A doni katasztrófa 75. évfordulójára emlékeznek Szőgyénben

Idegen érdekekért négyszer annyian haltak meg, mint a mohácsi csatában

A II. világháború idején, 1943 januárjában indította a Vörös Hadsereg ellentámadását a Don-kanyarban, ahol pár nap alatt szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg. A magyar katonák az eredeti német felkéréstől eltérően nemcsak védekeztek, hanem támadásba is lendültek a többszörös túlerőben levő Vörös Hadsereg ellen Oroszországban. A doni katasztrófát a magyar hadörténet legnagyobb vereségeként, illetve egyik legszomorúbb fejezeteként tartják számon. Akkor idegen földön, idegen érdekekért négyszer annyian vesztették életüket, mint egykor a mohácsi csatában. Magyar katonaság a keresztes háborúk óta nem harcolt olyan messze a hazájától, mint az akkori nemzeti tragédiánk idején. Hős elődeink a zord hidegben, közvetlen életveszélyben is emberek tudtak maradni, hősiesen helytálltak. Amíg azonban a fejlett nyugati társadalmak minden korban hősként tekintenek azokra az elesett katonáikra, akik a hazájukért adták az életüket, a magyaroknak évtizedeken át nem engedték meg azt, hogy méltó módon megemlékezzenek a Don-kanyarban elesett hősökről. Sőt, a magyar társadalomban 1945 után – Európában páratlan módon – inkább a gyakorta háborús bűnösökként kezelte katonákat vonták felelősségre a doni eseményekért. Megnyugtató, hogy a közelmúltban e téren nemcsak az anyaországban, hanem a Felvidéken is pozitív fordulat állt be.

Bréda Tivadar hadisírkutató a regionális megemlékezés ötletgazdája

A Párkányban és annak környékén tevékenykedő LIMES – ANAVUM Regionális Honismereti Társulás két éve vette fel programjába a hadisír-kutatást, vagyis az I. és II világháborúban elesett katonák végső nyughelyeinek a feltárását.

„Ebben a tevékenységünkben oroszlánrészt vállal a barti születésű, Párkányban élő elnökségi tagunk, Bréda Tivadar nyugalmazott tűzoltó, aki már régóta Szlovákia-szerte eredményesen foglalkozik sírkutatással, s annak kapcsán szoros kapcsolatban áll a magyar honvédelmi minisztériummal. Kezdeményezésére, a Magyar Hadtörténeti Intézettel közösen Közép-Szlovákiában egy emlékkövet helyeztünk el, amelyen tíz elesett magyar katona neve olvasható. Ezen tetteink aktualitását a két világháborúval kapcsolatos kerek évfordulók is adták. Az is motivált minket, hogy bár több faluban vagy új I. és II. világháborús emlékműveket állítottak, vagy visszakerülhettek helyükre a hajdani turulmadaras emlékművek, ám olyan települések is vannak, ahol meg sem emlékeznek a háborús hőseinkről. Míg Magyarországon májusban tartják a hősök napját, nálunk nincs is hasonló emléknap. Az is sajnálatos, hogy az ifjabb nemzedék képviselői nem sokat tudnak a doni katasztrófáról, illetve az ott elesett hősök sokaságáról, pedig a felvidéki településekről is sokan elestek a Don folyónál. Mindezek tudatában Bréda Tivadar 2016-ban kezdeményezte, hogy 33 Párkány környéki helység bevonásával rendezzünk egy regionális szintű háborús megemlékezést. Vállalta azt, hogy a környéken levő összes háborús emlékműről begyűjti a hősi halottak nevét, s azokat megőrizve az utókornak, községenként feltüntettük egy 15 méteres hosszú vászon szalagon” – foglalta össze a jubileumi megemlékezés előzményeit Dániel Erzsébet.

Tavaly Párkányban virrasztottak 33 település képviselői

A sokrétű tevékenységet kifejtő társulás első alkalommal tavaly januárban tartott méltó megemlékezést a doni eseményekről.

