Elhunyt Václav Havel
A volt államfőt álmában érte a halál, adta hírül titkárára hivatkozva a cseh sajtó. Havel évek óta betegeskedett, többször hosszan tartó kemoterápiás kezeléseknek vetették alá, tüdeje egy részét a légzőszervén kialakult rákos daganat áttételei miatt elveszítette. Látványosan lefogyott, legyengült és botra támaszkodva járt. Egyre ritkábban mutatkozott a nyilvánosság előtt, és csak alkalmanként nyilvánított véleményt az időszerű társadalmi-politikai kérdésekkel kapcsolatban. Nem vett részt a bársonyos forradalom központi évfordulós ünnepségein sem, holott az 1989 őszi csehszlovákiai események meghatározó személyisége volt. Legutóbb egy hete látták őt, amikor Prágában a dalai lámával találkozott.
Márciusban az exállamfő részt vett Prágában első filmje, a Távozás (Odcházení) hivatalos bemutatóján. A premierre a belvárosi Lucerna moziban került sor, amelyet Havel nagyapja építtetett még a 19. század első felében. Röviddel a bemutató előtt Havelt a prágai katonai kórházban kezelték, ahova súlyos légúti gyulladás miatt kellett beszállítani. Miután megtekintette a film egy részét, a közszolgálati Cseh Televízió esti híradójában élőben válaszolt a neki feltett kérdésekre. A nézők láthatták, a népszerű nyugdíjas politikus állapota nem kielégítő.
Vidéki gyógyközpontokban és fürdőhelyeken próbált erőre kapni, de orvosai elégedetlenek voltak az állapotával. A vírusos fertőzések nagy kockázatot jelentettek számára. Lábadozása alatt olvasgatott, barátai és volt kollégái gyakran meglátogatták őt. Ismételten szárnyra keltek a romló egészségi állapotáról szóló hírek, amikor nem tudott megjelenni a Karlove Vary-i filmfesztiválon.
A csehek nemzeti halottjuknak tekintik Václav Havelt. Tiszelői és barátai december 21-én róhatják le tiszteletüket a volt államfő koporsója előtt a prágai vár Vladislavská termében. Temetése két nappal később lesz, december 23-án.
Václav Havel jómódú polgárcsaládban született Prágában. Az egyetemre nem nyert felvételt „burzsoá” származása miatt. Ezért egy laboratóriumban dolgozott segédként, valamint taxisofőr is volt, közben a Prágai Műszaki Egyetem esti tagozatát látogatta, majd egy színházban dolgozott, 1963-ban mutatták be első darabját.
Először színházi díszletező, majd dramaturg lett. Levelező tagozaton elvégezte a Színművészeti Akadémiát és különböző irodalmi folyóiratokban, illetve színházelméleti lapokban publikált. „Kerti ünnepély” (Zahradní slavnost, 1963), majd „Leirat” (Vyrozumĕní) című abszurd drámái, melyekben a kommunista rendszer torzulásait, értelmetlen, dogmává merevedett szabályait figurázza ki, egy csapásra ismertté tették.
1968-ban ő is tiltakozott a katonai beavatkozás és a normalizációs törekvések leverése ellen, ezért a 70-es években nem publikálhatott. 1974-ben rövid ideig sörgyári segédmunkásként dolgozott, ott szerzett élményei inspirálták „Audiencia” (Audience, 1975) című drámáját. A Charta 77 egyik fő szervezője és szószólója volt. 1979-ben bebörtönözték, s csak 1983-ban engedték szabadon, betegségére való tekintettel.
A hatóságok ezután is folyamatosan zaklatták, művei csak szamizdatban és külföldön jelenhettek meg. 1989-ben a „bársonyos forradalom” idején a hatalommal való megegyezést kereső Polgári Fórum vezetője lett, 1990-ben pedig Csehszlovákia köztársasági elnökévé nevezték ki. 1993-ban Csehország elnökévé is megválasztották, s ezt a tisztet ismételten egészen 2003 februárjáig betöltötte.
Miután a rendszerváltást követően újra publikálhatott, megjelentek legfontosabb drámái, a „Largo desolato” (1990), a ”Kísértés” (Pokoušení, 1990) és a „Területrendezés” (Asanace, 1990), emellett több esszékötetet is kiadott.
frissítve 19:20
