1848 eggyé kovácsolta a magyar társadalmat – Megemlékezések Komáromban

A Jókai-szobornál Petheő Attila, a Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke üdvözölte az észak- és dél-komáromi, valamint a járás további településeiről érkett résztvevőket, köztük dr. Bukovszky László kisebbségi kormánybiztost, illetve dr. Molnár Attilát, Dél-Komárom és Stubendek Lászlót, Észak-Komárom polgármesterét. Az ógyallai Õszirózsa Népdalkör és Nagy Zsolt gimnazista versmondó közreműködésével zajló első felvonás koszorúzással és a Himnusz közös eléneklésével zárult, szónoka dr. Bukovszky László történész volt.

“169 évvel ezelőtt az akkori politikai és társadalmi elit tagjai bebizonyították, hogy képesek önmaguk és a társadalom újrafogalmazására, képesek arra, hogy határozott véleményt mondjanak és a legszélesebb közakarattal megegyezően fordítsanak az ország és a nemzet sorsán. Március 15-e ragyogásával, történelmi dinamizmusával méltán emelkedik ki nemzeti ünnepeink közül“ – mondta el beszéde elején a kisebbségi kormánybiztos. „Március 15. ma nemcsak egy pesti nap eseményeit, nemcsak a forradalmat jelenti számunkra, hanem a teljes 1848-49-es társadalmi átalakulást és az egész szabadságharcot is a maga vereségével és megtorlásával együtt“.

Majd a korabeli eseményeket idézte, amikor „valóságos mozgalmak és ideológiák indítottak el gyökeres társadalmi folyamatokat, változásokat, megalapozva ezzel az ország polgári, demokratikus fejlődését, és adtak a mai kornak is világos irányvonalat... A forradalom lángja, elégette a feudalizmus merev rendszerét, és megnyitotta a polgári fejlődés útját, s tett szabaddá milliókat a történelmi Magyarország területén, nemzetiségtől függetlenül“.    

Az akkori ellenzék jelentős politikai sikerének kulcsa a szónok szerint abban rejlett, hogy a politikai képviselet meghatározó személyiségei – mégha más-más platformot is képviseltek – összefogtak és felismerték a korszak legnagyobb kihívását, a több évszázados feudális rendszeren túl a polgári átalakuláshoz való ragaszkodást és annak támogatását. “Az 1848-as márciusi események eggyé kovácsolták az újkori magyar társadalmat“ - fogalmazott Bukovszky László.

Bukovszky kiemelte: “Oly korban élünk, amely érettséget és felelősséget követel tőlünk. Szabadság nincs felelősség nélkül. Mindenért és mindenkiért felelőséggel tartozunk! Sajnos, könnyen képesek vagyunk arra, hogy megfeledkezzünk arról, a szabadságnak és a demokráciának ára van. A reformkor fiai megtették azt, amit a kor szelleme kimondhatatlanul is elvárt tőlük. Ezért olyan maradandó és szívet melengető ünnepünk március 15-e. A reformkor nagy nemzedékének elhivatottsága, tettereje olyan példa, ami erőt adhat nekünk is a saját jövőnk megfogalmazására“.

Azután rátért: “jelenlétünkkel elsősorban azt fejezzük ki, hogy 1848 márcusának ideálja, üzenete ma is él, és ragaszkodunk ahhoz az értékrendhez, amit korszakalkotó őseink ránk hagytak“. Véleménye szerint a nagy kérdés az, hogy tudunk, képesek vagyunk-e közösen gondolkodni nemzeti ünnepünkön.

„Meg vagyok győződve arról, hogy igenis képesek vagyunk együtt ünnepelni, sőt, együtt gondolkodni, még akkor is, ha az egységes szlovákiai magyar érdekképviselet több éve megszünt. Helyes és illő, hogy ünneplésünk jelképes nagyasztalához együtt tudunk ma leülni. Erős fából faragott asztal ez, bőven van itt helye mindenkinek. Hatalmas és értékes dolog ma itt az a felismerés, hogy közösen a vélt megosztottság ellenére együtt akarunk lenni, mert így kívánjuk átélni az ünnep örömteli és felszabadító élményét. Vallom, hogy sokkal több minden köt és kovácsol össze bennünket, mint ami szétválaszt, hiszen március 15. túlmutat az ideológiai és a vélt vagy valós sérelmi szembenállásokon“ – adott hangot meggyőződésének.

“Feladatunk nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása. Mai ünnepünk így csak akkor lehet őszinte, ha közösen átérezzük ennek a felelősségét“ – zárult beszéde.

Ezt követően a jelenlevők átvonultak Klapka György honvédtábornok szobrához, ahol a Szózattal vette kezdetét az ünnepi megemlékezés második felvonása. Közreműködött a Concordia Vegyeskar, Stubendek István karnagy vezényletével és Szebellai Dániel gimnazista versmondó, aki Petőfi Sándor Magyar vagyok című versét mondta el.  Keszegh István nyugalmazott gimnáziumi tanár, a Csemadok Városi Szervezete alelnökeként köszöntötte a több száz fős tömeget. Egyebek mellett arra is felhívta az ünneplők figyelmét, hogy a Szózatot a szabadságharc során Komáromban is katonáskodó Egressy Béni zeneszerző, író, színész zenésítette meg.

„Hosszú éveken át, egészen a kiegyezésig még a megemlékezés is tilos volt. Az első szabadnak mondott március tizenötödike 1919-ben volt, akkor már látták megvalósulni az 1848-as célokat. Nemzeti ünneppé pedig 1927-ben vált. Mi, az utódok itt ünnepelhetünk Klapka György szobránál, akinek a neve összeforrott a szabadság és a függetlenség gondolatával. Örök nemzeti és nemzetek közti eszményekre, helytállásra lelkesít. Emlékezete megbecsülésének ékes bizonyítéka ez az 1896-ban Komárom város által állíttatott Klapka-szobor, Róna József alkotása“ – fejtette ki Keszegh, majd felkérte dr. Borhy László történészt ünnepi beszéde megtartására.

A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) dékánja alapos történelmi áttekintést nyújtott az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményeiről, külön részletezve Komárom és a Klapka György vezette várvédők példaértékű, hősies helytállását. Hangsúlyozta: a mai komáromiakra a hajdani hősök utódjaiként az a feladat hárul, hogy minden évben megemlékezzenek a forradalom és szabadságharc hozzávetőleg másfél évéről. Beszéde után a Duna mindkét partjáról, sőt, Tatáról és Pápáról is ezen ünnepségre érkező oktatási és kulturális intézmények, politikai pártok, civil szervezetek, önkormányzatok képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit a díszőrséggel ékesített Klapka-szobor talapzatánál, végül a jelenlevők itt is elénekelték a Himnuszt. Aztkövetően sokan foglaltak helyet a Tiszti Pavilon közeli dísztermében, ahol nemzeti ünnepünk és Kodály Zoltán zeneszerző halálának 50. évfordulója alkalmából a Concordia Vegyeskar adott ünnepi koncertet.