Egy hét múlva választ Olaszország
A választások előtti utolsó, február 16-án közölt felmérésekben a jobbközép, vagyis a Silvio Berlusconi vezette Hajrá Olaszország (FI), a Matteo Salvini vezette Északi Liga, a Giorgia Meloni irányította Olasz Testvérek (FdI) és más kisebb formációk szövetsége 38 százalék körül szerepelt. Ez elegendő lehet a választási győzelemhez, de 40 százalék alatti eredmény nem biztosít többséget sem a szenátusban, sem a képviselőházban.
Silvio Berlusconi kijelentései mégis arra utalnak, a jobbközép biztosra veszi, hogy támogatottságát a választásokig tovább tudja erősíteni. Az olasz sajtó szerint a jobbközép - az utóbbi 25 évben gyakran bevált "választóról választóra" módszerével - az utolsó pillanatig támogatottsága növelésén dolgozik majd szoros versenyben az Öt Csillag Mozgalommal (M5S).
Ami a miniszterelnök-jelöltet illeti, ezt Silvio Berlusconi a március 4-i választás előtti napokban készül bejelenteni. Sok függ azonban a jelenleg 15 százalék körüli Északi Liga eredményétől, hiszen ha meg tudja előzi a szintén hasonló támogatottságot mutató Hajrá Olaszországot, Matteo Salvini pályázhat a kormányfői székre.
Elemzők egyetértenek abban, hogy az igazi politikai játszma a választások utáni napon kezdődik a megszerzett szavazatok függvényében. Nem zárják ki, hogy minden cáfolat ellenére a szembenálló pártok mégiscsak koalíciót kötnek a kormányzás érdekében. Massimo Cacciari baloldali olasz filozófus szerint minden készen áll a Silvio Berlusconi fémjelezte Hajrá Olaszország és a Matteo Renzi vezette balközép Demokrata Párt (PD) közötti nagykoalícióra - hiszen Berlusconi és Renzi már 2014 februárjában is paktumot kötött, ami utóbbi kormányzását tette lehetővé. Más feltételezések szerint nagykoalíció az M5S és az Északi Liga között születhet: a két szembenálló párt számtalan politikai kérdésben ugyanazt az irányt képviseli.
Matteo Renzi képlékenynek nevezte a választásokat megelőző hetet, hangsúlyozva, hogy a legnagyobb párt címéért a PD az M5S-szel versenyez. Valójában a Demokrata Pártot 25 százalék alá helyezik, miközben az M5S akár a 30 százalékot is elérheti. Az M5S miniszterelnök-jelöltje Luigi Di Maio szavai szerint a kormányalakítás a mozgalomra vár, az M5S kormányzásához pedig a PD támogatására számítanak.
A sok kormányfő-jelölt közül az egyedüli, akiből valóban miniszterelnök lehet, az Paolo Gentiloni jelenlegi ügyvivő kormányfő. Választási patthelyzet esetén ugyanis az államfő őt kérheti fel a folytatásra egy esetleges szakértői kormánnyal.
Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke aggodalmát fejezte ki, hogy a választások kormányozhatatlanságot teremtenek Olaszországban. Sajtóelemzések szerint a piacokat egyedül az Északi Liga vagy az M5S esetleges kormányzása aggasztja. Bizonytalanság uralja az olasz választókat is, akiknek 37 százaléka a választások előtt két héttel még nem tudta, kire fog szavazni.
Az olasz választási kampány feszültségét növelik a mindennapossá vált utcai demonstrációk és erőszakos összecsapások a szélsőséges baloldali és jobboldali csoportok között. A hetvenes éveket idézik a Mussolinit éltető és az ezzel szemben antifasiszta, egykori partizán-jelszavakat skandáló menetek.
Március 4-én az urnák este 11-ig tartanak nyitva. Végleges eredmény hétfőn várható, de a győztes párt és koalíció már éjszaka ünnepelhet. Március utolsó hetében alakul meg az új római parlament, amely elsőként a szenátus és a képviselőház elnökét választja meg. Ezután Paolo Gentiloni benyújtja lemondását és az államfő a pártokkal való egyeztetést követően megnevezi a kormányfő-jelöltet, akit a parlamentnek is meg kell szavaznia. A tervek szerint a 65. római kormánynak április 10-ig kell felállnia.
