"Az orosz és az ukrán fél is pofátlanul hazudik"
Az amerikaik és az oroszok finn közvetítéssel pár napja minden stratégiai kérdésben megállapodtak, majd Minszkben személyesen találkozott az orosz és az ukrán államfő. Ezek után bejelentette Donyeck úgynevezett "miniszterelnöke", hogy a felkelők között háromezer orosz katona harcol. Robbant a bomba. Ilyet nem lehet mondani, vagy provokátor, vagy őrült az illető. Erre reagálva Porosenko bejelenti, hogy háború van. Az ukrán titkosszolgálat főnökének kellett helyretenni, cáfolni őt. A NATO közlése szerint ezer orosz katona harcol Ukrajnában. Ha egy ezres kontingenst átdobnak az oroszok, és ezt Ukrajna nem tudja órák alatt megsemmisíteni, akkor nincs ukrán hadsereg – jelentette ki Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő a Kossuth Rádió Világóra című műsorában.
Itt kezdődik a hisztéria, és ennek állomásai vannak. Porosenko azt kérte Angela Merkel kancellártól, hogy Németország szállítson fegyvert. Merkel közölte: gazdasági segítség igen, katonai nem. 500 millió eurót kilátásba helyeztek, de egyértelművé tették, hogy Németország nem szállít fegyvert válságövezetbe. Erre Ukrajna következő kérése az volt, hogy azonnal be akar lépni a NATO-ba, ez azonban lehetetlen, hiszen egyrészt a belépés évekig tartó folyamat, másrészt a belépést több NATO-állam megvétózná, harmadrészt háborúban álló állam nem léphet be a katonai szövetségbe. Porosenko következő ötlete az volt, hogy kétoldalú védelmi szerződést köt az USA-val. Olyat, mint amilyet Izrael, Japán, Dél-Korea, Ausztrália kötött. Ez azonnal világháborút jelentette volna, senki nem megy ilyenbe bele. A következő dobás pedig az ukrán részről az volt, hogy bejelentették Oroszország atomfegyverrel akar támadni. Miután azonban maga Putyin mondta, hogy ha akarja, két hét alatt szőröstől-bőröstől elfoglalja Ukrajnát, miért kellene neki a közvetlen szomszédságában atomfegyvert bevetni – tette fel a kérdést a szakember.
Folyik egy PR-háború, mindkét fél pofátlanul hazudik, és az ukránok vannak lépéskényszerben – fogalmazott Nógrádi György, aki felhívta a figyelmet arra: a szeparatisták immár azt, mondják, nem akarnak kiválni, nem akarnak önállóságot, de egy sokkal nagyobb belső autonómiát igen. Az alapprobléma azonban az: Porosenkót annyira nyomják a nacionalista szavazói, hogy valószínűleg ezt sem fogadhatja el, és ezzel a válság tovább mélyül. Nincs világháború, de szó van egy rendkívül mély válságról – szögezte le.
Ez a helyettesek háborúja, melyet az ukránok és a szeparatisták vívnak egymással azon a sakktáblán, amelyen a tisztek nem ők, hanem az oroszok és az amerikaiak. És ebben a játszmában a vesztes Európa – hangoztatta Nógrádi György.
Pár hónapja volt egy esély, hogy Európa egységesüljön, és ne szálljon szembe az Egyesült Államokkal, csak nagyobb mozgástere legyen. Európa még ezt sem tudta elérni, miközben az Egyesült Államok most akarja ránk erőltetni a szankciók következő csomagját, ami rendkívül nehéz helyzetbe hozza mind Oroszországot, mind Európát, és tovább növeli az Egyesült Államok előnyét Európával szemben. Ha ezt nézzük, akkor azt kell mondani, hogy az Európai Unió továbbra is 28 nemzetállam szövetsége, nincs európai egységes hang, és Henry Kissinger szállóigévé lett mondása, miszerint kit kell felhívnom, ha Európával akarok tárgyalni, ma sajnos jobban igaz, mint akkor volt – magyarázta a szakértő.
Nógárdi beszélt arról is, hogy az Egyesült Államok belekezdett egy aktív Közel-Kelet-, Közép-Kelet és Európa-politikát folytatni. Ennek a szépséghibája az, hogy a kérdéseket nem lehet Oroszország nélkül rendezni. Az amerikai cél, miszerint Szíriában létre kellene hozni egy nyugatbarát, polgári, demokratikus kormányt, megbukott már Afganisztánban, Irakban, Líbiában. És legfőképp azért nem valósulhat meg, mert nincsenek a fronton egységes, demokratikus, nyugatbarát erők.
Kérdésre válaszolva elmondta azt is: mind Putyint, mind Porosenkót a saját nacionalistái nyomják, ugyanakkor előbbi mozgástere sokkal nagyobb, mint az utóbbié. Ha Putyin elérné azt, amit most a szeparatisták követelnek, hogy egyfajta autonómiát kapjanak, és használhassák az orosz nyelvet, de Ukrajnán belül maradjanak, az stratégiai győzelem lenne számára. Ha ez nem következik be, és a válság elmélyül, és az Európai Unió az USA nyomására újabb szankciókat hoz Oroszország ellen, akkor az oroszok számára sem marad túl sok lehetőség. Az egyik, hogy a keleti területeket – Luhanszk, Donyeck, Harkov – egyszerűen leválasztják, és lesz egy szárazföldi összeköttetésük a Krímmel. Ezt ma nem akarják, ez az orosz tervekben ma a legvészesebb forgatókönyvek között szerepel – véli Nógrádi György.
Az „orosz anyák” Putyinnal szembeni elégedetlensége csak akkor látható, ha nyugati televíziót néz az ember, az orosz csatornákon nyoma sincs. Putyin népszerűsége a Krím megszerzésével fölment 80 százalék fölé, most innen hanyatlik valamelyest, hiszen nem az van Ukrajnában, amit ő akar, de még mindig népszerű. Az orosz elnöknek ebből a helyzetből valamilyen módon ki kell jönnie, számára egy „szíriai megoldás” elfogadható lenne, miszerint bármi történik, ha sikeres, akkor ez az ő sikere, ha kudarc, akkor ezt másra hárítja – tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy befolyásolja az európai politikát az, hogy Donald Tusk lengyel miniszterelnököt választották az Európai Tanács vezetőjének, azt válaszolta: Tusk 57 éves, nem tud angolul és franciául, de beszél németül, és Merkel bizalmi embere, Németország pozícióit erősíti, de ettől ő még lengyel. Lengyelország ténylegesen szemben áll Oroszországgal, nem annyira, mint a három balti állam, de sokkal jobban, mint a visegrádi négyek közül a másik három. A lengyelek kérték az amerikai csapatok jelenlétét, a régi orosz haditechnikát átadták Ukrajnának, belementek, hogy a GDP 2 százalékát katonai kiadásra költsék (ezt sem a csehek, sem a magyarok, sem a szlovákok nem teljesítik). Vagyis a lengyel külpolitika tényleg kemény, csak a világ máshogy néz ki Varsóból, Brüsszelből, és Tusk számára az út Brüsszelbe Berlinen át vezethet. Eddig Tusk, mint miniszterelnök bölcs volt, remélhetőleg ezt a bölcsességet magával viszi Brüsszelbe is – jegyezte meg a szakember.
