Egyre több a no-go zóna Európában

Szijjártó Péter magyar külügyminiszterrel az angol közszolgálati tévé, a BBC készített interjút a napokban. A műsorvezető egy olyan magyar szórólap miatt támadta a külügyért, amelyben az európai, és köztük a londoni no-go zónák szerepeltek.

Míg egyes magyar hírportálok – mondhatni – azon örvendeztek, hogy – szerintük legalábbis – a BBC műsorvezetője kioktatta a magyar külügyminisztert, addig maguk az érintettek, tehát például az angol kommentelők a BBC műsorvezetőjét támadták.

A pestisrácok.hu szemezgetett a hozzászólások közül. Volt, aki ostobának nevezte a tévést, más arról írt, hogy a műsorvezetőnek több időt kellene a szabad ég alatt lennie, és hogy a BBC újságíróinak meg kellene próbálniuk egy kis időt a forgatócsoport és rendőri védelem nélkül az utcán tölteniük.

Éppen a BBC-s interjúval egy időben jelent meg a Mandiner magyar hírportálon Roger Scruton angol sztárfilozófus interjúja. Arra a kérdésre, hogy vannak-e náluk no-go zónák, Scruton rávágta, hogy vannak.

Ez után elmondták Scrutonnak, Magyarországon vita van arról, hogy Európa, köztük Nagy-Britannia tele van-e olyan helyekkel, ahová fehér ember nem teheti be a lábát. Scruton úgy felelt: beteheti, csak nem túl biztonságos. Bradford városát hozta példának, ahol elmondása szerint muszlim bandák kizsákmányolnak, kihasználnak fiatal lányokat.

A csütörtök esti Híradóban az M1 is megkérdezte tudósítóit a témáról. Elmondták: az európai nagyvárosokban egyre több a no-go zóna.

Párizs, Marseille és több más nagyváros egyes peremkerületei hosszú évtizedek alatt gettósodtak el, ezekre a helyekre nem tanácsos, de - mivel a tömegközlekedési hálózat kikerüli ezeket - nem is igen lehet eljutni - hangzott el a hírműsorban.   

London számos részén is ritka vendég a turista, mondta el a helyi tudósító, hozzátéve, nagyon koncentrált a brit főváros idegenforgalma, a látogatók szinte kizárólag a metropolisz azon öt százalékát keresik fel, ahol a legfőbb látványosságok találhatóak.   

Európa több nagyvárosához hasonlóan Londonban is előfordult olyan eset, hogy magukat saríajárőröknek nevező szélsőségesek fenyegettek meg helybélieket. Nagy-Britanniában a fennálló jogrenddel párhuzamosan több tucat saríabíróság is működik, amely a muszlim igazságszolgáltatási rendszer szerves része.

Berlinben, ahol nem no-go zónákról, hanem problémás vagy kriminalitással terhelt helyekről, "félelemzónákról" beszélnek, tíz év alatt 18-ról 23-ra nőtt az ilyen övezetek száma, de a szintén sok bevándorló lakta Észak-Rajna-Vesztfáliában is vannak ilyen helyek, ahol naponta történnek atrocitások, és ahová a rendőrség csak nagy erőkkel vonul ki. A tudósító közlése szerint a probléma a múlt vasárnapi berlini választásokon is fontos téma volt.

Bernhard Witthaut, a Rendőr-szakszervezet (GdP) korábbi vezetője egy 2011-es lapinterjúban kijelentette: "minden rendőrfőnök tagadja, hogy lennének no-go zónák, de természetesen a rendőrök tudják, hogy melyik utcába lehet behajtani járőrautóval, és melyikbe csak csapatszállító járművel. Ennek az az oka, hogy ezeken a helyeken nem érzik magukat biztonságban, ha kettesével jelennek meg, félnek, hogy maguk válnak bűncselekmény áldozatává. Tudjuk, hogy ezek a területek léteznek. Az állam teljesen kiszorult ezekről a területekről" – mondta akkor a GdP vezetője.

A tudósító beszámolója szerint a skandináv fővárosok közül Helsinkiben annyit éreznek a helyiek, hogy a bevándorlók megjelentek a belvárosi aluljárókban, viszont a szomszédos Svédország rendőrsége térképet tett közzé a "no-go zónákról" honlapján. A tudósító elmondta: ezen 55 helyet jelöltek meg, közülük húsznál többet a fővárosban, Stockholmban. Ezek olyan városrészek, amelyeket nagy számban laknak saját szokásaik, törvényeik - jellemzően a saría - szerint élő betelepülők.

