Él a magyar – az ünnep előestéjén a márciusi ifjakra emlékeztek Komáromban
Az ünnepség elején Langschadl István elnök, a Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre nevében üdvözölte az évforduló előestéjén közösen emlékezni akaró komáromiakat és a járás más helységeiből érkezőket. Jelen voltak többek között Stubendek László, Komárom polgármestere, aki egyúttal a Csemadok Komáromi Városi Szervezetének elnöke is, Varga Anna, a vmk igazgatója, valamint az idei ünnepi műsorban közreműködő oktatási intézmények: a Selye János Egyetem, az Ipari Szakközépiskola és az Eötvös Utcai MTNY Alapiskola vezetői.
Langschadl István hangsúlyozta: a márciusi ifjak, a hajdani forradalmárok iránt érzett tiszteletet tovább kell adnunk a felnövekvő nemzedékeknek, s ennek méltó formája-példája lehet ez az ünnepi műsor is. Stubendek László, Komárom polgármestere ünnepi köszöntője elején tételesen is szólt a Komáromban évente hagyományosan megrendezendő, magyarságtudatot erősítő megemlékezésekről.
“Tulajdonképpen ezek a nemzetünkhöz, népünkhöz kapcsolódó, alkalmakként több száz embert megmozgató ünnepek képezik a szlovákiai, illetve a komáromi magyarság és emberségünk alapjait. Ezekből kerekedik egy jelképrendszer, amely Komáromot, mint a hazai magyarság fővárosát jelképezi. Minderre büszkék vagyunk! Ma elsősorban fiataljaink mutatják be műsorukat, és tisztelegnek március 15. emléke előtt. Szerdán délután fél öttől pedig előbb Jókai Mór, majd öt órától Klapka György tábornok szobránál helyezzük el az emlékezés virágait: Ma tehát legyünk büszkék fiataljainkra!“ – szólt a polgármesteri köszöntő.
Majd a Selye János Egyetem hallgatóinak zenés-lírai összeállítása következett. Egy diák Petőfi Sándor Nemzeti dalának átiratában egyebek mellett leszögezte: már elég a sötétségből, ideje a tettek mezejére lépnünk, hogy végre mindenki megláthassa a magyarságban rejlő értékeket, szépségeket, illetve anyanyelvünk és kultúránk szeretetére buzdított. Wass Albert Emlékezés egy régi márciusra című verséből pedig megtudtuk, hogy miközben a szabadságért vívott csatákban sokan életüket vesztették, mások számára mi is jelentette a szabadságot. Majd Váci Mihály Méltó hatalmat című versét Borsó Ákos tolmácsolta.
Aztkövetően az Ipari Szakközépiskola diákjainak műsora következett. Egyebek között vérpezsdítő mezőségi táncokat roptak a nagymegyeri Hajnal Gyermek Néptánccsoport közreműködésével, majd Petőfi Sándor Kemény szél fúj versének soraival tették fel a nagy kérdést: „A világot védtük hajdanában/ A tatár és a török világban;/ Vajon most, ha eljön a nagy munka, /Meg bírjuk-e védni mi magunkat?”. Ezenkívül gitároztak, hegedültek, Vörösmarty Mihály Szózatát és a gyorsan tovatűnő ifjúkort idézve Varró Dániel Elégia a kiránduló kedveshez című versét is elmondták.
Az Eötvös Utcai Alapiskola összeállítása elején helyet kapott Pósa Lajos Magyar vagyok című verse, majd több korabeli katonadal mellett Oláh Ibolya Magyarország című dala csendült fel.
Az „eötvösösök“ is bebizonyították, hogy nagyszerűen ropják a magyar néptáncot, Majer Jázmin csodálatos hangjával pedig szólóban is elvarázsolta a közönséget. Részletek csendültek fel A költő visszatér című Kormorán-rockoperából, s a Mert a haza nem eladó című Credo-dal üzenete is elhangzott.
A Himnusz közös eléneklése előtt Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas, érdemes művész Ábrányi Emil az ünnepi műsor címéül választott Él a magyar című versét mondta el, mintegy végszavazva: „És hogyha minden búra, bajra válik, Romok között is hirdetem halálig, Erős, nagy hittel, rendületlenűl: Legyen bár sorsunk még oly mostoha, Él a magyar s nem veszhet el soha!“.
