Uniós kisokos: Miért kell nekünk az Európai Unió

Az eddigi EP-választásokon részvétel tekintetében rendre az utolsó helyen teljesítettünk – 2004-ben 19,96 százalékos, 2009-ben 19,64 százalékos, 2014-ben 13,05 százalékos, 2019-ben egy kicsit ugyan magasabb, 22,74 százalékos volt Szlovákiában a választási részvétel, de még ez is a legalacsonyabb részvétel volt az uniós tagországok közül.

Brüsszel messze van Pozsonytól, mondják sokan, az embereket nem érdekli az EP-választás.

Sokan nem is tudják, nem értik, miről szól az Európai Unió, a legtöbb esetben csak a számukra negatív hírekre figyelnek fel, mindez azután rendre megmutatkozik a részvételi arányon is. Ezért ezzel a sorozatunkkal – lehetőségeinkhez mérten – megpróbáljuk közelebb hozni Szlovákiához az Európai Uniót, bár tudjuk, hogy az utóbbi évek negatív közhangulatából kiindulva ez nem könnyű vállalkozás. Mégis úgy gondoljuk, jó, ha a választás előtt tisztában vagyunk néhány fogalommal, az európai intézmények rendszerével és működésével, az előnyökkel, amelyek uniós tagságunkból következnek.

Amikor 2004-ben Szlovákia belépett az Európai Unióba, az ország lakossága pozitívan értékelte ezt. A felmérések évekig azt mutatták, Szlovákia polgárai elégedettek az uniós tagsággal, azok közé az országok közé tartoztunk, amelyek a legoptimistábbak voltak az EU pozitív megítélése tekintetében. Ez a tendencia később azonban megfordult. Bár a Barometer egy 2023-as felmérése szerint az Európai Unió támogatottsága az unió egészében általában növekszik, és összességében a válaszadók 62 százaléka pozitív dolognak tartja az uniós tagságot, 72 százalékuk pedig meg van győződve arról, hogy országa számára előnyös az uniós tagság, Szlovákiában ma ezt nem egészen így gondolják az emberek.

Annak ellenére, hogy a szlovákiai polgárok 70 százaléka úgy véli, hogy az EU-tagság előnyös az ország számára, paradox módon a szlovák válaszadók mindössze 44 százaléka tartja ezt jónak.

Ez az arány megint csak a legalacsonyabb az unióban. A szakemberek szerint ennek több oka is van. Az unióba való belépésünkkor 89 novemberének egyik jelszava, a „Vissza Európába” még pozitívan hatott, Szlovákia polgárai a mečiari sötét korszak után a 2000-es évek elején egyértelműen a nyugati struktúrákhoz tartozás mellett tették le a voksot. Az első euroszkeptikus álláspontok 2012 táján jelentek meg, az adósságválsággal és az uniós mentőcsomaggal kapcsolatosan, aminek tulajdonképpen Iveta Radičová kormánya is áldozatul esett.

Majd következett a migrációs válság 2015-ben, illetve  a válságok, a jelenlegi biztonsági és energiaválság, amelyek egyre nagyobb teret nyitottak az euroszkeptikus véleményeknek akár egyes politikai pártok részéről is.

Mindez azért is paradox helyzet, mert egyrészt az uniós tagsággal járó előnyöket megkérdőjelezhetetleneknek tartjuk, másrészt viszont Brüsszelre, a brüsszeli intézményrendszerre gyakran csak úgy tekintünk, mint az ügyeletes pofozóbábura, amely a mindennemű hibák kizárólagos felelőse. Kicsit skizofrén helyzet, mintha akarnánk is meg nem is az Európai Unió tagja lenni.

Hosszútávú probléma, hogy Szlovákia polgárai sem igazán vannak tisztában az Európai Unió működésével. Persze, részletekbe menően ismerni a működés minden rugóját nem is fontos, az alapvető ismeretekkel azonban jó, ha tisztában vagyunk, hiszen a döntések az unióban is Szlovákia részvételével történnek, a megválasztott EP-képviselők vagy a miniszterek részvételével a Miniszteri Tanácsban, illetve a kormányfő részvételével az egyes csúcstalálkozókon. Ezért is fontos a folyamatos és érthető kommunikáció, valamint az ismeretterjesztés az Európai Unió részéről is.

De miért is jött létre az Európai Unió?

Az Európai Unió eredete a második világháború utáni időszakra nyúlik vissza. A tartós béke biztosítása érdekében az európai országok 1950-től kezdődően gazdaságilag és politikailag az Európai Szén- és Acélközösségben egyesültek.

A hat alapító ország Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia volt, ezekből az országokból fejlődött ki az Európai Gazdasági Közösség 1957-ben. Maga az Európai Unió 1993-ban alakult, és már születésekor is olyan közös értékekre épült, amelyek közé az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tartoznak. Az EU már több mint fél évszázada biztosítja a stabilitást, a békét és a jólétet Európában. Jelenleg 27 tagállama van (miután az Egyesült Királyság 2020-ban kilépett az unióból) és 24 hivatalos nyelve. A közös valutát, az eurót a tagországok közül 19 használja.

Az EU és a schengeni övezethez tartozó országok állampolgárai útlevél vagy vízumkérelem nélkül szabadon mozoghatnak az országok között, ami a „szocialista börtönön” szocializálódott kelet-közép-európai ember számára már magában adomány.

Az Unió elsődleges jogszabályát az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (együttesen: az alapító szerződések) képezi. A lisszaboni szerződés elfogadását követően az Európai Unió Alapjogi Chartája az alapító szerződésekkel azonos jogi erővel bír.

Az uniós tagságnak vitathatatlanul vannak előnyei, ezek közé tartozik például a stabilitás fenntartása, vagy például az, hogy az unió területén bárhol szabadon élhetünk vagy dolgozhatunk.

Nem mellesleg az Európai Unió tagországai alkotják a világ legnagyobb egységes piacát, az unió az emberek millióinak nyújt fejlesztési támogatást.

De pozitívum a globális problémák közös megoldása is, vagy akár az igazságügyi és rendőrségi uniós együttműködés a biztonság növelése érdekében, és itt még nincs vége a mindennapi életünket érintő előnyök sorának, amelyeket már-már természetesnek tartunk.

Persze vannak hátrányok is, ezek közül leginkább a migráció emelhető ki, amit manapság sokan nehezményeznek és az egyik legnagyobb gondnak tartanak, vagy a szuverenitás feladása, illetve az, hogy ha egy tagország gazdasága veszélybe kerül, az az egész Európai Unióra kihat.