Az uniós államok nemzeti jellegének aláásása lehet a migráció célja

Sutherland arról beszélt, hogy a migráció „a gazdasági növekedés dinamikájának meghatározó tényezője” egyes uniós tagországokban, de „ezt nehéz lehet megmagyarázni ezen államok polgárainak”. Az elöregedő vagy kihaló őshonos lakosság – például Németországban vagy a dél-európai országokban – „kulcsfontosságú érvet jelent a multikulturális államok fejlődése szempontjából” – tette hozzá. „Az államoknak több nyitottságot kell mutatniuk, ha az emberekről van szó. Ugyanúgy, ahogy az Egyesült Királyság is tette” – idézte fel szavait az angol BBC portálon megjelent cikk.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) migrációs ügyi különmegbízottjának azt a kérést is feltették, hogy az EU-nak mit kellene kezdenie a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettől (OECD) származó adatokkal, miszerint a bevándorlók körében a foglalkoztatottság mértéke az Egyesült Államokban és Ausztráliában nagyobb, mint azt uniós tagországokban.

„Az Egyesült Államok vagy Ausztrália és Új-Zéland bevándorlók társadalmából tevődik össze, ezért könnyebben alkalmazkodik, mint mi, akik még mindig nagyon ragaszkodunk a homogenitásunkhoz és a másoktól való különbözőségünkhöz. Pontosan ez az, amit véleményem szerint az Európai Uniónak minden erejéből igyekeznie kellene aláásni” – fogalmazott Sutherland. 

A különmegbízott nemrég a London School of Economics-on tartott előadásában azzal érvelt, hogy „váltásra került sor, a migránsokat kiválogató államok helyét a bevándorlók által kiválasztott országok vették át”, s megváltozott az EU globális versenyképessége. 

Sutherland az uniós tagországokat arra kérte, hogy szorosabban működjenek együtt a bevándorlási politika terén, és védelmébe vettáe a problémához való globális hozzáállást, amely bírálta a brit kormány arra irányuló kísérletét, hogy vízumkötelezettség bevezetésével évente több tízezer fővel csökkentse a migránsok beáramlását a szigetországba. 

A brit egyetemek képviselői azt javasolták, a bevándorlási statisztikákban ne szerepeljenek az EU-n kívüli államokból érkező külföldi hallgatók. Damian Green akkori brit bevándorlási miniszter azonban azzal védekezett, hogy a külföldi diákok kihagyása a statisztikákból egyenlő lenne a bevándorlók összlétszámának manipulációjával, mivel a számlálás módszerét az ENSZ hagyta jóvá. Sutherland az egyetemek javaslata mellé állt, mint fogalmazott, az ellenkező irányú politika kockáztatná a brit társadalom hagyományosan „toleráns és nyitott“ státuszát, illetve „masszívan ártalmas” lenne a felsőfokú oktatás területén úgy anyagilag, mint intellektuális szempontból.

„Nagyon fontos, hogy ne küldjünk olyan jelzést a legtehetségesebb potenciális diákok és akadémiai dolgozók felé, miszerint elvárjuk tőlük, hogy számukra olyan nem szimpatikus közegben orientálódjanak, amelyben a vízum vagy más jogosultság megszerzéséhez hatalmas bürokrácián kell átesniük” – fogalmazott.

Peter Sutherland az uniós tagországokat arra szólította fel: hagyják abba a „magasan kvalifikált“ migránsokra történő összpontosítást. Azzal érvelt, hogy „az egyéneknek a legalapvetőbb szinten rendelkezniük kell a választás szabadságával” annak kapcsán, hogy tanulni vagy dolgozni akarnak az adott országban.

Bizonyos idő elteltével, három év után azt mondhatjuk, hogy Sutherland úr tervei a gyakorlatban is megvalósulni látszanak. Németországot és egész Európát migránsok áradata özönli el, nemcsak az olyan háborús övezetekből, mint például Szíria, hanem nagy számban jönnek az ún. gazdasági bevándorlók is, akik a jobb élet reményében érkeznek az öreg kontinensre – írja honlapján a BBC.