Ciános viszonyok a magyarok között
Nem lesz könnyű dolog a romániai magyar politikai szervezetek közötti összefogás megvalósítása – ez a következtetés vonható le azon reakciókból, amelyek a hétvégén az RMDSZ vezető politikusainak részéről hangzottak el az EMNP bejegyzése kapcsán.
Persze azt senki sem várta, hogy ovációval fogadják az új riválist, azonban egy kicsivel több visszafogottság és elegancia az RMDSZ általános megítélésének sem ártana, és a politikai párbeszédet is megkönnyítené. A hatalmon levő, de pozícióit érthető módon féltő RMDSZ most „kóstolgatja” ellenfelét, így próbálva erőt és határozottságot sugallni – a durva beszólások és az arrogancia azonban akár kontraproduktívak is lehetnek. Az első, a hétvégén lezajlott hárompárti televíziós vita például – amellett, hogy igazából egyik résztvevő sem szerepelt túl jól – nem volt a legsikeresebb az RMDSZ szempontjából.
Az ellenfelek lekezeléseként értékelhető ugyanis, hogy míg az EMNP-t és az MPP-t is az elnök képviselte, a szövetség csupán főtitkári szinten képviseltette magát. (Igaz, ennek talán az is a magyarázata lehet, hogy védeni akarják az amúgy nem a briliáns debattőri képességeiről ismert Kelemen Hunort a „kopástól”.) Szintén nem volt szerencsés Markó Béla volt RMDSZ-elnök megnyilatkozása, amelyben az EMNP-t Magyarországról érkező politikai ciánszennyezésnek nevezte. Markó az ilyen nívójú megszólalásokkal tovább rombolja azt a róla kialakult képet, miszerint mindig higgadt és józan mérlegelésre képes politikus. Nem biztos ugyanis, hogy azon az SZKT-ülésen a leghelyénvalóbb retorikai fogás „ciánozni” az ellenfelet, amelyen az RMDSZ elvetette, hogy állást foglaljon a ciántechnológiás bányászat kapcsán.
Persze nem vagyunk naivak, és nem várjuk azt, hogy ne legyenek viták, hiszen azok a plurális társadalom alapvető jellemzői. A hatékony érdek-képviseleti eszközök kapcsán kialakult nézetkülönbség, valamint a hatalom és a forrásokhoz való hozzáférés megőrzésére, illetve megszerzésére irányuló szándék ütközése néha parázs összecsapásokat hoz. Az egészséges versengésen túl azonban a magyar alakulatok a parlamenti részvétel érdekében együttműködésre vannak ítélve. E helyzetben pedig a gőg, illetve az ellenfél eltiprására vagy kiiktatására irányuló igyekezet – érkezzék bármely oldalról is – jóval károsabb lehet a romániai magyar közösség számára, mint egy ciánkatasztrófa.
Az ellenfelek lekezeléseként értékelhető ugyanis, hogy míg az EMNP-t és az MPP-t is az elnök képviselte, a szövetség csupán főtitkári szinten képviseltette magát. (Igaz, ennek talán az is a magyarázata lehet, hogy védeni akarják az amúgy nem a briliáns debattőri képességeiről ismert Kelemen Hunort a „kopástól”.) Szintén nem volt szerencsés Markó Béla volt RMDSZ-elnök megnyilatkozása, amelyben az EMNP-t Magyarországról érkező politikai ciánszennyezésnek nevezte. Markó az ilyen nívójú megszólalásokkal tovább rombolja azt a róla kialakult képet, miszerint mindig higgadt és józan mérlegelésre képes politikus. Nem biztos ugyanis, hogy azon az SZKT-ülésen a leghelyénvalóbb retorikai fogás „ciánozni” az ellenfelet, amelyen az RMDSZ elvetette, hogy állást foglaljon a ciántechnológiás bányászat kapcsán.
Persze nem vagyunk naivak, és nem várjuk azt, hogy ne legyenek viták, hiszen azok a plurális társadalom alapvető jellemzői. A hatékony érdek-képviseleti eszközök kapcsán kialakult nézetkülönbség, valamint a hatalom és a forrásokhoz való hozzáférés megőrzésére, illetve megszerzésére irányuló szándék ütközése néha parázs összecsapásokat hoz. Az egészséges versengésen túl azonban a magyar alakulatok a parlamenti részvétel érdekében együttműködésre vannak ítélve. E helyzetben pedig a gőg, illetve az ellenfél eltiprására vagy kiiktatására irányuló igyekezet – érkezzék bármely oldalról is – jóval károsabb lehet a romániai magyar közösség számára, mint egy ciánkatasztrófa.
Forrás
kronika.ro
