2019. május 22., 19:22

Az Európai Parlament története számokban

Május 23-26. között európai parlamenti választásokat tartanak az EU 28 országában, az uniós állampolgárok 1979 óta voksolhatnak az egyetlen közvetlenül választott uniós intézmény, az Európai Parlament tagjaira.

ep-valasztasok-szamok.jpg
Fotó: AFP

Az európai integráció első lépéseként Franciaország, Németország, Belgium, Luxemburg, Olaszország és Hollandia 1951-ben alakította meg az Európai Szén- és Acélközösséget (Montánunió), amelynek szerződése egy évvel később lépett hatályba. A szervezet parlamenti közgyűlése 1952-ben tartotta első ülését Strasbourgban. A hat ország 1957-ben az 1958. január 1-jén életbe lépett Római Szerződéssel döntött az általános közös piacot célzó Európai Gazdasági Közösség (EGK), valamint az atomenergiai együttműködésről szóló Európai Atomenergia Közösség (Euratom) létrehozásáról, az Európai Parlament születését is erre az időre keltezik.

Az Európai Szén- és Acélközösség Közgyűlése örökébe lépő, 142 tagú Európai Parlamenti Közgyűlés először 1958. március 19-én ült össze Strasbourgban, első elnökének az Európai Unió "atyjaként" emlegetett Robert Schumant választották meg. A nemzeti parlamentek által delegált tagokból álló testület 1965. március 30-án vette fel az Európai Parlament nevet, tagjainak számát Dánia, Nagy-Britannia és Írország az Európai Közösségekhez 1973-ban történt csatlakozása után 198-ra növelték.

Az Európai Közösségek 1974. decemberi csúcstalálkozóján hoztak elvi döntést arról, hogy az Európai Parlamentet közvetlenül válasszák, a helyek elosztásában az állam- és kormányfők az Európai Tanács 1976. júliusi brüsszeli ülésén állapodtak meg. Az erről szóló egyezményt két hónappal később írták alá, a jogszabály a ratifikálást követően 1978. július 1-jén lépett hatályba. Az első közvetlen európai választásokon 1979. július 7-10. között az akkor kilenc tagú EK képviselőtestületébe 410 tagot választottak.

Görögország 1981-es belépése után az EP létszáma 24 fővel 434-re, majd 1986-ban Portugália (24 képviselő) és Spanyolország (60 képviselő) csatlakozásával 518-ra nőtt. Az 1990-es német újraegyesítés nyomán már 567-en ültek a padsorokban, s miután 1995-ben belépett Ausztria (21), Finnország (16) és Svédország (22) is, az EP-képviselők száma 626-ra emelkedett.

A 2001 februárjában aláírt Nizzai Szerződés rendelkezett az EU-bővítésével járó intézményi változásokról, újraosztva az EP-ben az egyes országokra jutó képviselőhelyek számát is. A 2004. júniusi, hatodik európai parlamenti választáson a 2004. május 1-jével tíz új tagállam - Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia - csatlakozásával 25 tagúra bővült EU állampolgárai 732 mandátum sorsáról döntöttek. Magyarország a 2004. június 13-i voksolás után az eredetileg megállapított 20 helyett 24 képviselőt küldhetett a testületbe, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség 12, a Magyar Szocialista Párt 9, a Szabad Demokraták Szövetsége 2, a Magyar Demokrata Fórum 1 mandátumhoz jutott.

Az EP létszáma Románia és Bulgária 2007-es csatlakozásával a két év múlva esedékes választásokig, átmenetileg 732-ről 785-re nőtt. A 2009. júniusi, hetedik európai parlamenti választásokon az EU 27 országában 736 képviselőt választottak meg. A mandátumok újraosztása nyomán Magyarország a 2009. június 7-én megtartott választásokat követően a korábbi 24 helyett 22 képviselőt küldhetett az EP-be, a Fidesz-KDNP 14, az MSZP 4, a Jobbik 3, az MDF 1 mandátumot szerzett.

Az EU intézményrendszerét megreformáló, az Európai Parlament hatáskörét kibővítő és 2009 decemberében hatályba lépett Lisszaboni Szerződésnek megfelelően az EP 2011. december elején 754 tagúra bővült, 12 országból 18 új képviselő kezdte meg munkáját. Horvátország 2013. július 1-jei csatlakozásával a képviselőtestület létszáma átmenetileg 766 főre nőtt. Mivel a Lisszaboni Szerződés értelmében az EP tagjainak száma nem haladhatja meg a 751-et, a 2014. májusi választásokon több ország - köztük Magyarország is - kevesebb képviselőt küldhetett az EP-be. A Magyarországon 2014. május 25-én tartott voksolás nyomán a Fidesz-KDNP a Magyarországnak jutó 21 EP-mandátum közül 12-t szerzett meg. A Jobbik 3, az MSZP és a Demokratikus Koalíció (DK) 2-2, míg az Együtt-Párbeszéd Magyarországért (Együtt-PM), illetve a Lehet Más a Politika (LMP) 1-1 mandátumhoz jutott.

A Lisszaboni Szerződés mondta ki először konkrétan, hogy a tagállamok kiléphetnek az unióból. Miután Nagy-Britannia 2016. június 23-án az EU-tagságról rendezett népszavazáson igen kis többséggel a kilépésre (Brexit) voksolt, a brit kormány 2017. márciusban hivatalosan elindította a brit EU-tagság megszűnésének feltételeiről szóló tárgyalássorozatot. Erre való tekintettel 2018. június 13-án az Európai Parlament úgy döntött, hogy az EP létszáma a Brexit után 751-ről 705-re csökken. A brit parlament alsóháza azonban háromszor elutasította a Brexit feltételeit tartalmazó, 2018. november 25-én aláírt megállapodást, emiatt Theresa May brit kormányfő kétszer is kezdeményezte a kilépés elhalasztását. Ez viszont azzal járt, hogy a voksolást a távozásra készülő Egyesült Királyságban is meg kell rendezni, s az EU mind a 28 tagállama a 2014. évivel azonos mandátumért száll harcba.

A mandátumok száma országonként: Ausztria: 18, Belgium: 21, Bulgária: 17, Ciprus: 6, Csehország: 21, Dánia: 13, Egyesült Királyság: 73, Észtország: 6, Finnország: 13, Franciaország: 74, Görögország: 21, Hollandia: 26, Horvátország: 11, Írország: 11, Lengyelország: 51, Lettország: 8, Litvánia: 11, Luxemburg: 6, Magyarország: 21, Málta: 6, Olaszország: 73, Németország: 96, Portugália: 21, Románia: 32, Spanyolország: 54, Svédország: 20, Szlovákia: 13, Szlovénia: 8.
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.