Úgy érzem, odafentről súgtak nekem
November 5-én mutatták be az ipolysági Bartók Béla Kulturális központban az AB Art Kiadó gondozásában megjelentetett, s mintegy 60 különböző írást tartalmazó antológiát. Ritkán adatik meg az ember életében, hogy a barátai, tisztelői, egy közíró, politikusról, ez esetben Csáky Pálról szóló, vagy neki szánt, saját írásaikat kötetbe rendezzék s azzal lepjék meg kerek születésnapja alkalmából. Márpedig ez esetben így történt.
Molnár Imre (az egykori gimnáziumi osztálytárs) Dunajszky Éva (az egykori munkatárs) szervezésében és ösztönzésére, összejött egy több szerző által megírt, mintegy félezer oldalnyi olyan gondolat, történet, visszaemlékezés és tanulmány, amely valamilyen módon összekapcsolható Csáky Pál eddigi igazán gazdag életútjával.
Az összeállítók kifejezett célja az volt, hogy az írások rávilágítsanak e térképek mögé zárt „kishaza”, a felvidéki magyarság aktuális helyzetének, állapotának, sorsának részleteire is.
A kötet első bemutatójára nem véletlenül a palóc szülőföld kisvárosában, Ipolyságon került sor. Ott, ahonnan 70 évvel ezelőtt az egykori osztálytársak, Csáky Pál, Molnár Imre, Vanda Károly, és a többiek, mára jeles emberekké, a társadalmi élet kiválóságaivá válva, elindultak életútjukon. A nemrégiben megnyitott, impozáns, ipolysági Bartók Béla Kulturális Központban megrendezett könyvbemutatót megnyitó Zachar Pál polgármester elmondta, hogy maga is keresi a titkát annak, hogy a világ mily sok táján találkozik olyan jeles személyiségekkel, akik Ipolyságról származtak, s az ott kapott szellemi útravalót magukkal víve megállták helyüket az életben.
A Bartók Központban megtartott könyvbemutatón ezért nem véletlenül, azok a szerzők mutatkoztak be, akik a szűkebb Palócföldhöz kötődően élnek, tevékenykednek, így Balga Zoltán, Gajdács Mónika, Gyurgyík László, György Ferenc, Hrubík Béla, Pálffy Dezső, Molnár Imre, és Morva Mátyás. A kerekasztal konferenciának is beillő beszélgetés első témája pedig épp abból indult ki, hogy mi az amit az Ipoly menti szülőföld adott az innét indulóknak s rajtuk keresztül a szlovákiai és az egyetemes magyarságnak. Nos a válaszok összefoglalhatóak néhány egyszerű (bár a maga nemében nagyon is összetett) olyan alapfogalomban, mint az Istenhit, a hazaszeretet, a hűség, a becsület, a tisztelet és a felelősségtudat. Valami hasonló fogalmazódik meg Molnár Imrének a kötet előszavában található szavaiban, miszerint:
Merjük méltatni és példaként felmutatni azokat, a köztünk megszülető eredményeket, amelyek egyéni és közösségi létünk jobbra fordulását eredményezhetik. Önbecsülésünk, és közösségi azonosságtudatunk is épülne, erősödne, az egymásra való odafigyelés és kölcsönös tisztelet erényének gyakorlatával.”
Csáky Pál, a politikai színpadról való visszavonulása után, ahol szintén nagyot alkotott, mindennel együtt, ami egy politikai pályát jellemezhet, közíróként is egyre magasabbra teszi maga előtt a mércét. Gyakorlatilag, immár a harmincadik kötetét is megírva, számot ad arról az életútról, életpályáról, eseményekről, élményeiről, melyet ezen a pályán szerzett, megélt és megtapasztalt.
A kötetben ezért külön fejezet foglalkozik eddigi írói munkássága méltatásával. Számos kortársa elemzi politikai küzdelmeinek állomásait és eredményeit is. Az ennél is többre vágyó olvasó ugyanakkor a szlovákiai magyarság távolabbi és közelebbi helyzetére vonatkozó mélyenszántó, elemző írásokat és tanulmányokat is talál kötetben. Nem véletlen, hogy az ipolysági kulturális központ előadóterme, zsúfolásig megtelt, és az sem véletlen, hogy a széles környék társadalmi életének jeles személyiségei is, emelték jelenlétükkel a valóban felemelő est színvonalát.
Az érdeklődők nyilván nem csalódtak, hisz nagyszerű személyiségek illusztris társaságában elmélkedhettek a nemzeti közösségünk jelenről, jövőről, sorsáról. A bemutató végén Csáky Pál köszönte meg a kötet szerzőinek és szerkesztőinek munkáját és válaszolt a kötet egyik legfiatalabb szerzőjének, Morva Mátyásnak a kérdéseire. Válaszaiból és eddigi életpályájából is nyilvánvaló, hogy Csáky Pál, megérdemli ezt a tiszteletet, mert életútja, alkotói munkássága és önzetlen szolgálata azt bizonyítja, hogy a felvidéki magyarság méltó képviselője volt, úgy a szlovákiai politikai-társadalmi közéletben, mint nemzetközi téren és az Európai Parlamentben is. Mindannyiunk érdekében csak azt kívánhatjuk, hogy ez az életpálya és annak eredményei még sokáig szolgálják a felvidéki és az egyetemes magyarság megmaradását. A kötet utószavát Csáky Pál egykori kollégája, párt- és harcostársa, Miklós László vetette papírra. Szavai szerint:
Csáky Pál, a mai napig elveiben nem ingott meg, és ez szülte a munkásságának mindazt az elvitathatatlanul nagy és tartós jelentőségű eredményét, amit ez a könyv is visszatükröz. És reméljük, ez az életmű még gazdagodni fog. Isten éltessen sokáig, míg a Duna nem szárad bokáig, és hidd el nekem, mint szakmabelinek, hogy ez nem fog megtörténni.”
Abban, hogy Csáky Pálnak, eddigi élete során súgott-e Valaki odafentről, ne kételkedjünk, hiszen ez a hitünk alapja. Ez tette képessé Csáky Pált és tesz képessé képessé bennünket is arra, hogy nap, mint nap megtegyük azt, amit úgy nevezünk, hogy küldetésből fakadó kötelesség.
Ez a küldetés mindannyiunké, még akkor is, ha nem egyszer súlyos terhet jelent vagy akár kudarcot mutat. Ám aki az Istentől tudatos szívvel és lélekkel fogadja el és hordozza ezt a keresztet, az tudja erőt és segítséget is kap hozzá odafentről. Ezért vagyunk képesek büszkén, konokul, ragyogó arccal hordozni keresztünket amíg élünk, mert azt is tudjuk nincs más választásunk.
Az Úgy érzem, odafentről súgtak nekem című antológia megjelenésének külön erénye, hogy megjelenését a fő támogató, a Barankovics Alapítvány mellett, dicséretes összefogással több szlovákiai magyar települési önkormányzat és civil személyiség is támogatta. A kötet legközelebbi bemutatója Budapesten, a Párbeszéd Házában lesz november 19-én, majd ezt követi a december 7-i bemutató, amelyre a párkányi kultúrházban kerül sor, 17.00 kezdettel.
(Forrás: HB/MI)
