Bárdos Gyula: emlékezni kell a Gulág-táborokba hurcolt magyarokra

A Veritas Történetkutató Intézet kiállítása a második világháború után szovjet táborokba hurcolt magyarok történetét mutatja be a Gulág Emlékév keretében.

A korabeli fényképek és dokumentumok felhasználásával készült tárlat magyar nyelvű változatát eddig már csaknem kéttucat helyszínen mutatták be a Felvidéken. A most megnyitott - 13 roll up tablóból álló - kiállítás ennek az anyagnak a szlovák nyelvű változata, s Magyarország pozsonyi nagykövetségének és a Pozsonyi Magyar Intézetnek a kezdeményezésére jutott el a Csemadok pozsonyi központjába, ahol március 21-ig lesz megtekinthető.

A kiállítást Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja, a tárlat egyik összeállítója mutatta be. "Amiről nem beszélünk, az nincs" - mondta, rámutatva: a Gulág táboraiba hurcoltakról évtizedekig hallgatni kellett, most azonban lehetőség nyílt arra, hogy ezt a korszakot a széles közönségnek is bemutassák, ami segíthet abban, hogy a történtekre "egészségesebben" lehessen visszatekinteni.

A Gulág-táborokba többségében magyarokat, németeket és ruszinokat vittek el, de nagyon fontos, hogy a felvidéki magyarokon kívül a szlovákok is megismerjék a történelemnek ezt a szakaszát - mondta Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország pozsonyi nagykövete a kiállítás céljairól. "Az igazság ismerete, a történelem ismerete nagyon-nagyon fontos nekik is" - szögezte le a nagykövet.

A kiállítás ünnepélyes megnyitója után a Csemadok pozsonyi székházának falán emléktáblát lepleztek le a Pozsonyból 1945. június 29-én Moszkvába deportált magyarok - köztük a mártír gróf, Esterházy János - emlékére.

„Azokról emlékezünk meg ma, akikről soha senki nem emlékezett meg“ – mondta az avatási ünnepségen Molnár Imre történész.

„Ártatlanok vagyunk, sosem voltunk fasiszták“ – olvasható az emléktáblán. Ezt írta egy cédulára Esterházy János és tíz társa, a régi Csehszlovák Magyar Párt tagjai, akiket a háború után a Szovjetunióban tíz-, nyolc- és ötéves javítómunkatáborra ítéltek.

A szovjet csapatok által megszállt területeken civilek ezreire várt hasonló sors – gyakran bármiféle ítélet nélkül vitték az embereket a gulágra, a GUPVI táborokba, malenykij robotra. Évekig sínylődtek távol az otthonuktól, és azokat a szerencséseket, akik hazajutottak, szigorú titoktartásra kötelezték.

Az elhurcoltak neveit tartalmazó emléktábla leleplezésén Bárdos Gyula azt mondta: megtiszteltetés a Csemadoknak, hogy helyet adhat az emléktáblának, amely az első Pozsonyban, és remélhetőleg a kiállítással egyetemben hozzájárul majd ahhoz, hogy azok is "tisztán lássanak" akik eddig nem akartak.

Nemzetközi Gulág történészkonferencia

A tárlat megnyitója után, az MTA BTK Történettudományi Intézetének, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának, a Pozsonyi Magyar Intézetnek, illetve a Gulág Emlékbizottságnak és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőnek a szervezésében nemzetközi emlékkonferencia kezdődött a magyar intézetben. A közép-európai országok Gulág-kutatásainak eredményei című konferencia neves magyar, szlovák, cseh és lengyel előadók részvételével zajlott.

Szarka László történész a kollektív bűnösség elvét elemezte az Esterházy ellen hozott ítéletekben. "Miközben minisztériumok, politikusok állásfoglalásában nem létezik a kollektív bűn Szlovákiában, az ember látja, hogy a gyakorlat mind a németekkel, mind a magyarokkal szemben ez volt. Még maga Esterházy kihallgatása itt, Pozsonyban ´45 áprilisában is tulajdonképpen akörül forgott, hogy mennyiben azonosítja ő önmagát az egész szlovákiai magyarsággal" - fogalmazott a történész.

Esterházy lánya, a felvidéki magyarság és a magyar kormány közel három évtizede igyekszik elérni, hogy a mártír grófot rehabilitálják. Az orosz legfelsőbb bíróság 1993-ban Esterházy ítéletét semmisnek mondta ki, és rehabilitálta őt. Csehországban és Szlovákiában ez a mai napig nem történt meg.

"Attól tartok, annak ellenére, hogy Esterházy Jánosról már sokkal objektívebb fényben beszélünk, politikai szempontból bármilyen hivatalos rehabilitáció – véleményem szerint – nem jöhet számításba"  – mondja a cseh szakember, Eva Irmanová.

A háború utáni Csehszlovákiában rendkívüli, ún. megtorló bíróságok ítélték halálra háborús bűnösökként Esterházyt, Tisót, Franz Karmasint. Robert Letz szlovák történész szerint ezért nem lehet megsemmisíteni az Esterházy ellen hozott ítéletet. "Ezek politikai, függetlennek nem mondható bíróságok voltak, és hibázhattak, sőt hibáztak is. Egy eset megnyitásával azonban az egész megtorló bíráskodás kérdése nyílna meg. Ez pedig Pandora szelencéje, és aztán nagyon nehéz lenne rendbe rakni ezeket a dolgokat. Ezt talán az egyik oka annak, hogy Esterházy János személye bizonyos értelemben blokkolva van" – véli a szlovák történész.

Az elhurcoltak pontos számát talán sohasem tudjuk meg – a szakemberek 600 és 900 ezer közötti lélekszámról beszélnek. A mai Szlovákia területéről a II. világháború után több mint tízezer civil lakost deportáltak a Szovjetunióba, zömében magyarokat és németeket az ország déli és keleti részéről; azokról a területekről, amelyeket az I. bécsi döntés alapján 1938-ban visszacsatoltak Magyarországhoz.