Európa felkészületlenül zárja az évet: migrációs fordulópontok 2017-ben

Az Európai Unió még mindig nem tudta megvalósítani azt a három kulcsfontosságú programot, amit a bevándorlási hullám kezdete óta sürget: az első megakadályozná az Európába vándorlást, a második egyszerűsítené azoknak a besorolását a munkaerőpiacra, akik mégis Európába érkeztek, a harmadik pedig intenzív, hatékony integrációs programokkal érné el, hogy azok a migránsok, akik valóban új hazát keresnek, megismerjék azt az országot, ahol dolgozni és élni akarnak. Az unió mindhárom program terén kudarcot vallott, így az európai vezetők csak remélhetik, hogy a „kísérletezés időszaka” alatt nem robban ki egy új közel-keleti válság.

Megakadályozás helyett csak késleltetni lehet a bevándorlást?

Idén a német menekültügyi kérelmek száma 2014 óta nem tapasztalt szintre csökkent. Görögország és Olaszország megmenekült a migránsok befogadása miatti összeomlás széléről, és az év végére egy kicsit több mozgásteret kaptak. Ez részben azzal magyarázható, hogy a szíriai háború lecsillapodott, részben a menedékkérők többsége által használt migrációs útvonalak lezárása miatt.

A Törökországon átvezető szárazföldi út az Európai Unió és Ankara közötti megállapodásnak és a kelet-európai államok által felhúzott kerítéseknek köszönhetően szűnt meg. Az Olaszország által irányított uniós erőfeszítések köszönhetően a Földközi-tengeren át vezető halálos útvonal forgalmát is sikerült lecsökkenteni, ahol az embercsempészek gumicsónakokba zsúfolt, Líbiából elindított emberek elkeseredéséből gazdagodtak meg.

Még mindig a közép-mediterrán a legnépszerűbb útvonal

A bevándorlási útvonalak trendje megváltozott: a tavalyi adatokhoz képest a nyugat-mediterrán, azaz Líbiából az olasz partvidékre, főleg Szicíliába tartó  útvonalon majdnem megduplázódott a forgalom 2017-ben, a csempészek a Fekete-tenger kínálta lehetőségekre is felfigyeltek az elfogott bevándorlók száma alapján készített FRONTEX-jelentés alapján. Idén is a közép-mediterrán útvonal volt a legnépszerűbb útvonal: októberig hivatalosan több mint száztízezer ember használta. A Magyarországot is érintő nyugat-balkáni útvonalon viszont jelentősen csökkenést tapasztaltak az év végén: a tavalyi adatokhoz képest jelentősen lecsökkent a bevándorlók száma.

Kezelhetetlen lenne egy újabb tömeges bevándorlás

Az ENSZ adatai szerint  a menekülni vágyók 83 százaléka szeptemberben Szíriából, Irakból és Afganisztánból érkezett. Egy új háború kitörése azonban beláthatatlan következményekkel járna: a térség nem tudta mit kezdeni egy új menekülthullámmal, hiszen Libanon már így is tele van szíriai menekültekkel. A szaúdi–iráni konfliktus eszkalálódásával egy olyan migrációs hullám indulhat meg a Közel-Keletről, amit nehezen tudna Európa kerítésekkel megállítani.

Egy új menekültügyi patthelyzet egységes uniós front nélkül könnyedén felboríthatja azokat az akadályokat, amiket Európa felállított. Ráadásul az unió és Törökország közötti kapcsolat is egyre romlik, emellett Líbia sem tudna megállítani egy újabb, még nagyobb bevándorlás hullámot.

Európa nem áll készen erre az új migrációs válságra, hiszen az áttelepítési programok közül – melyeket 2015-ben terveztek a tömeges bevándorlás kezdeti fázisában – egyik sem működőképes és fenntartható. Két év alatt mindössze harminckétezer embert sikerült Görögországból és Olaszországból átköltöztetni, Leszbosz szigetén még mindig ötezer bevándorló él egy olyan szálláson, ahol csak ezernégyszáz embernek maradt férőhely. Az olasz–francai határon található Ventimiglia nevű városban hatszáz migráns betelepítése olyan patthelyzetet teremtett a közösségben, hogy a város polgármestere már uniós segítségért könyörög.