A helyi rendőrséget irányító Niclas Andersson azt mondta, a järvai rendőrséghez tartozik mintegy 87 000 lakossal Stockholm három leghírhedtebb, döntően bevándorlók lakta városrésze: Rinkeby, Tensta és Husby. Ez a hivatalos szám. A rendőrség véleménye szerint azonban ezekben a városrészekben sokkal többen laknak. Ezek a „különös prioritást élvező területek”, ami a bűnözés szempontjából különösen veszélyeztetett területnek felel meg. Ezeket kiemelt fejlesztési igényű/hátrányos helyzetű/URB-körzetként szokták emlegetni. A svéd sajtó viszont szintén no-go zónaként ír róluk.

Párizsban ZSP-nek nevezik

Franciaországban a prefektúra a biztonsági szempontból nehéz kerületeket ZSP-nek, azaz „zones de sécurité prioritaires” – vagyis kiemelt biztonsági fokozatú zónáknak hívja. Párizsban és a hozzátartozó agglomerációban 9 ilyen terület szerepel a nyilvántartásokban. De Marseille-ben is vannak ilyen területek.

Idén már 26 áldozata van a bandaháborúknak, míg 2015. január és szeptember között csak 13 áldozata volt. A calais-i menekülttábor és környéke szintén különösen veszélyes területté vált.

Időről időre megjelennek olyan vélemények is a sajtóban (pl. nyugalmazott, korábbi magas rangú tisztviselők részéről), amelyek szerint Franciaországban vannak „jogon kívüli területek”.

Patrick Kanner, a városokért felelős francia miniszter (Szocialista Párt) idén márciusban a brüsszeli terrortámadás után azt állította, hogy Franciaországban legalább 100 olyan városrész van, mint amilyen a belgáknál Molenbeek.

Belgiumban tabu erről beszélni

A belga politikai közéletben a novemberi és márciusi terrortámadások óta elfogadott fordulat, hogy Brüsszel északi városrészeiben jelentős, a többségi társadalomtól elzárkózó, radikalizálódásra hajlamos, bevándorló eredetű közösségek élnek. Ugyanakkor változatlanul nem elfogadott arra még utalni sem, hogy ezekben a városrészekben más kulturális normák érvényesülnek, vagy hogy az utcán járók nagyobb veszélynek lennének kitéve.

2015 novemberében Jan Jambon belga belügyminiszter elismerte, hogy elvesztették az irányítást Molenbeek negyed felett. Ezért a biztonságérzet javítására és a radikalizálódás visszaszorítására február 4-én bejelentette az úgynevezett „Csatorna-tervet”, amely nyolc városrészt ölel fel: Molenbeek, Anderlecht, Saint-Gilles, Laeken, Saint-Josse, Schaerbeek, Koekelberg kerületeket Brüsszelben, valamint Vilvoorde városát.

A csatorna északkelet-délnyugati irányban szeli át a fővárost; Brüsszel közelmúltban hírhedtté vált, többségében bevándorlók lakta negyedei e csatorna mentén, illetve főként attól nyugatra helyezkednek el.

A programban meghatározták, hogy a „Csatorna-zónákban” 485 új rendőr dolgozik majd. A bejelentés szerint ezekből 325 a rendőrség adminisztratív állományát erősíti majd. A tervre 38,9 millió eurót akarnak költeni. A rendőri erősítés pedig először Molenbeek kerületben, valamint Vilvoorde-ban lesz érezhető.

A rendőrök legfőbb feladata a radikalizmus gócpontjainak feltárása a helyi kerületekben. A terv szorosan illeszkedik a szövetségi szinten bejelentett állománybővítés koncepciójába, ugyanakkor rögtön megosztotta a városi önkormányzatok polgármestereit. Kritikaként hangzott el, hogy a flamand területek nem kapnak megfelelő erősítést, valamint hogy egy egységes, szövetségi szinten előkészített terv hatékonyabb lenne.

Február 27-én, összhangban a belügyminiszternek a városrész megtisztítására tett novemberi ígéretével, már 22 új rendőr teljesített szolgálatot Molenbeekben.