Esterházy-megemlékezés Komáromban: a végső cél a mártír gróf rehabilitálása

Előbb Less Károly tanár, független városatya Jagos István Róbert Magyar könny című versével teremtette meg a megemlékezés sajátos hangulatát: „De a magyar akkor is magyar, Még ha ezer sebből vérzik is. Állát felszegi - Magasra tartsd! Pedig a mát is szenvedi...“. Majd Knirs Imre alpolgármester, az Egy Jobb Komáromért (EJK) polgári kezdeményezés elnöke köszöntötte a jelenlevőket. Visszaemlékezett az öt évvel ezelőtti szoboravatásra, s szólt arról is, hogy a Nagy János Esterházy-díjas szobrászművész alkotása a mártír gróf börtönbeli arcát ábrázolja, feltüntetve egykori rabszámát is. A szobor költségeit egyébként közadakozásból fedezték. Mint mondta, 2011-ben Esterházy János születésének 110. évfordulójáról emlékeztek meg Felvidék-szerte.

„Miközben az ország akkori első számú közjogi méltósága, többször is megismételve az ország hivatalos álláspontját, fasizmussal és hitlerizmussal vádolta őt, a felvidéki magyar civil szervezetek, baráti társaságok és intézmények tiszteletére egyik emléket állították a másik után. A búcsi, királyhelmeci és ipolynyéki emlékművekhez 2011-ben csatlakozott a kassai, a dunaszerdahelyi, a gútai, a losonci és polgári társulásunk jóvoltából a komáromi is. Nagy tisztelettel vállaltuk fel gróf Esterházy János szellemi örökségét“ – fogalmazott Knirs Imre.

Az EJK azóta minden év március 8-án mécsesgyújtással, koszorúzással, filmvetítésekkel, előadásokkal emlékezik meg Esterházy haláláról, november 17-én pedig az emlékmű felavatásáról. Az idén tavasszal, a gróf születésének 115. évfordulója alkalmából tartott összejövetel díszvendége dr. Molnár Imre történész, Esterházy-kutató volt, aki előadása során hangsúlyozta: „Komárom missziót teljesít Esterházy János szellemi hagyatékának ápolásával. Ezt bizonyítja ez a dombormű is. Esterházy gróf halálra ítélésével az egész felvidéki magyarság nyakára tették a bűnbakoknak járó kötelet, az 1957-ben börtönben bekövetkezett halála a felvidéki magyarság sorsát, meghurcolását és az ellenségei által számára kiszabott jövőt is jelképezi. Nem szabad megfeledkeznünk végső célunkról, ami továbbra is Esterházy rehabilitálása. Az a felvidéki magyarságnak elégtételt jelentene. Ezért is kellene minél több felvidéki településen emléktáblát és szobrot emelni mártír grófunk tiszteletére, illetve szót emelni ártatlansága mellett“.

Végül Knirs azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy bár a dombormű hajdani avatásán rossz egészségi állapota miatt nem lehetett jelen a politikus lánya, Malfati Esterházy Alice, ám levélben köszönte meg az Egy Jobb Komáromért munkáját. Nemrég pedig dr. Molnár Imrének elküldte apja utolsó ereklyéjét, a szemüvegét, amit családja a mírovi börtönben bekövetkező halála után kapott vissza. Mivel apjának saját bevallása szerint a felvidéki magyarság volt a családja, saját családja pedig csak azután következett, úgy gondolta, hogy ez az ereklye legméltóbb helyen a Felvidéken létesülő Esterházy-emlékkápolnában lesz. Hozzáfűzte: mivel Esterházy jele, vezérlő csillaga egész életében a kereszt, nem pedig a horogkereszt volt, „úgy nekünk, mai felvidéki magyaroknak maga Esterházy János lehet a jel, amelyet bízvást követhetünk. Tisztelet gróf Esterházy János emlékének!“.

Azután Duray Miklós szólt az egybegyűltekhez. "Érdekes egybeesése ez a dátumoknak (dombormű-avatásról és bársonyos forradalomról egyidőben történő megemlékezés), mert a XX. században, amely szülötte és mártírja volt Esterházy János, volt egy kommunista és egy másfajta diktatúra is, amely a versaillesi békerendszerrel kezdődött, s az abban kialakult helyzet érlelte őt politikussá, illetve olyan ellenzékivé, aki a fennálló igazságtalan és embertelen rendszer ellen lépett fel...“ – hangzott el. Kiemelte: fontos tudatosítani, hogy a válságos időszak logikusan vezetett a II. világháborúhoz és a kommunista diktatúrához, s bár a rendszer 1989. november 17-tel véget ért, de a szellemisége tovább élt.

