A háziasításról is árulkodik a macska genomja
WASHINGTON. Egy új kutatás szerint kedves természetük és a zsírosabb táplálék iránti vonzódásuk segíthetett a macskáknak a ma ismert szelíd, ámde független gondolkodású háziállattá válniuk.
Ezt követően az ember különféle jellegzetességek iránti preferenciája játszott kulcsszerepet a ma ismert 38 fajta kialakulásában – írja a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent új tanulmány.
Wes Warren, Washingtoni Egyetem szakembere és a kutatás vezetője elmondta, korszerű génszekvenáló technológia révén feltárták a macskák egyedülálló biológiájának és túlélési képességeinek genetikai hátterét. A házi macskák csak nemrégiben váltak el vadon élő rokonaiktól, néhányuk máig keveredik velük, így meglepődtünk, hogy egyáltalán találtunk genetikai bizonyítékot a háziasításra – teszi hozzá.
Egy házi macska génjeinek más macskafajtákkal, vadmacskákkal és emlősökkel való összehasonlítása révén bizonyos különbségek szembeötlővé váltak. Például, hogy a tigrisek és a házi macskák rejtélyes módon olyan fizikai képesség birtokában vannak, amely lehetővé teszi hatalmas mennyiségű zsírsav elfogyasztását szívbetegség vagy koleszterinszint-emelkedés nélkül. Sőt a macskáknak valójában szükségük van húsra a boldoguláshoz, míg a legtöbb ragadozó életben tud maradni növények, magvak és gumók révén is.
„A csapat talált olyan különleges, zsíranyagcserében szerepet játszó géneket a macskákhoz és tigrisekhez hasonló ragadozókban, amelyek gyorsabban változtak, mintsem a véletlen megmagyarázhatná őket. Ez a gyorsabb változás általában maga után vonja, hogy az érintett gének valamiféle emésztést elősegítő előnyt nyújtottak a főként állati fehérjét fogyasztó ragadozóknak. A kutatók nem találtak ilyen változásra utaló nyomokat a szarvasmarha vagy az ember (aki változatosabban étkezik és nincs szüksége ilyen módosulásokra) ugyanezen génjeiben” – írja közleményében az egyetem.
A macskák az eredmények alapján a vadászatnál kevésbé támaszkodnak szaglásukra, mint a kutyák, ugyanakkor éjszaka sokkal jobb a látásuk és hallásuk. Ezenkívül több, a feromonok érzékelésének képességéhez járuló génjük van, mint a kutyáknak, eme tulajdonság révén figyelemre méltó távolságból is képesek párt találni maguknak.
A házi macskáknál egyértelműen észlelhetőek a genetikai szelekció jelei a memóriához, a félelemhez és a stimuláció-jutalomfalat alapú tanuláshoz járuló jellegzetességekben, ami azt sugallja, hogy a kezesebb macskákat kedvelték jobban háziállatként.
A megjelenéshez köthető genetikai szelekció szintén evidens, különösen az újabb generációkban. „Sok háziasított emlőssel ellentétben a 30-40 macskafajta többsége relatíve fiatal, az utóbbi 150 évre vezethető vissza származása, nagyrészt az esztétikát, és nem a funkcionális jellegzetességeket célzó szelekciónak köszönhetően” – írja a tanulmány.
Manapság mintegy 600 millió macska él a Földön. Emberrel együttélésének legkorábbi régészeti bizonyítékai 9500 évre, Ciprus szigetére tekintenek vissza. A házi kedvencként betöltött szerepére utaló bizonyítékok Kína középső területéről is előkerültek, koruk 5000 év.
Úgy hiszik, a gazdálkodásra épülő történelmi időszakokban kerültek egyre közelebb az emberhez, amikor a rágcsálókat és egyéb kártékony állatokat megtizedelő „munkájukért” jutalmat kaphattak.
