Visszhangot vet a konszolidáció
Az embereknek nem kellene jelentős mértékben érezniük a konszolidációt a pénztárcájukon – fogalmazott a harmadik megszorító intézkedéscsomag kapcsán Robert Fico. Nehéz eldönteni, hogy a kormányfővel a kötelező kincstári optimizmus, vagy a magas pozíciót betöltő emberek valóságtól való elszakadása mondatta-e ezt, legutóbbi videói egyikében azonban láthattuk, hogy korábbi, IWC DaVinci Perpetual Calendar Kurt Klaus karóráját újabban egy gumiszíjas Casióra cserélte.
Robert Fico negyedik, eddigi legkisebb belső kohéziót magáénak mondható kormánya belharcai miatt a nyárutó a konszolidáció bejelentése lebegtetésének árnyákban telt. Kívülről szemlélni a folyamatot, s hallgatni, hogy nem, ekkor, majd akkor...; akkor, amikor...; már csak az utolsó intézkedések finomhangolása zajlik; a koalíción belül keressük a megoldásokat, bizonyos mértékben akár komikusnak is tűnhetett volna, de a négy százaléknál némileg magasabb infláció mellett keveseknek volt okuk mosolyogni.
Aztán egy álmos keddi délutánon Ladislav Kamenický pénzügyminiszter megkezdte a mindenkinek fájó sakkjátszmát: elmondta, 35 lépésben hogyan akar 4,7 milliárd eurót megtakarítani. Igaz, egyelőre csak az első 22 lépést részletezte, 2,7 milliárd euró értékben. Előre félek, hogy a maradék 13 lépés milyen lesz.
A korábbi két csomag elsődlegesen a cégeket, a nagyobb piaci szereplőket célozta meg. A lakosság számára ez sem lehet feltétlenül megnyugtató, hisz ezek, a terhekhez nem feltétlenül ragaszkodva, általában megpróbálják azokat részben vagy egészben a fogyasztóra, végfelhasználóra hárítani. A szeptember 9-én ismertetett lépések azonban már kimondottan az átlagember pénztárcájában kotornak, hiszen az egészségbiztosítási járulék 1 százalékponttal történő emelése Pozsonytól Nagyszelmencig mindenkit érint...
Nem meglepő tehát, hogy a csomagra lentről is, fentről egyaránt össztűz zúdult. Kamenický a Smer politikusaitól sajnálatosan megszokott arroganciával mondta az intézkedéseket ismertető sajtótájékoztatón, hogy „írjanak, amit csak akarnak", ám a hatás, úgy tűnik, messze túlmutat néhány maliciózus szakkommentáron, gazdasági portálok táblázatokba fúló elemzésein. Amikor rendőrök tüntetnek a parlament előtt, az semmi jóra nem enged következtetni…
A szakminiszter hangsúlyozta, a javaslatok koalíción belüli egyeztetésével, és azok konkrét megformálásával éjt nappallá téve, órák százain át dolgoztak. Beszélgetni azonban már ennél kevesebbet szerettek volna róluk.
A Kamenický által eredetileg bemutatott intézkedések „work in progress” jellegét jelzi, hogy a kormány által másnap elfogadott verzió már némileg eltért tőle, majd pedig a kabinet gyorsan kezdeményezte, hogy a törvényhozás gyorsított eljárásban tárgyaljon róla.
Értem én, hogy az a 2,7 milliárd gyorsan kellene, az államgépezet meg lomha, de okkal. David Korten amerikai közgazdász mára klasszikussá lett Tőkés társaságok világuralma című könyvében szembeállítja az üzleti szféra és az állami szféra döntéshozatali mechanizmusait, azok lehetőségeit és hátterét, rámutatva, hogy az államnak elvben a közérdek, a hosszabb távú közjó és az elszámoltathatóság érvényesítésével kellene meghozni a döntéseit, ugyanakkor az államok is egyre inkább a piac logikája szerint működnek.
Egy törvény előkészítésének folyamata éppen ezért hosszadalmas, ezért van tárcaközi egyeztetés, három parlamenti olvasat, s mindez nyilvánosan, hogy az a bizonyos, egyre inkább Colombo feleségéhez hasonlatos közjó érvényesülhessen. Persze, akadhatnak olyan helyzetek, amikor ezt a valóban lomhának tűnő törvénygyártási mechanizmust nem lehet kivárni, emlékszünk, ilyenek a voltak a „korona-törvények", erre a helyzetre találták ki a gyorsított eljárást. Azt viszont talán még a Smer legelkötelezettebb támogatói is belátják, hogy 2025 szeptemberében semmi sem indokolja egy olyan törvénycsomag gyorsított eljárásban történő megvitatását, amelyből először 2026-ban remélnek pénzt. A pénzügyminiszter és a koalíció képviselői a gyorsított eljárás szükségességét a költségvetési stabilitással és a piacok reakcióival indokolták. Az ellenzék szerint azonban a gyorsított eljárás indoklása nem elég konkrét.
Tudjuk, a Smer szeret ehhez az eszközhöz folyamodni, tavaly 22 törvényt fogadtak el ebben a formában, idén pedig eddig tizenhármat. Ugyanezzel a hevülettel vonták egybe a Tomáš Drucker oktatási miniszter által beterjesztett iskolaügyi törvénycsomag megtárgyalását, ellehetetlenítve az érdemi szakmai vitát.
