Brüsszel és Washington is megérezte a török puccskísérlet utórengéseit
A puccskísérletből megerősödve kikerült Recep Tayyip Erdogan török elnök retorikája erőteljes átalakuláson ment át a történtek után, és Washingtonra, illetve Brüsszelre az Ankarából érkező bírálatok össztüze zúdult, amelynek központi témája a szolidaritás hiánya volt.
Elemzők ennek ellenére úgy vélik, nem valószínű, hogy az 1952 óta NATO-tag és 1999 óta uniós tagjelölt Törökország hátat fordít a Nyugatnak, vagy felmelegíti kapcsolatát a hagyományos vetélytársnak számító Oroszországgal.
Erdogan retorikájának heve azonban nem csitul: az elnök kedden a puccsisták támogatásával vádolta meg Törökország nyugati szövetségeseit, és sértettségének adott hangot azután, hogy a német alkotmánybíróság nem adott engedélyt neki arra, hogy egy kölni tüntetés résztvevőihez szóljon videóhívás keretében. Erdogan Washingtont sem kímélte, és figyelmeztetett: az amerikai-török barátságot teszik kockára azzal, hogy vonakodnak kiadni az Ankara által a puccs megszervezésével vádolt Fethullah Gülen muszlim hitszónokot. A pennsylvaniai Saylorsburgben élő Gülen tagadja, hogy ő állna az államcsíny mögött. Erdogan dühét fokozza, hogy Washington eddig egyáltalán nem mutatta jelét annak, hogy bizonyíték hiányában is átadná a hitszónokot Ankarának.
A válság pedig a legrosszabbkor jött, hiszen az amerikai-török kapcsolatok fontosabbak, mint valaha az Iszlám Állam (IÁ) dzsihadista szervezet elleni harcban. Az amerikai vadászrepülők a Törökország déli részén található incirliki támaszpontot használják az IÁ szíriai hadállásai elleni légicsapásokhoz. Incirlik a puccskísérlet egyik kiindulópontja volt: a támaszpont török parancsnokát le is tartóztatták, sőt, egy időre az áramot is lekapcsolták a területen. Még aggasztóbb ez annak fényében, hogy a támaszpont több tucat amerikai stratégiai nukleáris fegyvernek ad helyet.
Az amerikai hadsereget az is nyugtalanítja, hogy számtalan olyan tábornokot vettek őrizetbe a sikertelen államcsínyt követő tisztogatások során, akik szorosan együttműködtek az amerikai erőkkel az incirliki támaszponton.
Jean Marcou, a grenoble-i Sciences Po Politikatudományi Intézet Törökoszág-szakértője szerint közel-keleti kérdésekben Ankara mindezek ellenére nélkülözhetetlen partner marad Washington számára, és az Egyesült Államok mindent meg fog tenni, hogy eleget tegyen a török követeléseknek, még ha nem is adja ki Gülent.
Az Egyesült Államoknak nagy tapasztalata van a kényes helyzetek kezelésében - jelezte Marcou. A török-amerikai kapcsolatok eddig sem voltak zökkenőmentesek, "lehetnek gondok, de ezek nem fogják szétrombolni szövetségüket és a stratégiai egyensúlyt" - vélte.
A török média szerint John Kerry amerikai külügyminiszter még augusztusban felkeresi ázsiai szövetségesét, míg Joseph Dunford amerikai vezérkari főnök a héten tett jelképes látogatást az országban.
"Dunford útja is azt mutatja, hogy az Egyesült Államok és Törökország érdekei elválaszthatatlanul összefonódnak a stratégiai szövetségben" - hangsúlyozta Ünal Ceviköz, Törökország egykori londoni nagykövete.
Az uniós-török kapcsolatok is megszenvedhetik a brüsszeli tisztségviselők heves bírálatait, amelyekkel a tisztogatások mértéke miatt illették Ankarát. Törökországnak amúgy sem kell sok, hogy Brüsszel ellen forduljon, hiszen eddig még nem kapta meg a menekültválság kezelésére létrejött egyezményben ígért ellenszolgáltatásokat. Ankara jelenlegi állapotában akár arra is hajlandó lehet, hogy sutba dobja az uniós tagságot, és az európai vezetők figyelmeztetése ellenére visszaállítsa a halálbüntetést a puccsistákkal szemben.
Nem ösztönzi a békülést Christian Kern osztrák kancellár szerdai megjegyzése, amely "minden valóságalapot nélkülözőnek" nevezte Törökország csatlakozását az Európai Unióhoz, miközben Ankara hivatalosan egyelőre ragaszkodik ahhoz.
Törökország ezek tükrében Moszkva karjaiban kereshet vigaszt. A két ősi vetélytárs közeledését jelezheti, hogy Erdogan nemrég bocsánatot kért egy orosz vadászrepülő novemberi lelövéséért a török-szír határon.
Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter példaként állította a Nyugat elé azt a "feltétlen támogatást", amelyet ország Moszkvától kapott a sikertelen puccskísérletet követően. Ezt megpecsételendő Erdogan az orosz-török kapcsolatok elmérgesedése óta először hamarosan Oroszországba látogat.
Ennek ellenére Szíriától és Ukrajnától kezdve problémák hada marad fenn a két rivális között, amelyekre valószínűleg nem is találnak megoldást a közeljövőben. A török-orosz vetélkedés az Oszmán Birodalom és az Orosz Birodalom idejére nyúlik vissza.
"Nincs egy olyan nemzetközi válság, ahol a törökök és az oroszok ugyanazon az oldalon állnának, egy sem" - erősködött egy neve elhallgatását kérő török szakértő.
A török retorika változása ellenére "a nyugati szövetség marad a tengely, amely körül a török külpolitika forog" - állította Marcou.
