Albert Sándor: ne várjunk tétlenül a kisiskolákat érintő felső döntésre
RÉVKOMÁROM. A több évtizedes pedagógiai tapasztalattal rendelkező oktatási szakember, Albert Sándor úgy véli: ideje volna a tettek mezejére lépni, közösen, szakmai szempontok alapján átgondolni, hogy Szlovákia magyarlakta régióiban milyen iskolákat, iskolahálózatot szeretnénk működtetni.
Bár Damoklész kardja továbbra is vészjóslóan függ a szlovákiai kisiskolák felett, a hazai oktatásügy védelmében legutoljára 2013 decemberében zajlott nagyszabású tiltakozó megmozdulás. Azóta úgy tűnik, mintha az érintett felek, az iskolákat fenntartó önkormányzatok, az iskolavezetők, a szakmai és civil szervezetek, a szülők valamilyen pozitív fordulatban reménykednének. Pár példaértékű helyi kezdeményezés ugyan itt-ott akad, ám a csodára várás közepette üresen tátong a közös vitafórumok és megoldási javaslatokkal párosuló további kezdeményezések koordinátorainak a helye.
„2013 decemberében a hazai kisiskolák megmentése érdekében a parlament elé vonultunk. Meg akartuk akadályozni, hogy a plénum elfogadja azt a törvényt, amely meghatározza a minimális diáklétszámokat az egyes osztályokban. Sajnos eredményt igazából nem értünk el, mert a törvény a tüntetés ellenére megszületett. Ráadásul a napokban a törvényhozás elfogadta a végrehajtási rendeletet is, ami igazából még keményebben fogalmaz, mint maga a törvény, hiszen kivételt sem enged tenni. Mi akkoriban még arra számítottunk, hogy esetleg a nemzetiségi iskolák majd kivételt kapnak a létszámokat illetően. Nos, a végrehajtási rendelet elfogadása után ez a reményünk is elszállt. Emiatt is mielőbb cselekednünk kellene“ – mondta a Hírek.sk-nak Albert Sándor.
Portálunk kérdésére, hogy kiknek a kezdeményezésével kellene óvintézkedéseket foganatosítani, megoldási javaslatokkal előrukkolni, a Selye János Egyetem alapító rektora leszögezte: „A folyamat élére a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének (SZMPSZ) kell állnia, azaz ezt a témakört egyértelműen szakmai oldalról kell megközelíteni“.
Albert Sándor úgy véli, hogy a jelenlegi formában, a mostani létszámokkal hosszútávon nem működhetnek az iskoláink – ezt be kell látnunk. „Persze az az érv is megállja a helyét, hogy amelyik községből elviszik az iskolát, az hanyatlásnak indul. Ha azonban szakmai oldalról tekintek a helyzetre, akkor nyilvánvaló: a nagyobb diáklétszámmal, párhuzamos osztályokkal működő iskolák mindig jobb eredményt produkálnak, mint a kisiskolák. Ezt bizonyítja a tavalyi „Tesztelés 9“ országos tudásszint-felmérés is. Ha ugyanis több párhuzamos osztály van, akkor az egyik osztályba olyan diákok járhatnak, akik a természettudományi tantárgyakkal akarnak többet foglalkozni, míg a másikba azok, akik inkább a társadalomtudományokkal vagy a nyelvekkel. Tehát a belső motivációjuk növelhető azzal, hogy a gyermek azt tanulhatja, amit amúgy is szívesen tanulna“ – fejtette ki.
Szerinte ezt egy kisiskolában nem lehet elérni, mivel ott csak egy programot kínálhatnak. „Másrészt az is igaz, hogy egy kisiskolában, illetve egy kis létszámú osztályban sokkal könnyebb fegyelmezni a diákokat, valamint családiasabb a légkör, mint a nagyobb iskolákban. Emiatt a pedagógusok többsége bizonyára szívesebben oktat kisiskolában, mint nagyobb intézményben. Ellenben párfős osztályokat hosszútávon lehetetlen anyagilag fenntartani. Hangsúlyozom: a diákok érdekében sem lehet, mert a kínálat beszűkül“ – érvelt a szakember.
Majd jó példaként a finnországi oktatásügyi reformot és az erdélyi helyzetet említette. Miközben elismerte a kisiskolák védelmében hangoztatott érveket, inkább szakmai szempontból közelítette meg az adott témát. „Tény, hogy a finn oktatásügy már a világ élvonalába tartozik. Amikor Finnországban megcsinálták az oktatási reformot, több mint ezer iskolát megszüntettek. Erdélyben pedig még az önkormányzatokat is összevonták, azaz 3-5 községnek van közös önkormányzata, és hasonlóképpen működnek az iskolák is. Kistérségi iskolák, iskolaközpontok jöttek létre több község kisiskoláiból. Én úgy gondolom, nálunk is okosabb lépés lenne olyan kistérségi iskolákat létrehozni, amelyek több párhuzamos osztállyal működnének. Ekképp lehetővé válna a már említett kínálatbővítés“ – adott hangot véleményének.
