A berlini fal leomlott, de a kettéosztottság nem szűnt meg
A berlini fal leomlása 1989. november 9-én a legújabbkori európai történelem egyik legfontosabb eseménye volt. A fal lebontása az újraegységesülő Németország és a szovjet rendszerű szocializmus bukásának szimbóluma lett. Azonban több kutatás is azt bizonyítja, hogy bár a fal leomlott, ma is érzékelhető a különbség Németország nyugati és keleti régióiban.
Szögesdróttal választották el 1961. augusztus 13-án Berlin keleti és nyugati felét. Ezzel tárgyiasult leglátványosabban Winston Churcill fultoni vasfüggöny szimbóluma a hidegháborúban. A kerítésépítést a Walter Ulbricht vezette Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága rendelte el, de az építkezést és a védelmét a későbbi német pártvezér, Erich Honecker irányította.
Harminc évvel ezelőtt november 9-én a berliniek elkezdték szétverni a német fővárost kettéosztó betonfalat.
A fal lebontása egyszerre lett az újraegységesülő Németország és a szovjet rendszerű szocializmus bukásának szimbóluma.
Szakértők szerint bár 30 éve leomlott a berlini fal, de a különbségek még mindig észlelhetők Kelet- és Nyugat-Németország közt. Ez azzal magyarázható, hogy
több mentalitásbeli elemet a keletnémetek magukkal hoztak az egyesült Németországba.
Az aktuális kutatásokból az derül ki, hogy a tizenhat és huszonhat év közötti fiatalok hetven százaléka úgy vélekedik,
még mindig jobbak a lehetőségeik Németország nyugati részén, mint a keletnémet régiókban.
A kettéosztottság gazdasági szempontból mind a mai napig látszik: ami igazán szembeötlő, hogy
a top 500 német nagyvállalatbólmindössze harminchatnak van központja az ország keleti felén.
A fal felhúzásáig Kelet- és Nyugat-Berlin között rengeteg ember ingázott, gyakorlatilag a kelet-berlini bevételek nagy része Nyugat-Berlinből származott, és ez az egyik napról a másikra megszűnt.
Németországban az egyesítés után az egykori kommunista vezetőket elszámoltatták.
Például, ha valaki egy keletnémet egyetem vezetője volt, az egyesülés után már nem tölthette be ugyanazt a tisztséget, mint az egyesítés előtt. Magyarországon vagy Szlovákiában ezek a lépések nem valósultak meg ilyen következetesen.
A teljes bezártság miatt Erich Honeckernek erőtejesen kellett fellépnie, hogy egyben tudja tartani az országot, ennek is köszönhető, hogy
a Stasi sokkal aktívabb volt, mint a magyar vagy az egykori csehszlovák állambiztonság.
Az NDK összeomlása nem annak köszönhető, hogy lemondatták a Német Szocialista Egységpárt főtitkári tisztéről, Erich Honeckert, hanem annak, hogy Gorbacsov a glasznoszty és a peresztrojka révén újabb nyitást kezdett el a Szovjetunióban.
A határok megnyitásáról szóló döntést az akkori magyar kormány hozta meg,
ezt követte a német főváros és az egész ország fizikai egyesítése előbb a berlini fal leomlásával, majd az egységes Németország létrejöttével 1990. október 3-án.