„Esterházy ennek a szellemiségnek volt az ellenzéke, s az vetette őt börtönbe, vitte halálba. Õ nemcsak a felvidéki magyarok, hanem a tisztességes szlovákok, lengyelek, csehek, zsidók és minden magyar mártírja is“ – hangsúlyozta, hozzátéve: azok közül, akikért mártírhalált szenvedett, néhányan a hóhéraivá váltak. „Az ő leszármazottaik háborodnak fel akkor, amikor rá emlékezünk. Miért várjuk el a gyilkosaitól azt, hogy rehabilitálják? Az a szellemiség okozta a halálát, ami ma is itt leselkedik ránk, és bármikor élővé válhat“ – jegyezte meg. Úgy véli, hogy a gróf egyfajta rehabilitálását az jelenti, ha minél több helyen és formában emlékezünk rá. „Tartsunk ki az emléke mellett – ez az ő igazi megtisztelése, hogy az emlékét, életművét nem engedjük feledésbe merülni! Mindenkor szembe kell szállni a rosszal!“ – zárta Duray Miklós beszédét, azt tanácsolva, hogy jó lenne egy komáromi utcát is elnevezni róla. 

Aztkövetően Fehér Dalma az idén 40 éves Kormorán zenekar Jöjjön el a te országod című dalát énekelte el.

Csáky Pál ünnepi beszédében egyebeken kívül fontosnak tartotta kiemelni, hogy bár Esterházy János beleszületett a nemesi családba, és akár könnyebb, léhább életet is élhetett volna, ahelyett inkább a nehezebb, összetettebb utat vállalta. Aztán 1938 végén annak a kísértésnek is ellenállt, hogy a magyar belügyminisztertől az Országgyűlésbe kapott meghívást, de a magyarországi képviselői posztért sem hagyta cserben a felvidéki választóit, inkább idehaza maradt. A II. világháború vége felé pedig elbujdoshatott volna, de akkor is tisztességes úriemberként viselkedett, s vállalta helytállása következményeit. Végül Gustáv Husák köztársasági elnök letartóztatta őt. Az MKP EP-képviselője is azt gondolja, hogy a mindmáig meg nem valósuló rehabilitálása miatt akkor is Esterházy adósai vagyunk, ha Felvidék-szerte egyre több emlékművét avatják fel. "Olyan ember előtt hajtunk fejet büszkén és tisztelettel, aki a formális jog szerint a mai napig háborús bűnös és elítélt..." -- hívta fel a figyelmet.

Csáky Esterházy rehabilitásának tervével kapcsolatos személyes tapasztalatait is megosztotta a jelenlevőkkel. „Bár Mikuláš Dzurinda és František Mikloško nyilvánosan is felvállalta az Esterházy grófhoz való pozitív viszonyulását, de miután a Ján Èarnogurský vezette igazságügyi minisztérium jelentéséből kiderült, hogy a grófot is ugyanazon paragrafus alapján ítélték el, mint Jozef Tisót, Dzurinda kijelentette: rehabilitálásából semmi sem lehet. Ellenkező esetben ugyanis hasonló elégtételt követelnének Tiso mai tisztelői is...“ – mondta Csáky, aki szerint ugyan a mindenkori hatalom nem vesz tudomást Esterházyról, ő azonban továbbra is ott van a szívünkben és a tudatunkban, és a szégyenletes trianoni események 97. évfordulóján Esterházy-emlékkápolna nyílik a Felvidéken.

„Esterházy maradjon is ott a szívünkben és a tudatunkban, s legyen továbbra is a példaképünk! Esterházy-emlékkápolnát szenteltetünk majd fel 2017. június 4-én Alsóbodokon, amely újabb zarándokhellyé válhat“ – tudatta végül.

Knirs Imre zárszava előtt Cséplő Cintia Arany János Örökség című versét mondta el a  hallgatóságnak. „Most telik be, vagy soha, ez átok./ A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!/ Ha minket elfú az idők zivatarja: Nem lesz az istennek soha több magyarja“ – hangzottak az üzenetértékű sorok. Végül a résztvevők közösen elénekelték a Himnuszt, majd Komárom városvezetése, az Egy Jobb Komáromért, a Magyar Közösség Pártja, a dél-komáromi Endresz Csoport egyesület és a gimnáziumi öregdiákok képviselői, illetve magánszemélyek koszorúkat, virágokat és mécseseket helyeztek el a domborműnél.