„2017 januárjában a párkányi hősök emlékművéhez meghívtuk valamennyi érintett település polgármesterét, az ottani civil szervezeteik képviselőit, akik az említett vásznon nemcsak a Don-kanyarban, hanem a II. világháború más csatái során elesett közel 3 ezer környékbeli katona és civil áldozat névsorát is megtekinthették. Körünkben egy magyarországi hadtörténész is tiszteletét tette, papi áldás hangzott el a halottak emlékére, s a média képviselői is szép számban megjelentek. Mintegy főhajtásként este tíz óráig virrasztottunk az emlékműnél, ahol többen koszorúkat, virágokat, mécseseket helyeztek el. Megható volt látni azt, amikor két fiatal diák a vásznon megtalálta saját nagyapja nevét. Akkor határoztuk el, hogy ezentúl minden januárban más-más községben tartunk majd hasonló, regionális jellegű megemlékezért. Mivel Szőgyén azonnal felkínálta a lehetőséget, hogy az idei rendezvényt ott tartsuk, eleget is tettünk a kérésüknek: január 12-én, pénteken 15 órától tehát a szőgyéni helyi önkormányzattal közösen kerítünk sort a folytatásra” – mondta el a főszervező.

Szőgyén vállalta a jubileumi regionális rendezvény házigazdájának szerepét

A több órán át tartó megemlékezés gazdag programmal várja a résztvevőket. A rendezvény 15 órakor a szőgyéni Nagyboldogasszony-templomban a Farkas Zsolt atya és talán egy tábori lelkész által celebrált szentmisével kezdődik. Négy órától történelmi megemlékezésre kerül majd sor a helyi kultúrház előtt, ahol Vígh Gábor polgármester köszöntője hangzik el, Méri Mátyás versmondó pedig Gyóni Géza Csak egy éjszakára című versét mondja el. Aztkövetően dr. Ravasz István budapesti alezredes, hadtörténész-muzeológus nyújt a jelenlevőknek történelmi áttekintést. "Közösen imádkozunk a hősökért, emellett a szőgyéni Dalárda Népdalkör katonadalokkal gazdagítja majd a műsort. Idén sem maradhat el a 22 óráig tartó, kegyeleti gyertyagyújtással és koszorúzással egybekötött virrasztás. A rendezvényen az Oroszkai Military Historical Museum katonai hagyományőrzői, a 9. Vörössipkás Zászlóalj felvidéki hagyományőrző csapatának tagjai és a 32. számú Szent Mihály Cserkészcsapat tagjai is közreműködnek. Természetesen, az idei megemlékezés ideje alatt is olvasható lesz az egykori Párkányi járáshoz tartozó települések hősi halottainak és eltűntjeinek névsora, településekre lebontva”.

Muzslán helyi megemlékezést tartanak, Barton emlékművet állítanak

Dániel Erzsébet nagyon fontosnak tartja azt, hogy az utódok minden évben együtt emlékezzenek meg mindazokról, akik a hazájuktól távol, megjárva a poklot, életüket adták, megsebesültek, eltűntek vagy fogságba estek. Hozzátette: az újabb megemlékezésen valószínűleg ismét akad majd egy község, amely vállalja a 2019-es évi hasonló rendezvény befogadását. Örömmel nyugtázta, hogy a közös regionális szintű megemlékezésen kívül január 14-én, vasárnap Muzslán helyi megemlékezést is tartanak, s a következő években talán majd évfordulóktól függetlenül is több község követi a példájukat...Végül elárulta, hogy társulásuk május végén a barti temetőben magyarországi anyagi támogatással II. világháborús emlékművet állít az elhunyt magyar katonák emlékére. A LIMES – ANAVUM Regionális Honismereti Társulásnak, illetve Bréda Tivadarnak köszönhetően tehát beindult egy pozitív folyamat – a nemzetükért, hazájukért egykor vérüket ontott háborús hősök névsora mégsem merül a feledés homályába.