Az imregi népdalkincs nyomában
A faluban a magyar iskola az 1970-es években megszűnt. Magyar nyelvű óvoda sincs már a községben. Ádám Erzsébet, a magyarság megmaradásának egyik élharcosa azt mondja a korábbiakban 80-90 százaléka is magyar volt a falunak, de mivel a gyerekek szlovák alapiskolába és középiskolába jártak, s elmentek a távolabbi városokba, így elszlovákosodott a falu.
Ádám Erzsébet azonban néhány eltökélt falubelijével egyetemben szilárdan ragaszkodik anyanyelvéhez, nemzetisége megtartásához és a falu hagyományainak megőrzéséhez. A folklór csoportot 1981-ben alapította. "Tudtam, hogy Imregen nagyon sok szép dal van, ami nincs feldolgozva, és így jött az ötlet, hogy alakítani kellene egy csoportot. Nagyon nagy volt az érdeklődés az asszonyok körében, hiszen kezdetben 16 tagú volt a csoport. Akkor még voltak idős személyek, akiktől a dalokat fel tudtuk kutatni, illetve a tánclépéseket meg tudtuk tanulni."
A csoport tagjai heti rendszerességgel járnak össze próbára. Jelenleg 13 tagjuk van. Vannak, akiknek annak idején a ma már néphagyományőrzésnek számító éneklés vagy tánc még nem a hagyomány, hanem a mindennapi élet praktikus része volt.
"Bálokban, lakodalmakban táncoltunk. Lányok voltunk és akkor is így karikáztunk és táncoltunk karikanótákat, daloltunk" - emlékezik a múltra Géczi Mária.
Ádám Erzsébet a csoport vezetője az alakulásuktól kezdve. A sikerek tartják egyben és ösztönzik további munkára a csoportot, amelynek tagjai a visszajelzésekből tudják, nem hiábavaló, amit tesznek. Egyedi lakodalmasukkal és a karikázóval bejárták az egész Kárpát-medencét. Tavaly a Tavaszi szél vizet áraszt elnevezésű népdal és népzenei versenyen arany minősítésben részesültek.
"Mindenáron meg szeretnénk őrizni az anyanyelvünket, az elődeink nyelvét. Mi ezért harcolunk, és jól esik, ha megerősítenek bennünket azzal, hogy amit mi csinálunk, ez kell, ez jó" - mondja Illés Márta.
Támogatójuk alig-alig akad. Többnyire önerőből kénytelenek megoldani a fellépéseiket. A ruhájuk – ahogy ők mondják – munkaruha, régen ilyen viseletben dolgoztak az asszonyok. Valaha volt ünneplőjük is, de már elkopott vagy kinőtték, pedig abban sokkal szebben mutatnának a színpadon. De a dalnak addig is szólnia kell, amíg az ünneplőre tudnak pénzt gyűjteni.
Az utóbbi években néhány fiatalasszony is csatlakozott a csoporthoz, hogy a karikázót, vagy a lakodalmast tovább örökítsék. Több mint 100 olyan népdal van a birtokukban, amit csak Imregen daloltak az elődeik, és ezek a dalok mindmáig szájról szájra terjednek. A csoport további terve, hogy az énekeket lemezen örökítsék meg.
