75 éves Koncsol László

hirek.sk 2011. május 30., 12:39
POZSONY. 75 éves Koncsol László szerkesztő, kritikus, helytörténész, író, költő. Ha vannak kortalan emberek, akkor Koncsol Lászlóról el lehet mondani, hogy az. Bármihez fogott, arannyá vált a keze alatt - írta az ünnepeltről Kövesdi Károly.

Koncsol László író, költő, műfordító, zenész, számos tanulmány-, esszé- és verskötet szerzője, sok évig a szlovákiai református egyházközösség gondnoka, a pozsonyi vásártéri kálvinista templom orgonistája, Csallóköz megszállott helytörténésze már hosszú évtizedek óta jön-jön felénk öles, elnyújtott lépteivel a múltunkból, a történelemből, és mindnyájunk számára végtelenül ismerős, mindnyájunknak rokona. Azon közös ősünknek a mai inkarnációja ő, aki mindig egyszerre volt népben-nemzetben gondolkodó lélek- és létpásztor, magyar szellemiség- és történelemalakító kisnemes és minden történelmi kataklizmát túlélő parasztgazda – írta írótársáról Tőzsér Árpád.

Ha vannak kortalan emberek, akkor Koncsol Lászlóról el lehet mondani, hogy az. Mert aligha akad még egy olyan alkotója a szlovákiai magyar, sőt bízvást állíthatjuk: az egyetemes magyar kultúrának, aki hasonló fiatalos lendülettel, fáradhatatlanul végezné, amit rámért a sors és a tehetsége, aki ennyi hozzáértéssel és invencióval fogott volna hozzá bármihez, és vált volna arannyá bármi a keze alatt, mint Koncsol László - jellemezte a felvidéki irodalom jeles alakját Kövesdi Károly.

A publicista számára Koncsol László "a biztos szemű ítész, az irodalomkritika tájainkon szokatlan felkészültségű, művelt és hiteles képviselője", akinél oly természetességgel nyitogatták az ajtót a magyar kultúra legkiválóbbjai, tökéletes nyugalommal olvasta mások rissz-rossz cikkeit, végezte a favágómunkát, mintha jobb dolga nem akadt volna.

Kövesdi méltatásában rámutatott: az állampárti rendszerben Koncsol Lászlót kibotozták a kritikai életből, könyvét kiherélték, később meghurcolták, megfigyelték őt. Mindez ma már ismert, több nyilatkozatban elmondta. Más összeroppant volna ennyi súly alatt, ő pedig a falanszterbeli széklábfaragás mellett jugoszláviai szlovák költőket fordított magyarra, szabad perceiben Nagy János plakettjeiről írt tanulmányt, és mellesleg görögül tanult.

"A szlovák kommunista ideológiának valószínűleg egyik legnagyobb tévedése volt, amikor 1985 szeptemberében Koncsol kezéből kiverte a tollat. Azt hitte, elhallgattat egy izgága, veszélyes embert. Egy nacionalistát (ilyen fedőnév alatt szerepelt a megfigyeltek listáján), aki népe és a múzsák szolgálatának végzése közben aláássa a létező legjobbik rendszer alapjait. Amikor a kenyerét is elvették, fogta magát, és beállt helytörténésznek Diósförgepatonyban" - írja Kövesdi Károly.

Koncsol László 1936-ban született Deregnyőn,  református lelkész családban. 9 évesen családja menekülni kényszerült a deportálások elől. Ez a magyarázata annak, hogy bár Sárospatakon kezdett gimnáziumba járni, Komáromban érettségiett, majd a Komenszki Egyetemen magyar-szlovák szakon végzett. 1963–1966-ban a Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó, 1966–1974-ben az Irodalmi Szemle szerkesztője. 1975–1985 között szabadfoglalkozású író, 1985-től a dióspatonyi szövetkezet alkalmazásában a község és környékének helytörténésze. 1999-től a Pro Patria Honismereti Szövetség elnöke. 2001–2003-ban a Szlovákiai Magyar Írók Társasága elnöke. 2002–2005-ben a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház világi főgondnoka.

Koncsol László 1954-től publikál; irodalomkritikusként az 1960–1980-as években volt aktív, azóta főleg helytörténeti tanulmányokat és könyveket ír, szerkeszt. A Csallóközi Kiskönyvtár sorozat elindítója és felelős szerkesztője. Jelentős műfordítói munkássága is. Főbb díjai, kitüntetései: Madách Imre-díj (1979, 1991); Fábry Zoltán-díj (1993); Bethlen Gábor-díj (1994); A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2001), A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2002), Posonium Irodalmi Díj Fődíja (2004), Pro Probitate – A Helytállásért Díj (2005); Posonium Díj Életműdíja (2006); József Attila-díj (2008); Tőkés László-díj (2009).

Főbb művei: Kísérletek és elemzések (tan., 1978); Ívek és pályák (tan., 1981); Színmuzsika, fényvarázs (gyermekv., 1981); Vizesnapló (gyermekv., 1984); Nemzedékem útjain (esszék, tanulmányok, emlékezések, 1988); Ütemező (v., 1990, 2003); Válogatott kritikai dolgozatok (1995); Csontok (versek, Dunaszerdahely, 2000); Vallató (interjúk, cikkek, 2002); A Csallóköz városai és falvai I–III. (2002–2005); Tegnap a Holnap után (tan., 2006); Csallóközi merülések (tanulmányok, esszék, 2007).

 

0 HOZZÁSZÓLÁS