125 millió éves emlős kövületére bukkantak
MADRID. 125 millió éves emlős kövületét lelték fel Spanyolországban, amely több mint 60 millió évvel tolja hátra az időben az emlősszőr-struktúrák és belső szervek legkorábbi ismert rekordját.
A Spinolestes xenarthrosus nevet kapott élőlény figyelemre méltóan ép bundával, alsó szőrzettel, apró, sünéhez hasonló tüskékkel, és gombás szőrfertőzés bizonyítékával együtt kövesedett meg. A szokatlan állapotú lelet felöleli a külső füllebenyt, a máj, a tüdő és a rekeszizom lágyszöveteit, valamint keratinból álló, lemezszerű struktúrákat (bőrpikkelyeket). Az eredményekről a Nature folyóirat számolt be.
Cö-Hszi Lo, a vizsgálat társszerzője szerint a Spinolestes különleges lelet. Lenyűgözőnek tartja, hogy a bőr- és szőrstruktúrák szinte mikroszkopikus részletességgel maradtak fenn benne. Szavai szerint a krétakori kövület a modern emlősökre jellemző bőr és szőr egész strukturális változatosságát felvonultatja.A spanyolországi Las Hoyas kőbánya területe valamikor buja lápnak adott otthont, ahol 125 millió éve, a korai krétakorban jól boldogult az élőlények széles köre. Spanyol paleontológusok 1984 óta tanulmányozzák a helyszínt, több száz kövületet találtak, többek között fontos madarakat és dinoszauruszokat. 2011-ben lelték meg az első emlősfosszíliát.
A Spinolestes xenarthrosus a kréta időszakban élt, és a korai emlősök mára kihalt Triconodonta csoportjának képviselője volt. Testhossza megközelítőleg 24 centiméter, a becslések szerint 50-70 grammot nyomhatott, vagyis nagyjából egy modern, fiatal patkányt idézett. Foga és csontvázának jellegzetességei alapján talajlakó volt és rovarokkal táplálkozott. Maradványain pásztázó elektronmikroszkóppal jól kivehető a szőrszálak összetétele és a szőrtüszők.
Figyelemre méltóan modern emlősszőr- és bőrstruktúrákat találtak nála, emellett a milliméter tizedével megegyező átmérőjű, apró tüskéket viselt hátán - leginkább a sünökre és a tüskésegerekre hajaz. A csapat abnormálisan csonka szőrszálakat is kimutatott, ami a dermatophytosis gombás bőrfertőzés bizonyítéka.
A Spinolestes az első mezozoikumi emlős is, amelynél a mellkas- és hasüregben lágyszövetek kövesedtek meg. A kutatócsapat szerint ezek a tüdő mikroszkopikus hörgőcskéi, valamint a májhoz köthető, vasban gazdag lerakódások. Ezeket a területeket a rekeszizom választotta el egymástól. A maradványok együttesen az emlősszervrendszer legkorábbi ismert példáját nyújtják.
A Spinolestesnél emellett nagy külső fület - szintén a legkorábbi ilyen maradvány az emlősök között -, illetve keratinból álló pikkelyeket is felleltek. Ezeknek modernebb változata figyelhető meg a tatuknál és tobzoskáknál. Az ősemlősnek extra ízületei voltak csigolyái között, amelyek erősítették gerincoszlopát – a modern emlősök, mint páncélos cickányok és tatuk szintén felvonultatnak ilyen ízületeket.
A kutatók gyanúja szerint mindez némi adatot szolgáltathat életviteléről. A páncélos cickányok például kivételesen erős gerincükkel tolják arrébb a farönköket és lehullott pálmaleveleket, hogy hozzáférjenek a rovarokhoz.
Forrás
hirado.hu, sciencedaily.com
