Vámháború nélkül is sokat veszít Európa az új alkuval
Továbbra is komoly vitákat generál az Egyesült Államok és az Európai Unió által pár napja megkötött vámmegállapodás. Bár az EU vezetői igyekeznek diplomáciai sikerként tálalni az egyezséget, több tagállami vezető szerint is erősen aszimmetrikus kompromisszum született. A megállapodással ugyanis bár sikerült elhárítani egy teljeskörű transzatlanti vámháborút, Európa számára így is fájdalmas következményei lehetnek az alkunak.
Mint az már ismert, az új megállapodás értelmében az Egyesült Államok a korábban belengetett 30 százalékos vám helyett, “mindössze” 15 százalékos importvámot vezet be az Európai Unióból érkező termékek túlnyomó többségére, amiért cserébe az EU nagyszabású amerikai beruházásokat és energiaimportot vállalt. Ennek keretében az Európai Unió vállalta, hogy a következő években mintegy 750 milliárd euróért vásárol LNG-t, a meglévő beruházásokon túl pedig további 600 milliárd eurót fektet be amerikai cégekbe és nagy mennyiségben vásárol tőlük fegyvereket.
Noha az uniós vezetők által “kialkuldott” 15 százalékos tarifa kétségtelenül kedvezőbb a korábban belengetett vámoknál, jelentősen rontja majd az EU külkereskedelmi mérlegét.
Az új vámtarifa ugyanis több mint 10 százalékkal haladja majd meg a korábban érvényben lévő, átlagosan 2-2,5 százalékos amerikai vámokat, ami különösen azokat az európai szektorokat érinti érzékenyen, amelyek jelentős mértékben támaszkodnak az amerikai piacra. A 15 százalékos tarifa ugyanis nemcsak az árakat emelheti meg drasztikusan az amerikai piacon, hanem várhatóan számos európai ágazat – különösen az autóipar, a gépgyártás, a gyógyszeripar és az élelmiszerexport – számára is a piaci részesedésük elvesztését eredményezi majd. Mindez pedig nem csak a vállalatokat, hanem akár munkavállalók százezreit is érintené.
Mindez különösen az autóipart és az agrárszektort érintheti rosszul. A már eddig is komoly gondokkal küzdő előbbi szektor bevételei körülbelül 10-15 százalékkal csökkenhetnek a következő években. Emiatt a nagy autógyártók egy része már most az amerikai telephelyek bővítését fontolgatja, ami könnyen további európai gyárak bezárását és munkahelyek megszűnését eredményezhetik. A Mercedes amerikai részlege például már most is a korábbinál jelentősebb kapacitással termel, a Volkswagen pedig közleményben jelezte, hogy az új szabályozás miatt több milliárd eurós bevételkieséssel számol az elkövetkező években, emiatt pedig nem zárta ki termelés egy részének áthelyezését az USA-ba vagy Mexikóba.
Ha pedig az autógyártók valóban tömegesen kezdik el majd külföldre vinni termelésüket, az egyben azt is jelenti, hogy számos uniós tagállamban, köztük például Németországban, Franciaországban, Magyarországon és Szlovákiában is több ezer ember veszítheti majd el a munkáját a következő években.
Az agrárszektorban szintén jelentős negatív hatásokat eredményezhet a jelenlegi megállapodás. Bár bizonyos élelmiszeripari termékekre továbbra is alacsonyabb tarifa vonatkozik majd, a feldolgozott élelmiszerek, borok, sajtok és a prémium mezőgazdasági cikkek jelentős része 15%-os vámtétellel érkezik majd az amerikai piacra. Az új szabályozás pedig különösen fájdalmas lehet például Franciaország, Olaszország vagy Spanyolország exportőrei számára, akik tradicionálisan erős jelenléttel bírnak az USA élelmiszerpiacán. A vámemelés hatására ugyanis több európai agrártermék ára 10-20 százalékkal is megdrágulhat az amerikai boltok polcain, ami amellett, hogy várhatóan csökkenti majd az exportált termékek mennyiségét, hosszútávon fokozatosan kiszoríthatja az EU termelőit erről a piacról.
A 15 százalékos vám tehát nemcsak közvetlen költségnövekedést, hanem strukturális kockázatokat is jelent, aminek részeként jelentősen csökkenhet az európai cégek hozzáférése az amerikai piachoz, ezzel pedig hosszútávon az eddig ismert globális ellátási lánc is átrendeződhet.
A negatívumok ellenére az uniós vezetők azonban továbbra is azt hangsúlyozzák, hogy a szerintük előnyös megállapodás amellett, hogy megakadályozza a teljes vámháború eszkalálódását, a transzatlanti kereskedelmet is stabilizálja majd, ami mellett a negatív hatások elenyészőek a korábbi verziókhoz képest. Noha ez kétségkívül így van, a most elfogadott vámtarifa még mindig jóval magasabb, mint a korábban érvényben lévő szintek, ami komoly kihívások elé állítja majd a már eddig is gondokkal küzdő uniós gazdaságot.
A megállapodásban ráadásul nincsenek hosszú távra rögzített garanciák. Az Egyesült Államok ugyanis fenntartja magának a jogot, hogy egyoldalúan módosítson a vámtételeken, ha úgy ítéli meg, hogy az EU nem teljesíti vállalásait például az LNG vagy a hadiipari termékek vásárlását illetően. Egy mindkét oldalnak kedvező alku helyett tehát úgy tűnik, hogy sokkal inkább egy USA érdekeit szolgáló egyezség született, ami a partneri viszony stabilizálása helyett, sokkal inkább az uniós kiszolgáltatottság növelését eredményezi.
A megállapodás az EU számára tehát nem csupán gazdasági teher, hanem geopolitikai üzenet is, miszerint az Egyesült Államok továbbra is a saját érdekeit helyezi előtérbe és csak akkor hajlandó kompromisszumra, ha az számára egyértelmű előnyökkel jár.
Mindez pedig intő jelként kell, hogy szolgáljon az Európai Unió számára, aminek sürgősen újra kell gondolnia saját kereskedelmi stratégiáját és geopolitikai helyét a világban, anélkül ugyanis még inkább kiszolgáltatottá válik a nagyhatalmak politikai és gazdasági nyomásgyakorlásának. Ennek fényében pedig azt is tudatosítania kell az uniós vezetőknek, hogy USA-EU vámalku nem a megoldás, hanem csupán egy időleges tűzszünet. A valódi kérdés pedig az, hogy mire használja fel ezt az időt az Európai Unió.