A volt rektor azt gondolja, hogy az SZMPSZ-nek kellene kezdeményezni a témakörről szóló vitafórumok szervezését, bekapcsolva az önkormányzatokat, az iskolavezetőket, a pedagógusokat és a szülőket. „Végre le kellene ülni egy közös asztalhoz, el kellene dönteni, hogy az egyes régiókban mi lenne a legjobb megoldás. Át kell gondolni, hogy tulajdonképpen hol milyen iskolákat is akarunk működtetni. Például felmerülhet az a megoldási javaslat is, hogy kialakítanánk egy-egy kistérségi iskolát, amely az 5-9. évfolyamban több párhuzamos osztállyal működne, ám az 1-4. évfolyamot vagy csak az elsősöket az egyes községekben hagynánk. Ez utóbbiak a létrejövő központi iskolák kihelyezett tagozataiként működhetnének. Félreértés ne essék, sem én, sem pedig más nem tudja megmondani a tuti megoldást. Ahelyett az érintett felek mindenütt vitassák meg a felmerülő megoldási lehetőségeket, és alaposan megfontolt döntést hozzanak!“ – tanácsolta.
Albert többször is kiemelte: nem a politikusoknak kell ez ügyben dönteniük, mert az általában rosszul végződik. Véleménye szerint mindenképpen a szakmának, az SZMPSZ-nek kellene mielőbb elindítania a párbeszédet, ezt a folyamatot. A politikának viszont segítenie kellene a lobbizásban és a törvényhozás alakításában.
„Már április közepe van, tehát a nyári szünidővel együtt csak bő négy hónap van hátra a tanévkezdésig. Előfordulhat, hogy az illetékesek a 2016-os parlamenti választások miatt majd akár egy évvel is elnapolják a vonatkozó törvény bevezetését. Abban azonban biztos vagyok, hogy arról nem mondanak le. Előbb vagy utóbb tehát foglalkoznunk kell e témakörrel, s akkor inkább előbb tegyük azt“ – egészítette ki az elmondottakat.
Az ügyben érintett feleknek azt tanácsolja: semmiképp se várják ki, hogy a minisztérium mondja majd meg, hol alakítsuk ki a jövendő kisközségi iskolákat. „Fennállhat ugyanis az a veszély, hogy a hatalom urai majd azt javasolják, itt vagy ott vonjuk össze a helyi szlovák és magyar alapiskolát. Ne várjuk meg az efféle ötletelést, ahelyett a régiók maguk döntsenek a számukra legoptimálisabbnak tűnő megoldásokról. Nem hiszem, hogy a „kitartunk az utolsó csepp vérünkig“ hozzáállás hosszútávon kifizetődő. Ez ugyanis azt jelentené, hogy tétlenül megvárnánk, amíg majd bezárnak több iskolát. Tudatosítanunk kel, hogy az iskolák bezárása után azonban már nem lenne milyen intézményekből kistérségi iskolát létesíteni. Kész elképzeléssel, tervvel kell rendelkeznünk arra az esetre, ha majd kondulnak a vészharangok“ – üzente végül.
„2013 decemberében a hazai kisiskolák megmentése érdekében a parlament elé vonultunk. Meg akartuk akadályozni, hogy a plénum elfogadja azt a törvényt, amely meghatározza a minimális diáklétszámokat az egyes osztályokban. Sajnos eredményt igazából nem értünk el, mert a törvény a tüntetés ellenére megszületett. Ráadásul a napokban a törvényhozás elfogadta a végrehajtási rendeletet is, ami igazából még keményebben fogalmaz, mint maga a törvény, hiszen kivételt sem enged tenni. Mi akkoriban még arra számítottunk, hogy esetleg a nemzetiségi iskolák majd kivételt kapnak a létszámokat illetően. Nos, a végrehajtási rendelet elfogadása után ez a reményünk is elszállt. Emiatt is mielőbb cselekednünk kellene“ – mondta a Hírek.sk-nak Albert Sándor.
Portálunk kérdésére, hogy kiknek a kezdeményezésével kellene óvintézkedéseket foganatosítani, megoldási javaslatokkal előrukkolni, a Selye János Egyetem alapító rektora leszögezte: „A folyamat élére a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének (SZMPSZ) kell állnia, azaz ezt a témakört egyértelműen szakmai oldalról kell megközelíteni“.
Albert Sándor úgy véli, hogy a jelenlegi formában, a mostani létszámokkal hosszútávon nem működhetnek az iskoláink – ezt be kell látnunk. „Persze az az érv is megállja a helyét, hogy amelyik községből elviszik az iskolát, az hanyatlásnak indul. Ha azonban szakmai oldalról tekintek a helyzetre, akkor nyilvánvaló: a nagyobb diáklétszámmal, párhuzamos osztályokkal működő iskolák mindig jobb eredményt produkálnak, mint a kisiskolák. Ezt bizonyítja a tavalyi „Tesztelés 9“ országos tudásszint-felmérés is. Ha ugyanis több párhuzamos osztály van, akkor az egyik osztályba olyan diákok járhatnak, akik a természettudományi tantárgyakkal akarnak többet foglalkozni, míg a másikba azok, akik inkább a társadalomtudományokkal vagy a nyelvekkel. Tehát a belső motivációjuk növelhető azzal, hogy a gyermek azt tanulhatja, amit amúgy is szívesen tanulna“ – fejtette ki.
