Az iskolai terror és a családon belüli erőszak között kapcsolat van
A betegségek megelőzésével foglalkozó szövetségi központ (CDC) és Massachusetts állam közegészségügyi minisztériumának szakemberei általános és középiskolás gyerekek adatait elemezték. Massachusetts tavaly májusban fogadott el szigorú szabályozást, amelyben tiltják az iskolai és online zaklatást. A CDC mostani elemzése alátámasztotta azokat a korábbi megállapításokat, amelyek szerint az iskolai terrornak kitett gyerekek körében nagyobb az öngyilkosság, a kábítószerekkel való visszaélés és a gyengülő osztályzatok kockázata.
Az adatokat áttekintve a kutatók úgy találták, hogy a tortúrákat lefolytató diákok és lelki-fizikai gyötrésre kiszemelt társaik is nagyobb valószínűséggel érkeztek olyan környezetből, ahol szemtanúi vagy elszenvedői voltak családon belüli erőszaknak.
A WHO megállapításai
A WHO 2007 áprilisában 35 országra kiterjedő vizsgálatot végzett az úgynevezett bullying jelenségéről, a tanulók közötti fizikai és lelki erőszak meglétéről. Ausztria – Németországgal holtversenyben – a szégyenletesnek mondható második-harmadik helyre került Litvánia mögött. Az adatok szerint a 11 éves lányok 14, a fiúk 20 százaléka esik áldozatul társai „macerájának”, méghozzá csaknem heti gyakorisággal (havonta háromszor), a 13 éveseknél a lányok 17, a fiúk 23 százaléka, a 15 évesek csoportjában 10 és 15 százalék számolt be ugyanerről. Ami pedig az agresszió elkövetését illeti, a 11 éves lányok 6, a fiúk 14 százaléka, vallotta be, hogy volt már tettes, a 13 éveseknél már a lányok 15, a fiúk 26 százaléka ismerte be ugyanezt, míg a 15 éveseknél 16, illetve 30 százalék. (Hogy a kor előrehaladtával az agresszió a gyakoribb, vagy az őszinteség a nagyobb, arra nem adott feleletet a kutatás.)
Legalább ilyen ijesztő, hogy rohamos ütemben terjed a diákság körében a happy slapping (boldog pofozkodás) néven ismert agresszív videoműfaj: verekedések, esetleg szexuális erőszak mobiltelefonos rögzítése. Ezeket a felvételeket úgy cserélgetik a diákok, mint elődeik a papírszalvétát. Egy felső-ausztriai középiskolában végzett felmérés kimutatta, hogy a tanulók háromnegyede látott már erőszakos mobilvideót, esetleg rendelkezik is ilyennel. Az elemzőket megdöbbentette, hogy a diákok mennyire lélektelenül reagáltak az agresszív show-ra, főképpen a fiúk. Kiderült az is, hogy a happy slappinget leginkább a normálisnak mondott ifjak nézik rendszeresen, aki viselkedészavaros, az inkább „valóságshow-t” produkál.
Ausztriában felismerték, fontos a megelőzés
Az oktatáspolitikusok, szociális szakemberek rengeteget foglalkoznak a prevenció kérdésével, és az a közvélekedés, hogy a tiltás – például a késekre vadászó motozás – nem ér semmit, inkább beszélni kell a diákokkal, a konfliktushelyzeteket közösen elemezni. Claudia Schmied oktatási miniszter egy országos konferenciát követően, amelyen a diákok és a szülők képviselői is jelen voltak, ötpontos programot tett közzé. Ebben egyebek mellett célul tűzték ki, hogy a tanárok kapjanak speciális képzést, hogyan viselkedjenek az erőszakkal szemben. Része a programnak az iskolai pszichológusok számának a növelése: az idén 180-an vannak, 2013-ban már legalább 220-an lesznek.
A miniszteri kezdeményezés kiterjed a tanár-diák-szülő hármas közötti „viselkedésegyezmény” megkötésére, és olyan mediációk szervezésére, amikor a tanulók egymás között elemzik a konfliktushelyzeteket. Az osztrák szakemberek a norvég példa átvételét szorgalmazzák: azaz a szórványos, összehangolatlan programok helyén mielőbb egységes nemzeti stratégiát szeretnének látni.
A megelőzéssel foglalkozó bécsi pszichológiai munkacsoport (APP) kutatása szerint az 1,2 millió osztrák diák 5 százaléka vallja magát kiégettnek, de minden harmadikuk elviselhetetlen stresszre panaszkodik. A szakemberek 12 fokozatúként írták le ezt a „nyomás alatti” helyzetet, amelybe az agresszió is beletartozik. A kiégésre a fiúk – az erőszak mellett – italozással, a lányok evészavarral reagálnak. Az APP egyébként azt állítja, hogy ma sincs több agresszív esemény, mint régebben, „csak” a brutalitás nőtt.
Franciaországban a probléma nem újkeletű
Franciaországban a probléma valójában nem új keletű, az 1990-es évek eleje óta minden oktatási miniszter megpróbált valamiféle intézkedéscsomagokat kidolgozni és bevezetni – sikertelenül. Mára a tanárok elvesztették a türelmüket. Egyre több iskolában tagadják meg a munkát egy-egy súlyos incidens után, biztonsági őröket, rendőri jelenlétet, videokamerák felszerelését, biometrikus beléptető rendszert követelve intézményeikbe. Luc Chatel oktatási miniszter szerint bekövetkezett, ami még fél éve is elképzelhetetlen volt: korábban szülők és tanárok kórusban tiltakoztak az emberi és szabadságjogok megsértése miatt, ma viszont a franciák 90 százaléka úgy érzi, aggasztó méreteket öltött az iskolai erőszak, s ezért 75 százalék – a belügyminisztérium egy felmérése szerint – már helyeselné videokamerák felszerelését az intézmények területén és környékén.