Szeptember 16-án és 17-én, ellenzéki hívásra több mint tucatnyi városban vonultak utcára az emberek. A kisebb városokban párszázas, a megyeszékhelyeken 1000-1500, a fővárosban pedig több mint tízezer ember gyűlt össze. Ha ezeket a létszámokat összehasonlítjuk a tavaszi, imaginárius cél – az ország külpolitikai irányultsága, Ukrajna támogatása – kapcsán szervezett tüntetéssorozattal, a növekedés nem ugrásszerű, az ellenzék egyelőre csak a saját táborát tudja valamilyen szinten mobilizálni.
Az ellenzéki szerveződés igazi szakítópróbája az államünnepi jelleg megtartása mellett munkaszüneti nappá lefokozott november 17-ére tervezett általános sztrájkfelhívás eredménye – sikere vagy kudarca – lesz. Az ellenzék addig, saját, jól felfogott, rövidtávú politikai céljai érdekében vélhetően igyekszik az intenzív utcai jelenlétet fenntartani.
Más jellegű volt viszont a rendőrszakszervezet által a parlament elé összehívott demonstráció, melyhez a tűzoltók és a büntetés-végrehajtásban dolgozók szakszervezete is csatlakozott. Peter Jakubík szakszervezeti vezető hangsúlyozta, a mindennapi munkakörülmények nehezek, jellemző a túlterheltség, a keresetek alacsonyak, így a valorizáció elmaradását csalódásként élik meg. Jakubík hangsúlyozta: a demonstráció nem politikai támadás, ők csak a béralku államra vonatkozó részének betartását követelik. A kormányoldal viszont ebből nem biztos, hogy jól fog kijönni, mert, ha már úgyis ott voltak, akkor a követeléseikhez hozzácsapták a jobb munkakörülményeket, a kevesebb túlórát, a létszám stabilizálását... Az állam belbiztonságával nem kellene hazardírozni, főként akkor nem, amikor a büntető törvénykönyv módosításában megemelt elkövetési értékhatár miatt immár kis értékűvé lett lopások száma emelkedett, maga után vonva a szubjektív biztonságérzet megromlását.
Toldi, mielőtt lefejezte volna az orvul rátámadó cseh vitézt, előtte még így figyelmeztette: „tégy hit alatt erős igéretet:/Hogy habár mély tenger nyelné el hazádat,/A mi országunkra mégsem teszed lábad." Vít Rakušan cseh belügyminiszter valószínűleg nem ismeri Arany János klasszikusát, így nem is szívlelhette meg a benne foglaltakat: eljött az ellenzék pozsonyi tüntetésére. Nem szónokolt, a pódiumon sem állt, látszólag úgy tűnt, egy a tizenpárezer demonstrálóból.
Juraj Blanár külügyminiszter, az ország belügyeibe való beavatkozásként értékelve hevesen bírálta a cseh tárcavezető váratlan felbukkanását Pozsonyban, a prágai szlovák nagykövet hivatalosan is tiltakozott miatta.
A Jsme s vámi (Veletek vagyunk) feliratú transzparenst tartó Rakušan azzal védekezett, hogy a miniszter magánszemélyként vett részt a megmozduláson, és csak azért jött, hogy beleszagoljon a hangulatba. Csakhogy Vít Rakušan leghamarabb az október 3-4-én esedékes cseh parlamenti választások nyomán felálló kormány hivatalba lépését követően lehet magánszemély, ha pártja, a STAN gyengébben muzsikál majd, addig ő a Cseh Köztársaság belügyminisztere. Akkor is, ha fürdőgatyában jelenik meg egy strandon, meg akkor is, ha elmegy egy tüntetésre.
S hogy túllépjünk a parlament falain, igaz, szintén egy zárt térbe: a Specializált Büntetőbíróságon folytatódott Robert Fico miniszterelnök merénylőjének, Juraj Cintulának a tárgyalása. A büntetőeljárás rendkívüli érdeklődés mellett zajlott, csupán egy részéről zárták ki a nyilvánosságot. A lévai nyugdíjas ellen terrorista cselekmény elkövetésének vádjával folyik eljárás, így, ha bebizonyosodik bűnössége, akár életfogytiglani szabadságvesztéssel is sújtható.
Azzal Cintula ügyvédje, Namir Alyasry is egyetért, hogy védence elkövette a terhére rótt cselekményt, csak a bűncselekmény kategorizálását látja másként.
A héten vallomást tett a nyitrabányai helyi tévé szerkesztője, akinek operatőre egyedüliként rögzítette a merényletet, valamint meghallgatták Robert Fico e hasábokon is sokat kárhoztatott testőreit is. A három rendőr, Lukáš B. Roman Š., Peter Č. tanúvallomásaiból nem sok új információt tudtunk meg az esetről. A bíró az egyik tanút meg is dorgálta, mondván: "ahhoz képest, hogy rendőr, elég rövid az emlékezete".
A következő tárgyalási napot szeptember 26-ára tűzték ki, az ügyész szerint elképzelhető, hogy ezen a napon sor kerül az ítélethirdetésre is.
Cintula megismételte, nem akarta megölni a miniszterelnököt, csak úgy akarta meglőni, hogy sérülései következtében a miniszterelnöki tisztséget ne tudja ellátni. Gondolom, Cintula sajnálja, hogy már nem bunkósbottal intézzük az ügyeinket, ahogy a fáról való lejövetelünk után még egy ideig. Politikai oldaltól függetlenül jó lenne tudatosítani, hogy a kilences a lőtérre való, miniszterelnököt leváltani négyévente lehet. Lehet, hogy van, akinek ez a periódus ritkának tűnik, de ezt legalább nem büntetik.
Megjelent a Magyar7 2025/38. számában.
