feladat, és az anyagi hátterét sem egyszerű biztosítani, de ha meglesz a jogi lehetőség, akkor mindent megteszünk azért, hogy meglegyenek a legszükségesebb pénzforrások is az adás üzemeltetéséhez.
Magánemberként a családon és a munkámon kívül mással az elmúlt 20 évben nem nagyon foglalkoztam, 2014-ben viszont újra elővettem a már-már elfeledett gitáromat, és újraindítottuk az egykori zenekarunkat, a Klinika együttest. A zenekarról a napokban elkészült filmet szeretném eljuttatni a lehető legtöbb televízióba. 2015-ben szeretnénk befejezni néhány, a mai korra áthangszerelt dalunk stúdiófelvételét, s reményeim szerint ezeket a rádióállomások is játszani fogják majd. Az év folyamán szeretnénk újabb koncerteket is szervezni, hogy az egykor népszerű dalokat megismertethessük a mai zenekedvelő közönséggel is.

4. Ön hogyan látja, milyen kihívások várnak az új évben közösségünkre?

A legnagyobb kihívásnak azt tekintem, hogy a nyelvhasználat és a közösségi jogok kiterjesztése terén milyen eredményeket tudunk majd elérni.
Az egyik ilyen terület, ahol folytatni kell a küzdelmet, a rendezetlen kettős állampolgárság kérdése. Itt elsősorban azokra gondolok, akiket beleegyezésük nélkül fosztottak meg szlovák állampolgárságuktól, de ennek a kérdésnek a rendezése azokon is segítene, akik a szlovák parlament által elfogadott „ellentörvény” rendelkezései miatt nem kérelmezhették annak az állampolgárságnak a visszaszerzését, amelytől elődeinket akaratuk ellenére fosztottak meg akár többször is. Ez egy megoldatlan közép-európai kérdés volt a közelmúltig, aminek végleges rendezését immár csak Szlovákia gátolja, hiszen 2014-től már Csehország is lehetővé tette a kettős állampolgárságot, és már Ukrajna sem támaszt nehézségeket. Tarthatatlan, hogy Szlovákia nemzetbiztonsági kockázatként tekint azokra a polgáraira, akik állampolgárságuk megtartása mellett tisztességes adófizetőkként szeretnék kifejezni kettős kötődésüket és rendezni szeretnék a felmenőiken elkövetett jogsértést.
A másik sarkalatos kérdés az önrendelkezés lehetőségének a megteremtése, ami 2015-ben szinte biztosan nem adatik meg a felvidéki magyarságnak, de az ehhez vezető lépések megtételét már el kell kezdenie közösségünknek. Már most is „késésben” vagyunk, hiszen több európai nemzeti közösség jóval előbbre tart e téren. A munkát akkor is el kell kezdenünk, ha akár csak gyerekeink vagy unokáink életében teljesedhetne ki az önrendelkezés széleskörű gyakorlata. A fülemben cseng a 2014-es Martosi Szabadegyetem egyik előadójának a mondata, hogy nekik 150 évig tartott, amíg elérték, hogy széleskörű önrendelkezésük legyen. Nekünk ez valószínűleg ettől gyorsabban megy majd, de ehhez el kell kezdeni a munkát, hiszen már rengeteg jól működő európai minta van, amiből kiindulhatunk.
Fontosnak tartom azt is, hogy a már elért jogbővítésekkel éljen közösségünk, hiszen olyan lehetőségeket, mint például a névmagyarosítás sokan halasztgatják, de a kétnyelvű születési bizonyítványokat, házasságleveleket és egyéb hivatalos dokumentumokat sem sokan igényelték ezidáig, annak ellenére, hogy ennek a lehetősége már két éve adott. Az egyén szintjén tehát a tudatos nyelvhasználatot és annak alkalmazását a mindennapi kommunikációban tartom a legfontosabbnak, amiben előrelépésre lesz szükség az elkövetkezendő időszakban.