Ami negatív irányban változott, az az esetek súlyossága és az elkövetők egyre serdületlenebb életkora. Mind gyakrabban támadnak meg gyerekeket vagy tanárokat bandákba szerveződött fiatalok, akik között egyre több a kiskorú. Az idén már az év első napjaitól egymást követték az ilyen incidensek. Január elején halálra késeltek Párizs egyik külvárosi gimnáziumában egy fiút, nem sokkal később egy másik középiskolában egy hétfős banda félholtra verte egy másik középiskola egyik diákját, február közepén a Párizs melletti Nanterre-ben egy 12 éves tanuló agyba-főbe rugdosta iskolája igazgatóját, egy créteili iskolában pedig egy 15 éves lány egy fém karnisrúddal ütlegelte és ollóval szurkálta meg a tanárát, valamint egyik, a pedagógus védelmére siető osztálytársát.
A rendőrséget azonban a többség továbbra sem engedné be a francia iskolákba. A francia oktatási intézmények falain belül tehát – egyelőre – nem lesznek rendőrök, arra viszont kiképzik őket, hogyan tartsák a korábbinál sokkal jobban szemmel az iskolákat és környéküket. Különösen azt a 120 – többségében az elgettósodott külvárosi negyedekben található – kollégiumot és középiskolát, amelyet az oktatási és belügyminiszter kérésére egy szakértői gárda az iskolai erőszak legveszélyesebb színtereiként jelölt meg. És ez csak az első lépés, mert 2010 április elején munkába kezdett egy pedagógusokból, szociológusokból, közbiztonságiakból álló testület, hogy feltérképezze az iskolai erőszak helyzetét, s részletes tervet dolgozzon ki a kezelésére.
Magyarországi felismerések
Magyarországon is komoly probléma az iskolai erőszak. A lényeg, hogy a kiszemelt „áldozat” egyedül legyen, de legalábbis kevesebben legyenek, mint a támadók. S már kezdődhet is a balhé. Ezt mondják azok a fiatalok, akiket az egyik kaposvári középiskolában, osztályfőnöki órán próbált faggatni a Somogyi Hírlap riportere arról: csak szülőként aggódjuk túl az egyre inkább elharapódzó jelenséget, vagy tényleg reális veszélyt jelentenek a városok utcáin bandákba verődő 12–16 éves fiatalok, akik csak arra várnak, hogy valaki visszaszóljon nekik, s már ütnek is.
Nincs egy hónapja, hogy az egyik kaposvári középiskola diákját kora reggel, iskolába menet verték meg Kaposvár belvárosában, mert visszaszólt a kötekedőknek. Egy másik fiú megúszta verés nélkül, igaz, ő nem szólt vissza, amikor útját állták a vasúti felüljárón a kölykök. Teljesen mindegy, hogy milyen embert találnak meg – mondta a jókötésű, középiskolás Gábor. – Ez leginkább hangulatfüggő; lehet pici, vékony, szemüveges, vagy kigyúrt. A lényeg, hogy létszámfölényben legyenek a támadók.
A pedagógusok azonban gyakran úgy érzik, a fegyelmezési eszközök nem elégségesek az erőszakos tanulók visszatartásához – állítja Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa. Az iskolák szerinte magukra maradnak egy-egy problémával, nem kapnak külső segítséget. Nem a pedagógia eszköztárát kell tehát bővíteni, hanem meg kell találni a partnereket a konfliktusok feloldásához. Ha a tanárok magatartási zavart, a beilleszkedési képesség sérülését észlelik, akkor felhívhatják a szülőt, forduljon nevelési tanácsadóhoz. Ennek elmulasztása esetén a szülővel szembeni eljárás jegyzői hatáskör. Az intézmény segítséget kérhet a gyermekjóléti, az oktatásügyi vagy más ifjúságvédelmi, családjogi szolgálattól is.
A szakember sokat segíthetnek az erőszak első jeleinek felismerésében – fogalmaz az oktatási jogok biztosa. Azt mondja, a pedagógusoknak merniük kell segítséget kérni, mert az nem a munkájukban elszenvedett kudarc beismerése, hanem a megoldáshoz vezető út első lépése. Segíthet a tanuló komplex neurológiai és pszichés vizsgálata is. Az intézményvezetők, ha a tanuló cselekménye bűncselekményt is megvalósít, fordulhatnak a rendőrséghez is.
Aáry-Tamás Lajos végül leszögezi: az erőszaknak komoly ára van. "A megátalkodott fiatalokat börtönbe küldhetjük, de a problémát elhárító, együttműködést nélkülöző megoldásunk visszahull a társadalomra, hiszen évek múlva az ilyen sorsú fiatalok jelentős része segélyért fog sorba állni, vagy újra a bűnözés útjára lép" – állapítja meg a témának szentelt tanulmányában. Nincs tehát más választásunk, egy demokratikus környezetben az együttműködésnek nincs alternatívája.