A decemberi EU-csúcson a tervezetet túlnyomó többségben megszavazta a két éve felvetett, a menekültek tagországonkénti elszállásolásáról szóló kötelező kvótarendszert. Csak 4 ország szavazott ellene: Magyarország, Szlovákia, Csehország és Románia. Ezeknek az országoknak a szuverenitását kívánja az unió felülbírálni, pedig Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke szerint sem megoldás a kvótarendszer a migrációs problémára.

A kvótarendszer azon felül, hogy nem oldja meg a bevándorlási válságot, rengeteg egyéb veszélyt is magával hordoz: az iszlamista terror európai elterjedése mellett a Soros-terv egyik fő eszközének tekintett multikulturalizmus létrehozását is elősegítheti. Magyarország és Szlovákia teljes mértékben elutasítja, hogy állampolgárai és kormánya akarata ellenére idegen kultúrájú, vallású és nemzetiségű személyek betelepítését. A kvóták ellen a magyar kormány minden jogi lehetőséget megragad, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerint ez egy borzasztó és felelőtlen politikai döntés, amit szakértők és jogászok bevonása nélkül hoztak. Ez a politika az európai értékek és törvények megbecstelenítése, és legitimmé teszi az unió hatalmát a tagállamai felett. Robert Fico szlovák miniszterelnök szerint álláspontjuk a szavazás után sem változott a kvótákkal kapcsolatban. A nemzeti és európai kultúravédelmi törekvéseket a lengyel kormány is támogatja.

Németország jelenleg saját krízisével van elfoglalva

Európa két részre szakadt a migrációs válság megoldásainak terén, de az „engedékenyebb” oldalt képviselő Angela Merkel jelenleg egy másik krízissel van elfoglalva. Németország nem ér rá foglalkozni a migrációs kérdéssel, hiszen saját belpolitikai káoszára próbál megoldást találni (melyet épp a kancellár bevándorláspolitikai döntései okoztak).

Angela Merkel a nyitott kapuk politikájával elveszítette konzervatív bázisának biztos magját, így a jövő évi kormányalakítás utáni bevándorláspárti politikai irányválasztás keményebb feladatnak tűnik, mint amennyi fáradságot a több százezer menekültkérelem feldolgozása jelentett az országnak. A szociáldemokraták koalíciós ultimátuma pedig akár meg is háromszorozhatja az országban élő bevándorlók számát (családegyesítés).

Eredmények helyett felmérések

A rasszizmus ellen harcoló európai civil szervezetek hálózata (ENAR) legfrissebb elemzésében Németország lakosságát emelte ki a bevándorlók európai integrációjának bemutatására. A jelentésből kiderült, hogy az újonnan érkezők életminőségükről nyilatkozva egy tízpontos skálán átlagosan ötpontos elégedettségi szintet értek el, a megkülönböztetési értékek viszont ennél magasabbak lettek.

A foglalkoztatottak — főként az arab bevándorlók – 55 százaléka úgy gondolja, hogy túlképzett ahhoz a munkához, amit végez. Európa-szerte 33,4 százalék, Németországban pedig 51 százalék mondta, hogy részt vesz integrációs programokban. Ám az integrációs ambíciók nem elegendők, ha egy bevándorló a saját szakmáját akarja űzni új, választott otthonában. A német munkaadók legnagyobb problémája ugyanis még mindig ugyanaz, mint amire két évvel ezelőtt is figyelmeztettek: ugyan rengeteg betöltetlen munkahely várna a bevándorlókra, a migránsok olyan képesítésekkel rendelkeznek, amiket szinte lehetetlen a besorolni a német rendszerbe.