Michael Montague, a vizsgálat társszerzője szerint a legtöbb macskát valószínűleg a rágcsálók kordában tartására tenyésztették, és csak később került előtérbe az esztétika. Bizonyos értelemben a szelídség az egyik kezdeti viselkedésbeli különbség kellett legyen a vadmacskák és házi macskák között, és talán a domesztikáció folyamatának végső ösztönzője lehetett.
Wes Warren, Washingtoni Egyetem szakembere és a kutatás vezetője elmondta, korszerű génszekvenáló technológia révén feltárták a macskák egyedülálló biológiájának és túlélési képességeinek genetikai hátterét. A házi macskák csak nemrégiben váltak el vadon élő rokonaiktól, néhányuk máig keveredik velük, így meglepődtünk, hogy egyáltalán találtunk genetikai bizonyítékot a háziasításra – teszi hozzá.
Egy házi macska génjeinek más macskafajtákkal, vadmacskákkal és emlősökkel való összehasonlítása révén bizonyos különbségek szembeötlővé váltak. Például, hogy a tigrisek és a házi macskák rejtélyes módon olyan fizikai képesség birtokában vannak, amely lehetővé teszi hatalmas mennyiségű zsírsav elfogyasztását szívbetegség vagy koleszterinszint-emelkedés nélkül. Sőt a macskáknak valójában szükségük van húsra a boldoguláshoz, míg a legtöbb ragadozó életben tud maradni növények, magvak és gumók révén is.
„A csapat talált olyan különleges, zsíranyagcserében szerepet játszó géneket a macskákhoz és tigrisekhez hasonló ragadozókban, amelyek gyorsabban változtak, mintsem a véletlen megmagyarázhatná őket. Ez a gyorsabb változás általában maga után vonja, hogy az érintett gének valamiféle emésztést elősegítő előnyt nyújtottak a főként állati fehérjét fogyasztó ragadozóknak. A kutatók nem találtak ilyen változásra utaló nyomokat a szarvasmarha vagy az ember (aki változatosabban étkezik és nincs szüksége ilyen módosulásokra) ugyanezen génjeiben” – írja közleményében az egyetem.
A macskák az eredmények alapján a vadászatnál kevésbé támaszkodnak szaglásukra, mint a kutyák, ugyanakkor éjszaka sokkal jobb a látásuk és hallásuk. Ezenkívül több, a feromonok érzékelésének képességéhez járuló génjük van, mint a kutyáknak, eme tulajdonság révén figyelemre méltó távolságból is képesek párt találni maguknak.
A házi macskáknál egyértelműen észlelhetőek a genetikai szelekció jelei a memóriához, a félelemhez és a stimuláció-jutalomfalat alapú tanuláshoz járuló jellegzetességekben, ami azt sugallja, hogy a kezesebb macskákat kedvelték jobban háziállatként.
A megjelenéshez köthető genetikai szelekció szintén evidens, különösen az újabb generációkban. „Sok háziasított emlőssel ellentétben a 30-40 macskafajta többsége relatíve fiatal, az utóbbi 150 évre vezethető vissza származása, nagyrészt az esztétikát, és nem a funkcionális jellegzetességeket célzó szelekciónak köszönhetően” – írja a tanulmány.
Manapság mintegy 600 millió macska él a Földön. Emberrel együttélésének legkorábbi régészeti bizonyítékai 9500 évre, Ciprus szigetére tekintenek vissza. A házi kedvencként betöltött szerepére utaló bizonyítékok Kína középső területéről is előkerültek, koruk 5000 év.
Úgy hiszik, a gazdálkodásra épülő történelmi időszakokban kerültek egyre közelebb az emberhez, amikor a rágcsálókat és egyéb kártékony állatokat megtizedelő „munkájukért” jutalmat kaphattak.
Michael Montague, a vizsgálat társszerzője szerint a legtöbb macskát valószínűleg a rágcsálók kordában tartására tenyésztették, és csak később került előtérbe az esztétika. Bizonyos értelemben a szelídség az egyik kezdeti viselkedésbeli különbség kellett legyen a vadmacskák és házi macskák között, és talán a domesztikáció folyamatának végső ösztönzője lehetett.
Forrás
Híradó.hu
