A lélek örökkévaló – állítja két kutató

Stuart Hameroff, az Arizonai Egyetem Aneszteziológiai és Pszichológiai Tanszékének professzora, s brit kollégája, Roger Penrose forradalmi elmélettel állt elő. Földi egzisztenciája során a lélek az agysejtekben lakozik ún. hajszálcsövekben - állítják.  Teóriájuk szerint a lélek kvantumrészecskékből áll, ami haldokláskor szétesik, ám a bennük tárolt információk nem vesznek el. A halálközeli élmény akkor következik be, amikor a lélek elhagyja az idegrendszert és belép az univerzumba, ahol tovább létezik. 

„Ha a szív és a vérkeringés leáll, a páciens meghal, a mikrocsövecskékben levő információk azonban nem semmisülnek meg, hanem szétszóródnak az univerzumban, ahol együttesen alkotják a lelket“ – magyarázta Hameroff professzor hozzáfűzve: ez fordítva is működik. "Ha a beteget sikerül újraéleszteni, az információk visszakerülnek a mikrocsövecskékbe, ami megmagyarázza az ember halálközeli élményeit, például azt, hogy fényt lát az alagút végén“ – magyarázta Penrose egy dokumentumfilmben.  Az elmélet kinyilvánítja, hogy a lélek több, mint az agyban található idegsejtek kölcsönhatása. A professzorok meggyőződéssel állítják: maga a lélek az univerzum anyagából keletkezett, amely az idők kezdete óta létezik.

A koncepció hasonlít a buddhista és a hindu hithez, miszerint tudatunk a világmindenség szerves része. A hipotézis a nyugati filozófia idealista vonalát is érinti.

Az empirikus beállítottságú tudósok részéről rengeteg súlyos kritika éri az objektív redukció elméletét, ami erősen megosztja a szakértőket. Max Tegmark, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kozmológusa például már 2000-ben megjelent értekezésében is élesen bírálta azt. Dr. Hameroff viszont úgy gondolja: a tudomány afelé halad, hogy teóriája bizonyítást nyerjen, hiszen a kvantumhatások olyan fontos biológiai folyamatokban játszanak vitathatatlan szerepet, mint a szaglás, a madarak tájékozódása vagy a növények fotoszintézise.