Szerinte ezt egy kisiskolában nem lehet elérni, mivel ott csak egy programot kínálhatnak. „Másrészt az is igaz, hogy egy kisiskolában, illetve egy kis létszámú osztályban sokkal könnyebb fegyelmezni a diákokat, valamint családiasabb a légkör, mint a nagyobb iskolákban. Emiatt a pedagógusok többsége bizonyára szívesebben oktat kisiskolában, mint nagyobb intézményben. Ellenben párfős osztályokat hosszútávon lehetetlen anyagilag fenntartani. Hangsúlyozom: a diákok érdekében sem lehet, mert a kínálat beszűkül“ – érvelt a szakember.
Majd jó példaként a finnországi oktatásügyi reformot és az erdélyi helyzetet említette. Miközben elismerte a kisiskolák védelmében hangoztatott érveket, inkább szakmai szempontból közelítette meg az adott témát. „Tény, hogy a finn oktatásügy már a világ élvonalába tartozik. Amikor Finnországban megcsinálták az oktatási reformot, több mint ezer iskolát megszüntettek. Erdélyben pedig még az önkormányzatokat is összevonták, azaz 3-5 községnek van közös önkormányzata, és hasonlóképpen működnek az iskolák is. Kistérségi iskolák, iskolaközpontok jöttek létre több község kisiskoláiból. Én úgy gondolom, nálunk is okosabb lépés lenne olyan kistérségi iskolákat létrehozni, amelyek több párhuzamos osztállyal működnének. Ekképp lehetővé válna a már említett kínálatbővítés“ – adott hangot véleményének.
A volt rektor azt gondolja, hogy az SZMPSZ-nek kellene kezdeményezni a témakörről szóló vitafórumok szervezését, bekapcsolva az önkormányzatokat, az iskolavezetőket, a pedagógusokat és a szülőket. „Végre le kellene ülni egy közös asztalhoz, el kellene dönteni, hogy az egyes régiókban mi lenne a legjobb megoldás. Át kell gondolni, hogy tulajdonképpen hol milyen iskolákat is akarunk működtetni. Például felmerülhet az a megoldási javaslat is, hogy kialakítanánk egy-egy kistérségi iskolát, amely az 5-9. évfolyamban több párhuzamos osztállyal működne, ám az 1-4. évfolyamot vagy csak az elsősöket az egyes községekben hagynánk. Ez utóbbiak a létrejövő központi iskolák kihelyezett tagozataiként működhetnének. Félreértés ne essék, sem én, sem pedig más nem tudja megmondani a tuti megoldást. Ahelyett az érintett felek mindenütt vitassák meg a felmerülő megoldási lehetőségeket, és alaposan megfontolt döntést hozzanak!“ – tanácsolta.
Albert többször is kiemelte: nem a politikusoknak kell ez ügyben dönteniük, mert az általában rosszul végződik. Véleménye szerint mindenképpen a szakmának, az SZMPSZ-nek kellene mielőbb elindítania a párbeszédet, ezt a folyamatot. A politikának viszont segítenie kellene a lobbizásban és a törvényhozás alakításában.
„Már április közepe van, tehát a nyári szünidővel együtt csak bő négy hónap van hátra a tanévkezdésig. Előfordulhat, hogy az illetékesek a 2016-os parlamenti választások miatt majd akár egy évvel is elnapolják a vonatkozó törvény bevezetését. Abban azonban biztos vagyok, hogy arról nem mondanak le. Előbb vagy utóbb tehát foglalkoznunk kell e témakörrel, s akkor inkább előbb tegyük azt“ – egészítette ki az elmondottakat.
Az ügyben érintett feleknek azt tanácsolja: semmiképp se várják ki, hogy a minisztérium mondja majd meg, hol alakítsuk ki a jövendő kisközségi iskolákat. „Fennállhat ugyanis az a veszély, hogy a hatalom urai majd azt javasolják, itt vagy ott vonjuk össze a helyi szlovák és magyar alapiskolát. Ne várjuk meg az efféle ötletelést, ahelyett a régiók maguk döntsenek a számukra legoptimálisabbnak tűnő megoldásokról. Nem hiszem, hogy a „kitartunk az utolsó csepp vérünkig“ hozzáállás hosszútávon kifizetődő. Ez ugyanis azt jelentené, hogy tétlenül megvárnánk, amíg majd bezárnak több iskolát. Tudatosítanunk kel, hogy az iskolák bezárása után azonban már nem lenne milyen intézményekből kistérségi iskolát létesíteni. Kész elképzeléssel, tervvel kell rendelkeznünk arra az esetre, ha majd kondulnak a vészharangok“ – üzente végül.
Forrás
Hírek.sk, - miskó -
